Az Anaheim már a sorozat első meccsein sem hokizott rosszul, ám hiába lőtték rommá Dwayne Rolosont, az Oilers kapusát, csak nagyritkán sikerült bevenniük a kapuját. Így hiába védekeztek ők maguk többé-kevésbé jól, az első két meccset két üres kapus góllal 3-1-re veszítették el. Amikor aztán három napja, a harmadik mérkőzés utolsó negyedórájában a támadósor is összeszedte magát, már nem volt messze a győzelem, de végül azt a találkozót is hozta 5-4-gyel az Edmonton, köszönhetően többek között a Ducks betliző kapusának, Ilja Brizgalovnak.

A negyedik meccsre aztán Randy Carlyle főedző le is rántotta az oroszt, és helyére a 2003-as anaheimi playoff-menetelés hősét, kezdőkapus státuszát a rájátszás elején elveszítő Jean-Sebastien Giguere-t állította. “Jiggy” az első kilenc lövésből beszedett ugyan hármat, de a végére belerázódott, és volt egy-két remek védése is. “Nehezen lendültem bele, hiszen egy hónapja nem játszottam” – vélekedett ő maga is.

A gyenge kezdésen azonban a csapat átsegítette a hálóőrt. Már a harmadik meccs utolsó harmadában is szárnyaltak a Kacsák (akkor négy gólt lőttek), és nem hiába nyilatkozta a találkozó után Teemu Selänne, a gárda gólvágója, hogy megtalálták a rést Roloson páncélján.

A tegnapi találkozóra igencsak elszántan jött ki a Ducks: az első harmadban kedvük szerint korcsolyáztak ki és be az Oilers harmadába, és párosával zúdították Rolosonra a lövéseket. Végül 25-nél álltak meg az első húsz perc alatt – az Edmonton igencsak hosszú történetében még egyszer sem estek így neki rájátszásban a csapatnak. Ezzel együtt a Kacsák vezetéséhez kellett némi szerencse is, hiszen az első gól Jaroslav Spacek, az Olajosok cseh védőjének korijáról pattant a hálóba, de aztán a két újonc, Dustin Penner és Ryan Getzlaf “alanyi jogon” is feliratkozott a góllövők közé. “Elaltattak minket az elején, azt hittük, kevésbé agresszív játék is elég lesz” – értékelte a 0-3-mal zárult harmad eseményeit Craig MacTavish, az Oilers mestere, akinek csapata összesen 3 lövést hozott össze ekkor. “Az első néhány cserében még jók voltunk, de aztán kivégeztek minket.”

Valóban: a hátralévő 40 percben már egyenlő erők küzdöttek, és az Oilers a második játékrészben egy gólra is feljött, de végül a fiatal Joffrey Lupul két találatával bebiztosította a megérdemelt Kacsa-sikert.

“Az egész sorozatban jobbak voltunk, de az ellenfél kapusa eddig csúcsformában védett. Tudtuk, hogy ez nem lesz mindig így, előbb-utóbb vége a jó sorozatnak. Ezért tartanak ezek a párharcok négy mérkőzésig. Meggyőződésem, hogy meg tudjuk fordítani az állást” – jelentette is ki magabiztosan Selänne. A statisztika ellene szól: az NHL eddigi történetében mindössze két csapat tudott 0-3-ról fordítani. “Korábban voltak gondjaink támadásban, de az utolsó két meccsen kilenc gólt lőttünk a kapusuknak, úgyhogy végre túlléptünk ezen az akadályon” – fejtegette Carlyle edző is, akinek csapata hét év, zsinórban 13 edmontoni zakó után nyert újra a kanadai városban.

A párharc következő mérkőzésére vasárnap hajnalban kerül sor Anaheimben, és az Oilersnek a 3-1-es vezetés ellenére van miért aggódnia. Nem kevesebb, mint tíz játékosuk bajlódik ugyanis influenzával. Ha mégis hoznak még egy meccset (amire azért van esély), az Edmonton lehet az NHL történetének első csapata, amelyik nyolcadik, utolsó kiemeltként menetel a nagydöntőig.