Az Év Sportolója Gála: Valter sikere után mesébe illő a budapesti Giro-rajt – Stephen Roche

ZSOLDOS BARNAZSOLDOS BARNA
Vágólapra másolva!
2022.01.06. 09:09
null
Stephen Roche (Fotó: Török Attila)
Egy igazi kerékpáros legenda, Stephen Roche lesz a csütörtöki M4 Sport – Az Év Sportolója Gála díszvendége. Az ír klasszis a Magyar Sportújságírók Szövetsége díjátadóját és a budapesti Giro-rajtot is izgatottan várja.

 

Üdvözöljük ismét Magyarországon! Mondhatjuk, hogy ez lassan a harmadik hazája Írország és Franciaország után?
Sőt, inkább a két és feledik – mondta nevetve a Nemzeti Sportnak adott interjújában Stephen Roche, az M4 Sport – Az Év Sportolója Gála díszvendége, aki magyar felesége révén ezer szállal kötődik hazánkhoz. – Viccesen úgy szoktam mondani, harminc százalékban francia, harminc százalékban magyar, de száz százalékban ír vagyok. Már négy éve, hogy a Balatonnál is van egy otthonunk, így egyre jobban megismerem az országot, a lakókat, a vidéket. A nyelvvel azért vannak még problémáim, de mivel sokan beszélnek angolul, nagyon jól érzem magam.

Hogy ismerte meg feleségét?
A kerékpározáson keresztül. Egy biciklisklubnál dolgozott, amely több jótékonysági eseményt is rendezett – ezek egyikén ismerkedtünk meg. Tíz-tizenöt éve ismerjük egymást, és három éve vagyunk házasok. A kerékpározás iránti szenvedély hozott össze minket.

Manapság is szokott biciklizni?
Igen, nagyon szeretem. Enélkül feszült vagyok, ez tart egyensúlyban, mindig is segített levezetni a stresszt. Nekem ez a legjobb terápia minden problémámra. Amikor befejeztem a karrierem, egy ideig értelmetlennek gondoltam csupán egyórás tekerés kedvéért felöltözni és nekivágni. De néhány hónap múlva nagyon kezdett hiányozni, és azóta is rendszeresen kerékpározom. Lehet akár egy vagy három óra, de általában hatvan–száz kilométer közötti távokat teszek meg. Élvezem, hogy ami tizenöt évig a munkám volt, az most száz százalékban a hobbim.

Van kedvenc útvonala Magyarországon?
Az egyik kedvencem a balatonfüredi sétány, amely világviszonylatban is csodálatos. A másik pedig a Siófok–Alsóörs út, amely után komppal térek vissza Siófokra. Vonzó a teljes Balaton-kör is, de még nem csináltam meg. Gyakran elkerekezek Tihanyig is, de ott mindig elcsábít a komp. A járvány miatt az elmúlt két évben Franciaországban töltöttem az időm ötven százalékát, Magyarországon negyvenet, Írországban tízet. De most már várom, hogy több utat is felfedezhessek itt.

Káprázatos profi pályafutást tudhat maga mögött. Mi volt a titka?
Az egyik a génjeim – ezúton is köszönöm a szüleimnek! Fontos volt a neveltetésem is, de az egyik legfontosabb a belső motivációm. Mindig azt mondtam: nem a legjobbamat próbálom nyújtani, hanem nyerni akarok. A fiamnak is azt mondom, ne féljen kimondani, hogy a győzelem céljával indul egy-egy versenyen. Amikor nyertem, úgy éreztem, learattam a befektetett munka gyümölcsét. Sokan látványosan ünnepelnek a dobogón, én viszont úgy voltam vele, ha nyertem, azért megdolgoztam, jöhet a következő verseny. Sosem tartottam ünnepséget egy-egy győzelem után, mert rögtön a következő feladatra koncentráltam. De azért is lehettem ennyire sikeres, mert nagyon élveztem, amit csináltam. Sosem tekintettem rá munkaként.

Harmincöt éve, 1987-ben káprázatos volt az idénye, megnyerte a Tour de France-t, a Giro d’Italiát és a világbajnokságot is. Hogy emlékszik vissza arra az esztendőre?
Ha most elkezdenénk beszélni arról az évről, holnap reggel is itt ülnénk. Amikor megnyertem a Tourt, Írország még elég szegény volt, és sok problémával küszködött, de a győzelmem másnapján az újságban nyolc oldalt kellett lapoznom az első negatív hírig. Ez a legkedvesebb élményem. Az első hét oldal végig rólam és a győzelemről szólt, ez pedig tovább növelte a sikerélményt, mert az emberek végre sportot láttak a címoldalon. A gyilkosságok, a bombázások háttérbe szorultak. Az jelentette a legnagyobb személyes elégedettséget, mert amit elértem a kerékpárban, boldogságot szerzett az íreknek, akik sokat küszködtek akkoriban.

Van realitása, hogy egyszer mi, magyarok is egy ilyen sikeres kerékpárost ünnepelhessünk?
Valter Attila nagyon jó kerékpáros, és rajta kívül is vannak tehetséges versenyzők. Bátorfi Béla csapata emelte Attilát jelenlegi szintjére, ami azt mutatja, hogy egy kicsit jobb infrastruktúrával oda lehet érni. Sajnos a sportolóknak előbb-utóbb Franciaországba, Olaszországba vagy Belgiumba kell menniük, hogy elérhessék álmaikat. A tehetség egyértelműen megvan a magyarokban, de az infrastruktúra egyelőre hiányzik.

A fejlődés egyik fontos mérföldköve lehet a Budapestről rajtoló Giro d’Italia.
Valódi tündérmese az egybeesés, hogy Attila ilyen kiválóan teljesített a Girón tavaly, most pedig innen indul a viadal. Enélkül lehet, hogy lettek volna olyanok, akik megkérdezték volna, miért épp itt lesz a rajt. Így viszont az egész ország látta, hogy Attila viselte a rózsaszín trikót, és ez a nagy esemény most eljön hozzájuk. Az emberek sokkal jobban megismerték a Girót, és a rajtot övező hatalmas felhajtás után még inkább megértik majd, mekkora teljesítmény volt Attilától a tavalyi eredmény. A magyarok DNS-ébe van kódolva a győzelem iránti vágy, így kerékpársportban is már csak ki kell hozni belőlük a legjobbat.

Ön lesz a csütörtöki gála díszvendége, amelyen a hölgyeknél Vas Kata Blankának is van esélye a győzelemre.
Lenyűgöző, hogy ilyen fiatalon máris milyen sikereket ért el! Rengeteg áldozatot kellett hoznia, hogy az álmait kövesse, ezért is örülök, hogy bekerült a legjobb háromba. Ezek a díjak azért is nagyszerűek, mert ösztönzik a fiatalokat, akik nézik a tévén a gálát. Ráadásul elősegíti az adott sport infrastruktúrájának helyi fejlesztését. Szóval mindez nem csupán egy látványos műsor, sokkal nagyobb célokat szolgál.

ÜNNEPSÉG
19.45: Az M4 Sport, Az Év Sportolója Gála (Nemzeti Színház) (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik