Sosem volt még ilyen gyenge Olaszország

Olaszország nem várt búcsúja a keserűség mellett negatív rekordok sokaságát is magával hozta. A squadra azzurra 17 világbajnokságán sohasem szerepelt még ilyen rosszul: győztes mérkőzés nélkül, nyeretlenségi csúcsot felállítva utazik haza. Most szinte egész Itália az okokat keresi, az internetezők szerint a felelős egyértelműen Marcello Lippi.

Olaszország történetének leggyengébb világbajnoki szereplését felmutatva utazik haza Dél-Afrikából. Az idei az első világbajnokság, amelyen a csapat nem nyert egyetlen meccset sem, és a megszerzett pontok tekintetében is negatív csúcsot állított fel.

Két pontot csak 1950-ben Brazíliában, 1954-ben Svédországban és 1966-ban Angliában szereztek a taljánok, de azokat – az akkori szabályok értelmében – győzelemért kapták, így „értékük" nagyobbnak tekinthető, mint a mostani két döntetlenért járó két pont.

Ha a 2006-os berlini döntő rendes játékidejének végeredményét nézzük (1–1), a mai mérkőzés volt sorozatban a negyedik nyeretlen találkozójuk a világbajnokságokon, amely a leghosszabb negatív sorozat a válogatott életében. Ennél azonban  sokkal többet mond az, hogy az azzurrók 2009 november 18. óta nem tudtak győztesen levonulni a pályáról (vagyis az idén egyetlen meccset sem nyert meg Olaszország!). A svédek elleni 1–0-s siker óta 4 döntetlen és két vereség a mérleg, hasonlóan pocsék szériára 13 éve nem volt példa.

A Lippi-csapat Franciaországgal karöltve is rekordot döntött, a világbajnokságok történetében – mint megírtuk – sohasem volt példa arra, hogy mind a két legutóbbi finalista a csoportkör után búcsúzzon. Ráadásul győzelem nélkül...

Olaszország most az okokat keresi. A különböző internetes portálokon szavazásra bocsátották a kérdést: kinek a hibája? Szinte az összes oldalon Marcello Lippi „nyert", a legnagyobb sportnapilap site-ján késő estig nagyjából negyvenezren (!) szavaztak, a voksok 70 százaléka a visszatérő szakembert okolja.

Az internetezők szerint a kapitány sokat bírált válogatási politikája és ötlettelensége okozta az együttes vesztét. Nem válogatta be Cassanót, Balotellit, Tottit, Perrottát, akik színt vihettek volna a játékba. Sok volt a formán kívüli Juventus-játékos, erről egy szurkoló a következőképpen fogalmazta meg véleményét.

„Lippi! Elfelejtetted meghívni a válogatottba Zoffot, Cabrinit, Tardellit, Gentilét és Orialit... akkor legalább a Juventus-öregfiúk 2010 mellé téve a Juventus-öregfiúk 1982-t egész jó csapatot csinálhattál volna..." – írja egy hozzászóló.

Sokan a nemzeti büszkeségük sérülését is megélik a vereségben, és kijelentik, hogy az olasz nép nem való futballra többé, és valóban csak a földműveléshez és a paradicsomtermesztéshez ért igazán.

Apropó, paradicsom! Így a hozzászólók egyike: „TAM-TAM! Mindenki paradicsommal a reptérre...!"

A paradicsomdobálásnak már van történelme: 1966-ban a sztárokkal telezsúfolt, a világbajnokságon nagyon csúnyán lebőgő és a csoportkörből (többek között az Észak-Korea elleni 0:1 miatt) kieső squadra azzurrát rohadt paradicsomok özönével fogadta a finoman fogalmazva is elégedetlen drukkerhad a római reptéren. Jaj a legyőzötteknek?