Jégkorong: Reiter Attila célja egyértelműen a rájátszás elérése

– Egymás után két mérkőzést nyertek a FEHA19 csapatával, amire korábban még nem volt példa az idényben. Ez valaminek a kezdete lehet?
– Az egész csapat egyre keményebben edz, viszont a közelmúltban a vezetőség változást vezetett be, miszerint a meccsnapok reggelein lazább, átmozgató tréningeken veszünk csak részt. Korábban ezek az edzések is teljes értékűek voltak, így kevesebb energiánk maradt az esti meccsekre. Ez egyébként a liga többi csapatánál is bevett szokás, de mi most álltunk át rá. Azt hiszem ez a legfőbb oka a javuló teljesítményünknek, de emellett kezd megtérülni az a sok munka, amit egytől egyig mindannyian elvégeztünk már az idényben, a taktika is egyre inkább kezd összeállni a játékosok fejeiben, mostanra elsajátítottuk, kinek hol a pontos helye és mi a feladata a jégen, és sokszor az is látszik, hogy uralni tudjuk a játékot. Nem csak eredményben, de mutatott játékban is sokat fejlődtünk és az legalább annyira fontos.

– Lát rá valóságos esélyt, hogy a FEHA19-cel elmozduljanak a tabella aljáról és újabb győzelmeket szerezzenek?
– Nem látom okát, hogy ha továbbra is fejlődünk, tartjuk magunkat az edzőnk elképzeléseihez, és megfelelő mentalitással lépünk jégre, akkor miért ne léphetnénk feljebb. A legutóbbi két győzelmünket megelőzően a címvédő Csíkszereda ellen is nagyon szoros csatában kaptunk csak ki és ha minden mérkőzésünket kiélezetté tudjuk tenni, akkor egyre többször fog felénk billenni a mérleg nyelve. Kiegyensúlyozottabb az Erste Liga mezőnye, mint tavaly volt, sűrűbben állnak a csapatok a tabellán is, mi vagyunk az egyetlenek, akik kicsit le vagyunk maradva, de még néhány győzelem és ez máris változhat.

– Legutóbb a Dunaújvárosi Acélbikák ellen játszottak, mennyire tartják ezt a párharcot regionális rangadónak?
– A DAB már a kilencvenes évektől nagy riválisunk, viszont a csapatunk nagy része ekkor még meg sem született. Ők is tudják, hogy van történelme a párharcnak, nagy a versengés köztünk, ez pedig természetesen mindenkit motivál. Dunaújvárosban talán még nagyobb hangsúlyt fektetnek a két város közti rivalizálásra, ami viszont inkább a nagycsapat, a Hydro Fehérvár ellen szól.

– Az ön esetében mitől függ, hogy a „kis” vagy „nagy” csapatban kap-e lehetőséget? Múlt vasárnap például a Hydro Fehérvárban szerepelt, míg társai a FEHA19-cel a DEAC-ot verték.
– Az egyesületnél az osztrák bázisú ICEHL élvez prioritást, amelyben a Hydro Fehérvár szerepel, ezért, ha Kevin Constantine-nek szüksége van rám, akkor a FEHA19 edzőinek mindenképpen oda kell engem adniuk neki. Amikor vannak sérültek a nagycsapatban, akkor rendszerint velük játszom, de ha az ICEHL-ben szünnap van, akkor az akadémistákkal.

– Több csapattársa is van, akivel együtt ingáznak a két együttes között, mennyire nehéz komolyan venni és megtalálni a motivációt a FEHA19-nél és a Hydro Fehérvárnál egyaránt?
– Egyáltalán nem, nem befolyásol minket, hogy klubon belül mi élvez prioritást. Ha jégre lépünk, mindig, minden körülmények között nyerni akarunk. A magyar bajnokságban ráadásul más a szerepkörünk is, meghatározóbb játékosoknak számítunk, mint az osztrákban, ahol negyedik sorosként leginkább az a feladatunk, hogy amíg a húzóemberek csereként pihennek addig megálljuk mi is a helyünket a jégen. Nehéz összehasonlítani a két szituációt, de egyiket sem vesszük kevésbé komolyan.

– A FEHA19-nek legközelebb az Újpest, a Hydro Fehérvárnak pedig a Graz lesz a következő mérkőzése, tudja már, hogy melyiken fog szerepelni?
– Még nem, de remélem hamarosan megtudom, mert az AV19 idegenben játszik és kíváncsi vagyok, utazom-e a kerettel.

– Hogy bírja ezt a kettős terhelést?
– Nem könnyű, de bírom. Igaz, hogy az ICEHL-ben nem számítok alapembernek, de az is sok energiát felemészt, hogy készülök a meccsekre. Volt olyan tíznapos periódus az idényben, amikor nyolc mérkőzésen szerepeltem, az kemény volt. Jövő héten viszont szünet lesz a bajnokságokban, így tudok majd pihenni.

– Milyen célt tűzött ki maga elé a FEHA19 csapatával az idényre?
– Mivel az előző rájátszásba nem jutottunk be, a következőbe mindenképpen szeretnénk és azt gondolom, ha azon az úton haladunk tovább, amin most elindultunk, akkor ez egyáltalán nem lehetetlen küldetés.