Pietsch Tibor
Kibédi Péter
Csillag Péter

A favelának nem jár vb, rendezett hát egyet

2014.06.16. | 10:01 1

Salvador déli hotelnegyede fölött van Alto de Ondina favelája. Lakosainak esélye sincs nagyon arra, hogy eljussanak a világbajnokság meccseire, hát rendeztek maguknak egy favela-világbajnokságot. Fociünnep alulnézetből, amíg Cristiano Ronaldóék edzettek a stadionban.


Hirdetés

BRAZÍLIA AFRIKÁJA

Itt van Brazília Afrikája.

Afrikaiak Salvadorban az ízek, afrikaiak a színek, afrikaiak a candomblé vallás istenségei, az orishák, amelyek a Dique do Tororó tavon a stadionra néznek. Afrikai gyökerű a capoeira, afrikaiak a műalkotások, afrikai a széles, meleg mosoly, afrikai ősökkel rendelkezik a lakosság több mint nyolcvan százaléka. Afrikai, ahogy hordják a fejen a kosarat, Afrikára utal az óváros neve – a Pelourinhóban („Pellengér") korbácsolták annak idején az Afrikából behurcolt rabszolgákat.

És afrikai a lesújtó, reménytelen, kilátástalan szegénység is.

A Sao Pauló-i favelák rögtön átminősülnek szerény alsó középosztálybeli otthonokká, ha összevetjük őket a salvadori szállótól öt percre levő viskókkal. Girhes ló lógatja a fejét apatikus tekintettel a ház előtt. A gyerekek sárkányt eregetnek, nemzeti színűt. A viskók előtt, mellett szemétdombok, bent a megsemmisítő erejű szegénység, amely megfoszt reménytől, hittől, megfoszthat a méltóságtól is.

Nem lehet nem felháborodni ezen.

A Pelourinho világörökség utcáin járva is könnyen rossz irányt lehet venni. Telefonhívás jön, befordulok egy sarkon. Crackfüggők hevernek – szerencsémre, teljesen kiütve – a mellékutcában, borzalmas állapotban. Papucs, rövidnadrág, a testeken sebek. Cracolândia.

Egy utcával arrébb a szurkolói fieszta megy.

A hatalmas építési költségű, gyönyörű Arena Fonte Novából körbenézve is favelák. Brazil zászlók lógnak az életveszélyesnek tűnő épületeken, az utcákat bahiai szokás szerint díszítették szalagokkal, még a szűk, meredek, töredezett lépcsőket is lefestették zöld-sárgára. A meccsekről csak álmodhatnak, a legtöbb jegy elérhetetlenül drága. Ez a vb nem a faveláké, ám megoldották a problémát.

Szerveztek egyet maguknak.A FAVELA VB-JE

A képen látható Alto de Ondina az imént említettnél egy kicsivel szerencsésebb favela, bár ez messze nem jelenti azt, hogy jómódú volna. Vakolatlan téglaépületek egymás hegyén-hátán, nagyon szűk átjárók, lépcsők, kiteregetett ruhák, zegzugos útvonalak. Innen jöttek a Copa dos Povos (favela-világbajnokság) résztvevői. Az Alto de Ondina lakosaival két civil szervezet, a Football Beyond Borders és a Paciencia Viva fogott össze, hogy megszervezze a tornát.

„A favelák lakói egyáltalán nem profitálnak ebből a világbajnokságból. Egy részüknek talán leesik valami a megnövekedett turizmus miatt, ám a gyakran emlegetett vébéörökség számukra egy hatalmas hazugság. Jobb egészségügyi ellátást, jobb infrastruktúrát, jobb oktatást akarnak, de a vébérendezés ezekből semmin sem segített" – mondja az angol Paul Kell, a Football Beyond Borders projektvezetője, aki maga is Alto de Ondinában lakik.
A sajtóban sokszor egy kalap alá veszik az összes favelát, pokoli, erőszakos, droggal és fegyverekkel teli helyekként ábrázolják őket. Valóban vannak ilyenek is, ám a favela a dombokon, szorosan egymás mellé épült, alacsony jövedelmű családoknak otthonul szolgáló negyedeket jelenti. A favelák problémáit mi sem tagadhatjuk, de a miénk egy élénk, vibráló, szorosan összetartó közösség, amelyben teljesen normális munkások élnek. Nagyobb összetartozást tapasztalok itt, mint bárhol máshol, ahol korábban éltem."

„A célunk hogy minden kilátogatónak adjunk egy nagy, vidám, focival és zenével fűszerezett közösségi élményt, a helyieknek pedig egy olyan világbajnokságot, amit a magukénak érezhetnek. Szeretnénk pozitív képet mutatni a látogatóknak a favelákról, el is tudjuk szállásolni őket – így legalább a helyi közösségnek is jut valami a vébéből, és találkozhatnak más kultúrákkal" – így Kell, aki angolra is tanítja az Alto de Ondina-i fiatalokat.

Mivel Salvadorban nyolc válogatott – Hollandia, Spanyolország, Németország, Portugália, Bosznia-Hercegovina, Irán, Franciaország és Svájc – fordul meg a világbajnokság csoportkörében, adva volt, melyik nyolc csapatnak öltöznek be a favelalakók és a melléjük csapódó szurkolók. A legjobban a „bosnyákok" örülnek, mert övék a sárga megkülönböztető mez, hogy-hogy nem, véletlenül mindenki kék nadrágot és fehér sportszárat is húz mellé. A csapatukban egy angol is van, teljes karját beborító hazafias tetoválás, tetején idézet az In Flanders Fields-ből, John McCrae első világháborús költeményéből.„A JÁTÉK A MIÉNK!"

Gyászszünettel kezdünk, egy favelabeli, két hónaposan elhunyt kislány emlékére. Csönd van, csak az eső ver és a madarak csacsognak. A jellegzetes, vörös brazil föld pillanatok alatt felázik a pálya mellett, aki tud, megy a kispadok fedele alá.

„Arra emlékezzetek: bármennyire is elérhetetlenek a mérkőzések, bármennyire is korrupt a FIFA, bármennyire is nem nektek szól a világbajnokság, ez a játék, ez a szerelem, ez a szenvedély összeköt, és a miénk marad!" – tüzeli a játékosokat a főszervező, Jack Reynolds.



Valaminek maradnia kell, ha már...

„Hatalmas öröm volt, hogy elnyertük a rendezés jogát, vártam, hogy lássam a hőseimet Salvadorban, de nincs pénzem a jegyekre. Itt vannak a példaképeim, Cristiano Ronaldo, Iniesta; az én hazámban, az én városomban, húsz percre a házunktól vannak a meccsek, és nem jutok be. Amikor megkaptuk a rendezést, azt hittem, ez lesz minden idők legnagyobb bulija, de most már tudom: nem élvezhetem ki teljesen a vébét" – meséli a 15 éves Albert Guilherme.



FAVELÁBÓL A VILÁGBAJNOKSÁGRA

Elkezdik.

Egy-egy sztárjátékosa minden csapatnak van, ki futsalozik, ki strandfocizik közülük, de a többiek „mezei" amatőr focisták. Ettől még úgy hajtanak, mintha az életük múlna rajta, a játékvezető, Eric néha közbe is lép, mivel a felázott pályán csak úgy röpködnek a kemény belépők.

„Azt hittem, lazább lesz a játék, de itt szó nélkül legázolnak, nem sokat szórakoznak" – vigyorog mellettem egy német drukker, a favela-vb-re összegyűlt nemzetközi szurkolótábor egyik tagja.

Van itt minden, ami a profi játékban is. A „svájciak" hetese, Iago, Ronaldinhóra vette a megjelenést, felháborítóan jól cselez és lő, ugyanakkor úgy dobálja magát, hogy már Ericnek is elege lesz, és figyelmezteti. A „bosnyákok" ötöse, Nelito – a bahiai strandfoci-válogatott kapitánya – karcsú és elegáns, szenzációs szólókkal. A „franciák" centere valódi pitbullként megy a labdára, lecsap a legkisebb hibákra is, hamar egyértelművé teszi: a gólkirályi cím az övé lesz.

Menetelnek is szépen a csapataik.

Az elődöntőkre aztán megjön a „tornafrász", mindenki inkább védekezik, a gólok elapadnak, van szétlövés is. A döntőben az addig nagyon meggyőző „bosnyákok" lebénulnak, Nelito szólói sem jönnek be, a vezér egy kihagyott helyzet után valósággal felsikolt. A végén tizenegyesek döntenek, a „hollandoknak" több lehetőségük is van megnyerni, de a kapusok remekelnek. A végén a sárga mezes „bosnyákok" angol légiósa (tizenegyes és az angolok?!) a hálóba küldi a tornagyőzelmet hozó lövést. Ordítás, ugrálás, örömtánc. Campeoes! Campeoes!

Nelito megkapja a legjobb játékosnak járó fődíjat, jegyet a német–portugálra. Eljutott a favelából a világbajnokságra.

Az elhunyt kislánynak ajánlja pólóján a győzelmet, majd felmutat az égre.


Nelito (balra) a legjobb játékosnak járó díjjal és a vb-meccsjeggyel

A helyszínről tudósít
Marosi Gergely

Hirdetés

Címkék

Friss kommentek


Hirdetés