nemzetisport.huonline 2004.06.20 00:00 Frissítve: 2020.09.21 12:14

TOUR DE FRANCE



A TOUR DE FRANCE DOBOGÓSAI
év első második harmadik
2020Tadej Pogacar (szlovén)Primoz Roglic (szlovén)Richie Porte (ausztrál)
2019Egan Bernal (kolumbiai)Geraint Thomas (brit)Steven Kruijswijk (holland)
2018Geraint Thomas (brit)Tom Dumoulin (holland)Chris Froome (brit)
2017
Chris Froome (brit)   
Rigoberto Urán (kolumbiai)
Romain Bardet (francia)
2016Chris Froome (brit)  
Romain Bardet (francia)
Nairo Quintana (kolumbiai)
2015
Chris Froome (brit) 
Nairo Quintana (kolumbiai)
Alejandro Valverde (spanyol)
2014
Vincenzo Nibali (olasz) 
Jean-Christophe Péraud (francia) Thibaut Pinot (francia) 
2013
Chris Froome (brit)
Nairo Quintana (kolumbiai)Joaquim Rodríguez (spanyol)
2012Bradley Wiggins (brit)
Chris Froome (brit)
Vincenzo Nibali (olasz)
2011
Cadel Evans (ausztrál) Andy Schleck (luxemburgi)
Fränk Schleck (luxemburgi)
2010***
Alberto Contador (spanyol)Andy Schleck (luxemburgi)Gyenyisz Menysov (orosz)
2009
Alberto Contador (spanyol)Andy Schleck (luxemburgi)Lance Armstrong (amerikai)
2008 Carlos Sastre (spanyol) Cadel Evans (ausztrál) Bernhard Kohl (osztrák)
2007 Alberto Contador (spanyol) Cadel Evans (ausztrál) Levi Leipheimer (amerikai)
2006* Oscar Pereiro Sio (spanyol) Andres Klöden (német) Carlos Sastre (spanyol)
2005** Lance Armstrong (amerikai) Ivan Basso (olasz) Jan Ullrich (német)
2004** Lance Armstrong (amerikai) Andreas Klöden (német) Ivan Basso (olasz)
2003** Lance Armstrong (amerikai) Jan Ullrich (német) Alekszandr Vinokurov (kazah)
2002** Lance Armstrong (amerikai) Joseba Beloki (spanyol) Raimondas Rumsas (litván)
2001** Lance Armstrong (amerikai) Jan Ullrich (német) Joseba Beloki (spanyol)
2000** Lance Armstrong (amerikai) Jan Ullrich (német) Joseba Beloki (spanyol)
1999** Lance Armstrong (amerikai) Alex Zülle (svájci) Fernando Escartin (spanyol)
1998 Marco Pantani (olasz) Jan Ullrich (német) Bobby Julich (amerikai)
1997 Jan Ullrich (német) Richard Virenque (francia) Marco Pantani (olasz)
1996 Bjarne Riis (dán) Jan Ullrich (német) Richard Virenque (francia)
1995 Miguel Indurain (spanyol) Alex Zülle (svájci) Bjarne Riis (dán)
1994 Miguel Indurain (spanyol) Pjotr Ugrumov (orosz) Marco Pantani (olasz)
1993 Miguel Indurain (spanyol) Tony Rominger (svájcii) Zenon Jaskula (lengyel)
1992 Miguel Indurain (spanyol) Claudio Chiappucci (olasz) Gianni Gugno (olasz)
1991 Miguel Indurain (spanyol) Gianni Gugno (olasz) Claudio Chiappucci (olasz)
1990 Greg Lemond (amerikai) Claudio Chiappucci (olasz) Erik Breukink (holland)
1989 Greg Lemond (amerikai) Laurent Fignon (francia) Pedro Delgado (spanyol)
1988 Pedro Delgado (spanyol) Steven Rooks (holland) Fabio Parra (kolumbiai)
1987 Stephen Roche (ír) Pedro Delgado (spanyol) J.-F. Bernard (francia)
1986 Greg Lemond (amerikai) Bernard Hinault (francia) Urs Zimmermann (svájci)
1985 Bernard Hinault (francia) Greg Lemond (amerikai) Stephen Roche (ír)
1984 Laurent Fignon (francia) Bernard Hinault (francia) Greg Lemond (amerikai)
1983 Laurent Fignon (francia) Angel Arroyo (spanyol) Peter Winnen (holland)
1982 Bernard Hinault (francia) Joop Zoetemelk (holland) Johan van der Velde (holland)
1981 Bernard Hinault (francia) Lucien van Impe (belga) Robert Alban (francia)
1980 Joop Zoetemelk (holland) Hennie Kuiper (holland) Raymond Martin (francia)
1979 Bernard Hinault (francia) Joop Zoetemelk (holland) Joaquim Agostinho (portugál)
1978 Bernard Hinault (francia) Joop Zoetemelk (holland) Joaquim Agostinho (portugál)
1977 Bernard Thevenet (francia) Hennie Kuiper (holland) Lucien van Impe (belga)
1976 Lucien van Impe (belga) Joop Zoetemelk (holland) Raymond Poulidor (francia)
1975 Bernard Thevenet (francia) Eddy Merckx (belga) Lucien van Impe (belga)
1974 Eddy Merckx (belga) Raymond Poulidor (francia) Vicente Lopez-Carril (spanyol)
1973 Luis Ocana (spanyol) Bernard Thevenet (francia) Jose-Manuel Fuente (spanyol)
1972 Eddy Merckx (belga) Felice Gimondi (olasz) Raymond Poulidor (francia)
1971 Eddy Merckx (belga) Joop Zoetemelk (holland) Lucien van Impe (belga)
1970 Eddy Merckx (belga) Joop Zoetemelk (holland) Gosta Pettersson (svéd)
1969 Eddy Merckx (belga) Roger Pingeon (francia) Raymond Poulidor (francia)
1968 Jan Janssen (holland) Herman Vanspringel (belga) Ferdinand Bracke (belga)
1967 Roger Pingeon (francia) Julio Jimenez (spanyol) Franco Balmamion (olasz)
1966 Lucien Aimar (francia) Jan Janssen (holland) Raymond Poulidor (francia)
1965 Felice Gimondi (olasz) Raymond Poulidor (francia) Gianni Motta (olasz)
1964 Jacques Anquetil (francia) Raymond Poulidor (francia) Federico Bahamontes (spanyol)
1963 Jacques Anquetil (francia) Federico Bahamontes (spanyol) José Perez-Frances (spanyol)
1962 Jacques Anquetil (francia) Joseph Planckaert (belga) Raymond Poulidor (francia)
1961 Jacques Anquetil (francia) Guido Carlesi (olasz) Charly Gaul (luxemburgi)
1960 Gastone Nencini (olasz) Graziano Battistini (olasz) Jan Adriaenssens (belga)
1959 Federico Bahamontes (spanyol) Henry Anglade (francia) Jacques Anquetil (francia)
1958 Charly Gaul (luxemburgi) Vito Favero (olasz) Raphaël Geminiani (francia)
1957 Jacques Anquetil (francia) Marcel Janssens (belga) Adolf Christian (osztrák)
1956 Roger Walkowiak (francia) Gilbert Bauvin (francia) Jan Adriaenssens (belga)
1955 Louison Bobet (francia) Jean Brankart (belga) Charly Gaul (luxemburgi)
1954 Louison Bobet (francia) Ferdi Kubler (svájci) Fritz Schaer (svájci)
1953 Louison Bobet (francia) Jean Mallejac (francia) Giancarlo Astrua (spanyol)
1952 Fausto Coppi (olasz) Stan Ockers (belga) Bernardo Ruiz (spanyol)
1951 Hugo Koblet (svájci) Raphael Geminiani (francia) Lucien Lazarides (francia)
1950 Ferdi Kubler (svájci) Stan Ockers (belga) Louison Bobet (francia)
1949 Fausto Coppi (olasz) Gino Bartali (olasz) Jacques Marinelli (francia)
1948 Gino Bartali (olasz) Brik Schotte (belga) Guy Lapebie (francia)
1947 Jean Robic (francia) Ed Fachleitner (francia) Pierre Brambilla (olasz)
1939 Sylvere Maes (belga) René Vietto (francia) Lucien Vlaemynck (belga)
1938 Gino Bartali (olasz) Félicien Vervaecke (belga) Victor Cosson (francia)
1937 Roger Lapebie (francia) Mario Vicini (olasz) Léo Amberg (svájci)
1936 Sylvere Maes (belga) Antonin Magne (francia) Félicien Vervaecke (belga)
1935 Romain Maes (belga) Ambrogio Morelli (olasz) Félicien Vervaecke (belga)
1934 Antonin Magne (francia) Giuseppe Martano (olasz) Roger Lapebie (francia)
1933 Georges Speicher (francia) Learco Guerra (olasz) Giuseppe Martano (olasz)
1932 André Leducq (francia) Kurt Stoepel (német) Francesco Camusso (olasz)
1931 Antonin Magne (francia) Jef Demuysere (belga) Antonio Pesenti (olasz)
1930 André Leducq (francia) Learco Guerra (olasz) Antonin Magne (francia)
1929 Maurice De Waele (belga) Giuseppe Pancera (olasz) Jef Demuysere (belga)
1928 Nicolas Frantz (luxemburgi) André Leducq (francia) Maurice De Waele (belga)
1927 Nicolas Frantz (luxemburgi) Maurice De Waele (belga) Julien Vervaecke (belga)
1926 Lucien Buysse (belga) Nicolas Frantz (luxemburgi) Bartolomeo Aymo (olasz)
1925 Ottavio Bottecchia (olasz) Lucien Buysse (belga) Bartolomeo Aymo (olasz)
1924 Ottavio Bottecchia (olasz) Nicolas Frantz (luxemburgi) Lucien Buysse (belga)
1923 Henri Pelissier (francia) Ottavio Bottecchia (olasz) Romain Bellenger (francia)
1922 Firmin Lambot (belga) Jean Alavoine (francia) Félix Sellier (francia)
1921 Léon Scieur (belga) Hector Heuseghem (belga) Honoré Barthelemy (francia)
1920 Philippe Thijs (belga) Hector Heuseghem (belga) Firmin Lambot (belga)
1919 Firmin Lambot (belga) Jean Alavoine (francia) Eugčne Christophe (francia)
1914 Philippe Thijs (belga) Henri Pelissier (francia) Jean Alavoine (francia)
1913 Philippe Thijs (belga) Gustave Garrigou (francia) Marcel Buysse (belga)
1912 Odile Defraye (belga) Eugéne Christophe (francia) Gustave Garrigou (francia)
1911 Gustave Garrigou (francia) Paul Duboc (francia) Emile Georget (francia)
1910 Octave Lapize (francia) Francois Faber (luxemburgi) Gustave Garrigou (francia)
1909 Francois Faber (luxemburgi) Gustave Garrigou (francia) Jean Alavoine (francia)
1908 Lucien Petit-Breton (francia) Francois Faber (luxemburgi) Georges Passerieu (francia)
1907 Lucien Petit-Breton (francia) Gustave Garrigou (francia) Emile Georget (francia)
1906 René Pottier (francia) Georges Passerieu (francia) Louis Trousselier (francia)
1905 Louis Trousselier (francia) H. Aucouturier (francia) J.-B. Dortignacq (francia)
1904 Henri Cornet (francia) J.-B. Dortignacq (francia) Alois Catteau (francia)
1903 Maurice Garin (francia) Lucien Pothier (francia) Fernand Augereau (francia)
*** Alberto Contadortól dopping miatt elvették a 2010-es Tour-győzelmét. Andy Schleck lett így a győztes.

** Lance Armstrongtól dopping miatt elvették a Tour-győzelmeit.

*A versenyt az amerikai Floyd Landis nyerte ugyan, de mivel doppingügyben vétkesnek találták, egy év tárgyalás után megfosztották diadalától.

TÖBBSZÖRÖS GYŐZTESEK 
5 Jacques Anquetil (francia) 1957, 1961, 1962, 1963, 1964
  Eddy Merckx (belga) 1969, 1970, 1971, 1972, 1974
  Bernard Hinault (francia) 1978, 1979, 1981, 1982, 1985
  Miguel Indurain (spanyol) 1991, 1992, 1993, 1994, 1995
4Chris Froome (angol)
2013, 2015, 2016, 2017
3 Philippe Thys (belga) 1913, 1914, 1920
  Louison Bobet (francia) 1953, 1954, 1955
  Greg LeMond (amerikai) 1986, 1989, 1990
2 Lucien Petit-Breton (francia) 1907, 1908
  Firmin Lambot (belga) 1919, 1922
  Ottavio Bottecchia (olasz) 1924, 1925
  Nicolas Frantz (luxemburgi) 1927, 1928
  Andre Leducq (francia) 1930, 1932
  Antonin Magne (francia) 1931, 1934
  Sylvere Maes (belga) 1936, 1939
  Gino Bartali (olasz) 1938, 1948
  Fausto Coppi (olasz) 1949, 1952
  Bernard Thevenet (francia) 1975, 1977
  Laurent Fignon (francia) 1983, 1984
 Alberto Contador (spanyol)
 2007, 2009

 

A TOUR MÚLTJA

Az 1903-as versenyt a francia Maurice Garin nyerte és ő tudhatta magáénak az első szakaszgyőzelmet is. A versenyen hatvan kerékpáros tett próbára magát, közülük huszonegyen értek célba. Az utolsó célba érő több mint két nappal a győztes követően.
1903-ban és a rákövetkező évben egyszerű időmérés szerint hirdettek győztest, de 1905 és 1912 között egy pontverseny alapján számították az eredményeket. 1913-tól ismét visszatértek az időmérésre.
Csak viszonyításképpen: az első versenyen 2428 kilométert tekertek a versenyzők, ehhez a győztes Garinnak 94 órára 33 percre és 14 másodpercre volt szüksége. 2003-ban a győztes amerikai Lance Armstrong 3427 kilométert ment és 83:41.12 óra volt az időeredménye.
A két világháború miatt, 1915-18 és 19410-46 között nem rendezték meg a Tourt.
Ma, bár a verseny csapatverseny, a dicsőség és a győzelemért járó fény egyes egyedül csak a végső győztesre esik. A csapaton belül alig ismerik el a csapattársak segítségét, amely nélkül a győztes sem lenne az aki és nem érné el azt, amit. Így a rajthoz álló kétszáz kerékpáros közül száznyolcvan csak egy fogaskerék abban a gépezetben, amelynek a csúcsán a csapatok elsőszámú kerekesei vannak.
A profi kerékpáros sport egyike a leginkább dopping-érzékeny sportágaknak, ezt jól jellemzi az évek folyamán akár a Tourt, akár más hasonló nagyságrendű versenyeket kísérő ügyek számát és nagyságát. A legnagyobb Tour-botrány 1998-ban robbant ki - a kerékpárosok berkein belül úgy tartják, ez minden idők legnagyobb sportbotránya, nem csak a sportágon belül -, amikor a Festina csapat masszőrje és kísérője, az ötvenkét éves Willy Voet egy határátlépés során megbukott egy rutinellenőrzésen. A nála talált szereknek köszönhetően dopping-futárnak nézték és kábítószer-csempészés miatt letartóztatták. Ekkor ismerhette meg a világ az EPO-t, egyfajta növekedi hormont. Voetnél azonban egy "belga lövés" fedőnévre halgató szert találtak. És hogy ez miért vált gyanússág? Csupán azért, mert az alkotórészei közt amfetamin, herion, koffein, kokain és fájdalomcsillapítók találhatók. Külön-külön sem semmi, na de így együtt?...
A sportágon belül általános vélemény volt: pechesek voltak a festinások, hogy lebukták.
Ezzel egyszersmind sejtetni engedték: megtörténhetett volna bármelyikükkel…

Miről árulkodnak a trikók?

Maillot Jaune: sárga trikó, az összetettben élen álló versenyző viselheti, 1919-ben vezették be
Maillet Pais: pöttyös trikó, a hegyek királya viselheti, különböző kategóriájú emelkedőkön szerezhetők pontok ebben a versenyen belüli külön versengésben, bár korábban is számon tartották, ma ismert formájában csak 1975-től jegyzik
Maillet Vert: zöld trikó, a pontverseny győztese kapja, 1953-tól létezik

 

A TOUR NAGYJAI

Lance Armstong (amerikai, 1971-)
12 részvétel - 7 győzelem - 22 szakaszgyőzelem


Az amerikai sportember élő példája lehetne a sport nagyságának és életbe vetett hitének, hiszen a rákos betegségben szenvedő amerikai gyógyulását követően ért fel a sportág csúcsaira. A címvédőt potenciálisan is az idei verseny esélyesének tartják, bár évek óta készülnek letaszítani a trónról, mindig visszaveri a riválisok támadásait. Indurainhoz hasonlóan évek teltek el, amíg kivívta magának a nagy bajnok nevet, hiszen első négy Tour-jából hármat (1993, 1994 és 1996) feladni kényszerült és 1995-ben is csak a 36. helyen ért célba. Ám betegsége miatti két éves kihagyást követően 1999 és 2005 között nem talált legyőzőre. Armstrong 2005 tavaszán jelentette be, hogy a 92. Francia körverseny után visszavonul: a csúcson hagyta abba.
Gondolhattuk, ám 2008 őszén bejelentette, hogy visszatér, és így is tett. A 2009-es idényben először vett részt a Giro d'Italián, majd nekivágott 12. Tour-jának is, amelyen összetettben a harmadik helyen végzett, utolsó francia körversenyén pedig 2010-ben 23. lett.



Miguel Indurain (spanyol, 1964-)
12 részvétel - 5 győzelem - 12 szakaszgyőzelem


A spanyol kerékpáros 1985-ben állt először rajthoz, nem sok köszönet volt számára benne: a verseny feladására kényszerült. Mint ahogy rákövetkező évben is. Ezt követően, bár évről évre lépett előre, aligha sejthette bárki is, beállítja az ötgyőzelmes Tour-rekordot. 97., 47., 17. és 10. volt zsinórban négy éven keresztül, mígnem 1991-ben életében először, hatodik Tour-ján a dobogó tetejére állhatott összetettben. Aztán annyira rákapott a siker ízére, hogy megszakítás nélkül még további négy alkalommal le sem szállt onnan. Bár megpróbálta a csúcsdöntést, a hatodikat, nem jött össze neki: 1996-ben, egy 11. hellyel búcsúzott a versenytől


Bernand Hinault (francia, 1954-)
8 részvétel - 5 győzelem - 28 szakaszgyőzelem


A rendezők második nagy, ötszörös bajnoka a hetvenes évek végének és a nyolcvanas évek elejének - 1978-19886 - meghatározó alakja. Már az Tour-indulásán megnyerte az összetettet, illetve öt sikere mellett további két második helyezése is van, csupán egyszer kényszerült a verseny feladására.


Eddy "Kannibál" Merckx (belga, 1945-)
7 részvétel - 5 győzelem - 34 szakaszgyőzelem


A belga még egy más korban született, ma már elképzelhetetlen, hogy első nekifutásra valaki megnyerje a Tourt. Akkor, neki, is sikerült még. 1969-ben járunk, de írhattunk volna a rákövetkező négy év bármelyikét, hiszen öt Tour-on keresztül nem sikerült letaszítani a belga sportember a kerékpározás képzeletbeli trónjáról. 1975-ben második helyre futott be, 1977-ben pedig feladni kényszerült, aztán j9ötek a fiatalok, a trónkövetelők, a belga pedig átadta a helyét: csináljátok utánam, ha tudjátok. Eddig nem tudták, bár öt győzelmet már többen is a magukénak mondhatnak, harmincnégy szakaszgyőzelmet egyikük sem ért el.



Jacques Anquetil (francia, 1934-1987)
8 részvétel - 5 győzelem - 16 szakaszgyőzelem


Az első igazán nagy bajnok, a hazai közönség és a sportág kedvence, a verseny emblematikus alakja. Ebben nagy segítség volt számára stílusa és életvitele, életfelfogása: soha nem tagadta, hogy cigarettával és sörrel edz. A kerékpáros már az első versenyét megnyerte 1957-ben, az utolsót 1965-ben azonban feladni kényszerült. Mint ahogy tette ezt 1958-ban is, győzelmei mellett 1959-ben elkönyvelhetett magának egy bronzérmet is.


Nem csak tekertek még

Persze a verseny nem csak az ötszörös győztesekről szólt, rajutk kívül is akadt jó néhány sportember, akinek teljesítménye, eredménye említést érdemel.
Például az a francia Laurent Fingon (1960-), aki tíz részvétele -1983-1993 - során két alkalommal is győzni tudott. Vagy ott van az amerikai Greg Lemond (1961-), aki 1984 és 1994 között nyolc alkalommal állt oda a Tour rajtjához és három győzelmet mondhat a magáénak. És hogy ne csak és kizárólag a győzteseket éltessük, említsük meg Raymond Poulider (1936-) nevét Az 1936-ban született francia versenyző még negyven évesen 1976-ban is rajthoz állt, hogy minden bizonnyal legnagyobb álmát, a Tour-győzelmet megvalósítsa, ám ez nem adatott meg neki. Pedig tizennégy (!) indulása során többször is megkísértette a sorsot és a szerencséjét, de ő inkább pechesnek bizonyult: három második és további öt harmadik helyezéssel büszkélkedhet. Vagy éppen a hegyimenő francia Richard Virenque, aki tökéletesen boldog lenne, ha a verseny csak és kizárólag hegyi szakaszokból állna, így azonban… Ám hat hegyi-győzelmével sincs oka igazából a sopánkodásra, de ez ugye mégsem az igazi… Miként az ebben a különszámban csúcstartó spanyol Bahamontes és a belga Van Impe is ennyivel büszkélkedhet…

2020.12.01 10:11:33

Kerékpár L. PAP ISTVÁN

A motorvezetéses versenyben a legjobb külföldiekkel is felvette a versenyt. Talán éppen ez volt a baj…

2020.11.17 09:54:23

Kerékpár KOHÁN GERGELY

„Kicsit még saját magamnak is gyorsan veszem a lépcsőfokokat, kettesével-hármasával.”

2020.10.25 20:40:53

Kerékpár KOHÁN GERGELY

NS-VÉLEMÉNY. Visszahelyezve Magyarországot a kerékpársport világtérképére.

2020.10.21 13:58:43

Kerékpár H. D.

Kattintson ide a verseny adatbankjának megtekintéséhez! Térkép és program egy helyen.

2020.10.03 00:44:35

Kerékpár KOHÁN GERGELY

NS-VÉLEMÉNY. A sporttörténelem második magyarjaként lesz ott az egyik nagy háromhetes körverseny rajtjánál.