SIMON JÓZSEFonline 2004.02.02 21:36 Frissítve: 2011.05.14 00:03

Az új német aranycsapat

Németország legjobbjai a házigazda szlovénok előtt Európa-bajnokok lettek Ljubljanában, mégpedig úgy, hogy klasszisaik közül nélkülözték a sérült Kretzschmart és Baurt. A magyar együttes, amely Athén főpróbájának tekintette a tornát, a kilencedik helyen végzett.

Joggal ünnepeltek az Európa-bajnok németek, köztük a gyôzelmi tállal a torna legjobb kapusa: Henning Fritz
Joggal ünnepeltek az Európa-bajnok németek, köztük a gyôzelmi tállal a torna legjobb kapusa: Henning Fritz
Az olimpiai résztvevő magyar válogatott azzal a reménnyel vágott neki a kontinensviadalnak, hogy Szlovéniában – minimum a nyolcba jutva – megőrzi a Portugáliában (vb-6. hely) visszaszerzett presztízsét, és a nemzetközi elit tagja marad. Skaliczki László szövetségi kapitány együttesének ez a terve nem vált valóra, s a kilencedik hely annak ellenére is elmarad a várakozástól, hogy két győzelem, két döntetlen és két vereség lett az Eb mérlege.A jól szervezett, biztonsági szempontból kimondottan katonás tornát a magyar válogatott a Cillei grófok hajdani birtokainak központjában, Celjében kezdte. Ott csoportjában két-két pontot szerzett a csehek és az izlandiak ellen, majd döntetlenre végzett Szlovéniával. Csoportgyőztesként, három ponttal a zsebében utazott a fővárosi középdöntőre. Ez a három akár sokat is érhetett volna, ha Ljubljanában nem csupán egyet gyűjt mellé (az Európa-bajnok németek csak egy pontot hoztak a csoportjukból). A magyar kapitány sajnálkozott, hogy a szlovénok ellen nem tett ki még jobban magáért együttese, ám a későbbiekben bebizonyosodott, hogy nem is volt rossz eredmény a fegyelmezett védekezésnek és a jó kapusteljesítménynek köszönhető pontszerzés a házigazdákkal szemben.
A középdöntőben mély hullámvölgybe kerültek Nagy Lászlóék a vb-bronzérmes franciák ellen, és kimondottan gyenge, akarat nélküli teljesítménnyel kikaptak. Igaz, maguk is belátták, hogy motiválatlan játékukkal a minimális várakozásnak sem feleltek meg, ugyanakkor még két mérkőzés állt előttük. A nagy terv, az elödöntőbe jutás azonban álom maradt, mert Szerbia-Montenegró ellen erős bírói ellenszélben – már megnyertnek tűnő mérkőzésen – pontot veszített a Skaliczki-gárda, és az utolsó fordulóban a fokozatosan belelendülő németek ellen sem támadt fel poraiból. A szövetségi kapitány még magánbeszélgetésekben sem foglalkozott a bírókkal, és ehhez az elvéhez hű maradt mind a szerbekkel, mind pedig a németekkel vívott csata kapcsán. Nem tagadta viszont a csalódottságát, amikor saját tanítványai kerültek szóba, akik közül – még a részletesebb egyéni elemzések elkészítése előtt – csak a két kapust, Szathmárit és Fazekast, valamint Díazt tartotta kiemelhetőnek.
"Csapatom rutinos játékosai egy-egy remek szakasz után sokat hibáztak, nem tudtak egyenletesen jó formában kézilabdázni – mondta Skaliczki –, a rutintalanabb fiatalok pedig még képtelenek megfelelő szinten helyettesíteni az elfáradó első embereket. A csapat formálódik, érik, és az olimpiai felkészülésben igyekszik hasznosítani az Európa-bajnokságon szerzett jó és kellemetlen tapasztalatait egyaránt."
A Németország elleni találkozóval viszont érdemes utólag is valamivel többet foglalkozni, mert ezen a pokol és a mennyország határán billegett együttesünk. Ugyanis a győzelmével elődöntőbe juthatott volna, a fiaskó viszont kissé eltávolította a világelittől. Vajon az azonos motivációt miért élte meg másként Heiner Brand mester – a magyarhoz hasonlóan – sérülésektől tizedelt és nehéz sorozatcsaták után álló csapata? Skaliczki László a találkozó előtt pontosan elmondta, mit vár játékosaitól. Kérte a magas, erős, nehezen átlőhető német védőfal szisztematikus megbontását (sok labda nélküli mozgás), valamint a gyors leindítások pontos befejezését. Ezekből jóformán semmi sem valósult meg, és a magyar együttest hihetetlenül magabiztosan verte Németország.

Brand: megcsináljuk!

Mint a darazsak a mézre, úgy szálltak rá az újságírók, a tévések és a rádiósok a döntô után Heiner Brand mesterre, az aranyérmes németek szövetségi kapitányára, aki a Nemzeti Sport két kérdésére válaszolt.
– Az Európa-bajnokság elôtt, majd a középdöntôk befejeztével hány százalék esélyt adott csapatának a végsô diadalra?
– A sérülések miatt nem lehettem túl derűlátó, ám a csapatban elképesztô bizonyítási vágy dolgozott. Megcsináljuk, megcsináljuk! Folyton ezt hallottam a mérkôzések, így a döntô elôtt is. Amit a közép- és az elôdöntôben mutatott csapatom, ahhoz hasonlóval ritkán találkoztam. Nagyon remélem, hogy ez a hangulat, ambíció és motiváltság az olimpián is meghozza gyümölcsét.
– A torna mezônyébôl kit látna szívesen a saját együttesében?
– Nem tagadom, tudnék mondani egy-két nevet, de nekem most Európa-bajnok csapatom van. Ha nevet mondanék, azzal gyakorlatilag a posztot is megnevezném, holott nem gondolok cserére, mert valamennyi játékosom a teljesítôképessége maximumát adta.
A fordulatai miatt igen izgalmas, a rettenetesen nagy tét miatt pedig szinte vérre menő elődöntőben a német–dán (22–20) csata főhősei a kapusok (Hvidt, Fritz) voltak, míg a szlovén–horvát (27–25) háborúban a 12 gólt szerző veszprémi Dzomba (Eb-gólkirály) klaszszisa szinte egyedül állt szemben a kiemelkedő teljesítményt nyújtó hazai gólgyárosokkal (Kavticnik 6, Vugrinec 5, Tomsic 4) és a remeklő kapusokkal (Podpecan, Lapajne).
A dánok, akik közül többen a német Bundesligában kézilabdáznak, az első félidőben frissen, viszonylag kevés hibával, derék iparosokhoz méltóan csatáztak, és többnyire vezettek egy-egy góllal, míg Németország legjobbjai kicsit nehezebben lendültek bele. Amikor azonban Fritz kapus (az Eb legjobbja ezen a poszton) vezérletével olyan hatékony lett a védekezésük, mint volt a középdöntőben, azonnal változott a találkozó összképe és eredménye. Immel (7) és Zerbe (6) támadásban megállíthatatlan volt, ezzel szemben a másik oldalon Knudsennek (4) ritkán akadt társa, és Jeppesen (5) csak a második félidőben csillogott. Németország sorozatban harmadszor (2002: Eb; 2003: vb) került világverseny fináléjába, s akárcsak két éve Stockholmban, ezúttal is Dánia legyőzésével jutott tovább az elődöntőből.
A szomszédháború legnagyobb kárvallottja Metlicic lett, akinek a szemébe már az elején belekaptak, és a horvát játékos nem is térhetett vissza a pályára (a mérkőzés után a kórházban 21 öltéssel varrták össze a szeme körül felszakadt bőrt). A súlyos sérülés után sem fogták vissza magukat a küzdők, és a horvát Balic is súlyos könyöksérülést szenvedett. Az ukrán bíróknak biztosan nem a rózsaszínű álmában jön majd elő a találkozó. Már az elődöntőben eldőlt, hogy az Eb-mezőny Athénra nem kvalifikált kilenc tagja közül Szlovénia végez a legelőkelőbb helyen, vagyis utazhat a nyári játékokra.
A bronzmeccsen a horvátoknál Metlecic mellől hiányzott Balic is, és a világbajnokok közül csak Lackovic, Dzomba és Vukas játszott valódi tudása szerint, míg a dánoknál egymást érték a jobbnál jobb egyéni teljesítmények (Hvidt, Christiansen, Stryger, K. Jörgensen, Knudsen). Megérdemelten szerezte meg újra a harmadik helyet Torben Winther mester csapata.
Németország végig vezetve nyerte meg a finálét (legutóbb 1978-ban szerzett vb-aranyat), mégpedig harcos, erőszakos, olykor mégis látványos játékkal. Kehrmann (9), Hens (6) és Fritz támadásban sziporkázott, Zerbe a védelem egyik legjobbja volt, és a csapatkapitány Stephan (8) is felnőtt hozzájuk a második félidőben. A szlovénok, akik már a döntőbe kerüléssel is kisebb csodát tettek (a hazai környezet sok plusz erőt ad!!), ezúttal csak futottak az eredmény után, és a második játékrészben három gólnál közelebb nem is kerültek száguldó vetélytársukhoz. Vugrinec mellett a fiatal Kastelcik (horvát források szerint 90 ezer euró a kivásárlási ára a Celjéből) igyekezett a legjobban, és Podpecan kapusnak is akadtak bravúrjai. Az Eb-ről a három érmes gárda a 2005-ös tunéziai vb-re, az első öt helyezett pedig a 2006-os kontinensviadalra kvalifikálta magát.
Elköszönt csapatától és a világversenyektől a svéd válogatott legendás mestere, Bengt Johansson, aki az utóbbi másfél évtizedben világklasszis játékosaival csak olimpiai aranyat nem nyert, pedig három döntőt is játszott. Utódját és a zseniális Wislanderék után következőket már keresi a svéd szövetség.

Eb-visszapillantó
Az 1. helyért: Németország–Szlovénia 30–25.
A 3. helyért: Dánia–Horvátország 31–27.
Az 5. helyért: Oroszország–Franciaország 28–26, ...7. Svédország, 8. Szerbia-Montenegró, 9. Magyarország, 10. Spanyolország, 11. Csehország, 12. Svájc, 13. 13. Izland, 14. Portugália, 15. Ukrajna, 16. Lengyelország
2021.06.17 05:19:53

Kézilabda BOBORY BALÁZS

„Sok mindent pozitívabban láttam, ha hibáztam, kerestem, miként tudnék javítani.”

2021.06.13 17:29:12

Kézilabda RUSZNÁK GYÖRGY

Minden idők legnagyobb különbségű győzelme született az új lebonyolítás szerinti BL-döntőkben.

2021.06.09 09:42:45

Kézilabda BALLAI ATTILA

„...és onnantól, hogy erre képesek lettünk, jöttek az igazi sikerek.”

2021.06.07 23:17:52

Kézilabda MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Kudarc után érdekesebb a helyzet, hosszabb elemzést is megérdemel, de fokozott figyelmet mindenképpen, hogyan reagálnak a vesztesek, mivel indokolnak, képesek-e hétköznapian megmagyarázni a sokszor megmagyarázhatatlant.

2021.06.07 08:58:53

Kézilabda BOBORY BALÁZS, NEDELYKOV TAMÁS

Arra kértük Dudát, idézze fel a nálunk töltött időszaka legfontosabb pillanatait, 12 esztendőt 12 fejezetben.