Pedig az első két harmadban nagyon jól tartották magukat az Óriáskacsák. Petersen a 14. percben előnyhöz juttatta ugyan a hazaiakat, ám az edmontoni kapusnak, Rolosonnak nem sok üresjárata akadt: tizennégy lövést hatástalanított. Csak a statisztika kedvéért: a vendéglátóknak hat lövés kellett a vezető találat megszerzéséhez.

Az első játékrész persze a maga 16 kiállításával legkevésbé a nagykönyvben leírt jégkorongról szólt. A hazaiak kilenc kiállítása 24, a vendégek hét szabálytalansága 20 percet ért a vétkeseknek. Előbb, 2:51 percnél Laraque és Fedoruk, majd kevéssel később, egészen pontosan 5:26-nál Moreau és Dipenta verekedett össze, a résztvevőknek ez fejenként öt-öt perces pihenőt ért.

A második felvonásban csitultak a kedélyek – 12 percnyi kiállítás, mindkét oldalon három-három kisbüntetés -, de a nyolc-nyolc kapura lövés egyike sem volt eredményes.

Egygólos különbséggel várták a befejező harmadot a felek, amely végül ugyancsak döntetlent hozott, ám ez nagyon messze volt az előzőben látottaktól.


A játékrész elejét nagyon megnyomták a vendéglátók: 42:19-nél kezdték el a gólgyártást, amelyet 44:40-nél hagytak abba, de ebbe a 2:21 percbe három edmontoni találat fért bele - előbb egy szimpla, majd egy kettős emberelőnyös szituációból -, így már 4-0 állt az eredményjelzőn.

A találkozó érdemi részével akkor meg is lettek volna a csapatok, ám az Anaheim ezt másként gondolta. 47:15-nél O’Donnell végre betalált a hazai kapuba, majd két perc múlva Selanne, újabb két perc elteltével pedig Kunitz is gólt lőtt, így hirtelen egygólosra csökkent a különbség.

Abszolút nyílttá vált a hajrá, hiszen még 8:45 perc volt hátra ekkor a találkozóból, a lendületbe jött vendégek és a kissé leült hazaiak párharca sok izgalmat tartogatott. Volna, ám a kisebb sokkot követően az Edmonton három perc után talpra állt és a mezőny legjobbjának választott Pisani góljával ismét a megnyugtató, kétgólosra alakította a különbséget.

A végső szó mégis a vendégeké volt, akiknél Selanne másodszor is betalált – a rájátszásban már hétnél jár -, de a befejező 1:45 percben egyenlíteniük már nem sikerült.

Az Edmonton egészen parádés mutatóval zárta a mérkőzést, öt góljukat 22 lövésből hozták össze, míg a túloldalon 38 lövés kellett a négy találathoz.


Az Edmonton valamit visszacsempészhet a régi dicségből, az 1980-s évek második felének egyeduralkodója – 1984-től 1990-ig bezárólag ötször nyertek – tizenhat év óta először juthat be a bajnoki nagydöntőbe.

„Amikor 4-0-ra elhúztunk, megnyugodtam, mert biztos voltam, benne, hogy innen már nem veszíthetünk – nyilatkozta az Olajosok edzője, Craig MacTavish a mérkőzés után. - Roppant kemény mérkőzés volt, amelyet végül kis szerencsével sikerült megnyernünk. Ez mindenesetre figyelmeztető jel volt: a csütörtöki mérkőzésen frissebb kell játszanunk.„

„Elkövettünk néhány hibát ezen a mérkőzésen és ez a vereségünket jelentette – ezt már Randy Carlyle nyilatkozta, a vesztes Anaheim vezetőedzője. – Mezőnyben egyenrangú partneri voltunk az Edmontonnak, még a helyzeteink is megvoltak a sikerhez, csak nem használatuk ki őket. Ellenfelünk egy győzelemre van a továbbjutástól, de ígérem, mindent megteszünk azért, hogy versenyben maradjunk.”

Az Edmonton a nyolcadik helyen jutott be az alapszakaszt követően a rájátszásba és most egy győzelem választja el a nagydöntőtől, miközben esélyesebb riválisai már sorra kiestek.

Első körben rögtön a nagy favorit Detroitot búcsúztatták, majd a másodikban hatmeccses ütközetben a San Josét, 0-2-ről! Az Olajosok a leghosszabb győzelmi sorozatot mondhatják magukénak 1990 óta, a rájátszásban hat hazai sikerük mellett eddig mindössze egyszer szenvedtek vereséget, míg zsinórban hetedik sikerüket húzták be a play-offban. Ez nem sok jót ígér az Óriáskacsáknak a folytatást illetően.

Az meg különösen nem, hogy 1999. február 24. óta egymást követően 13 találkozót veszítettek el Edmontonban.