Férfi kézi BL: Ez még egyszer nem fordulhat elő – David Davis

– Mit érez most, nem sokkal a Bajnokok Ligája négyes döntője után? 
– Nagyon szomorú vagyok – felelte David Davis, a kölni Bajnokok Ligája-négyes döntőben negyedik helyen végző veszprémi férfi kézilabdacsapat vezetőedzője. – Bár nekünk is megvoltak a problémáink, amelyekkel tisztában voltunk, nem úgy mentünk ki Kölnbe, hogy két vereséggel jövünk haza. Nagy céljaink voltak, ráadásul megalapozottan, hiszen az idény során remekül játszottunk, összeállt a csapat, és tele volt önbizalommal. Ehhez képest tulajdonképpen percek alatt elvesztettünk mindent, a Kiel ellen az első félidőben nem voltunk ott fejben. Ezt azért elég kemény volt megélni. Na, hát így érzek most.

– Akkor az első meccs első félidejében dőlt el ez a final four?
– Nagyok voltak az elvárások, mi is úgy készültünk, hogy a Kiel után a Barcával találkozunk a döntőben. Az első félidő ellenére egyébként az elődöntőben is meglett volna az esélyünk nyerni, de mivel ez nem sikerült, a második meccsre sokkal nehezebb volt felkészülni, a PSG ellen ráadásul több gondunk is volt, már nem voltunk annyira frissek. Alaposan elemezni kell, ami Kölnben történt, mert ez még egyszer nem fordulhat elő.

– A Kiellel kétszer találkoztak az elmúlt hónapokban. Mennyiben különböztek a németek a korábbiaktól? 
– A csapatuk semmiben, ugyanaz a játék, ugyanaz az iram, ugyanaz a taktika. Maga a meccs volt teljesen más. Nem ugyanaz a torna, egy Bajnokok Ligája-csoportmeccsen másképp áll hozzá az ellenfél, hiszen úgy van vele, hogy még van esélye javítani. A final fourban viszont nincs, itt csak egyetlen mérkőzést játszunk. Meglepetést nem szereztek, mert tudtuk, hogy nagyon jó csapat, tudtuk az erősségeiket, és csak kis dolgokon változtattak, akárcsak mi. De a kellékek hiába voltak ugyanazok, ez másik történet volt. Ha egy csapat hétgólos hátrányból fel tud állni egy hasonló kaliberű ellenfél ellen, az olyan sok energiát emészt fel, aminek végül meg kell fizetnie az árát. Velünk pontosan ez történt.

– A Kiel elleni elődöntő után mit mondott a játékosainak?
– Az a helyzet mindenkinek nehéz volt, és megbeszéltük, hogy ezt a meccset az első félidőben veszíttettük el, annak ellenére, hogy az elmúlt héten minden nap, minden edzésen erre készültünk. Nem volt könnyű őket újra motiválni egy ilyen szoros meccs és egy hosszabbításban elszenvedett egygólos vereség után, de mondtam nekik, hogy van ilyen, mert a Bajnokok Ligája négyes döntőjében minden lehetséges.

– A motiváció ezek után megvolt a PSG elleni bronzmeccsen? 
– Azzal szerintem nem volt gond.

– A mentális vagy a fizikai fáradtság volt nagyobb a második mérkőzésen? 
– Úgy láttam, mentálisan minden rendben volt a srácokkal, de a fizikai fáradtság nagyon rányomta a bélyegét a teljesítményükre. Tény, gyorsan jött a bronzmeccs, és míg hasonló helyzetben a győzelem felemeli a játékosokat, ilyen szoros, érzelemdús vereség után mindig nehéz összeszednie magát az embernek, mert fokozottan érzi a fáradtságot.

– A PSG elleni meccsen miért nem cserélte be a padon ülő Kent Robin Tönnesent és Nikolaj Markussent? 
– Szerettem volna mindenkit a pályára küldeni, és egészségesek is voltak, de ott, abban a meccshelyzetben úgy ítéltem meg, más típusú játékosokra volt szükségünk. Edzőként így döntöttem. Most már arra fókuszálunk, hogy júniusban újra Kölnben lehessünk, és ne történjen meg még egyszer ugyanez.