Vb 2022: Janeiro ütközésekkel teli csatára számít a marokkói–portugálon

RENDKÍVÜL ÉRDEKES MECCS lesz taktikai szempontból – kezdte elemzését a portugál Joao Janeiro, a Kisvárda és a Debrecen korábbi vezetőedzője. – Marokkó az esélytelenek nyugalmával lép pályára, és nem lesz rajta olyan nyomás, mint Portugálián. Persze a nyomás semmi esetre sem negatívum, ha az volna, nem lennének csapatok, amelyek címeket nyernek a nemzetközi porondon. Érdekes helyzetet teremt az is, hogy a marokkói válogatott játékosok egy részét az ország labdarúgó-szövetsége győzte meg, képviseljék a nemzetet, merthogy külföldön – a legtöbben Franciaországban – születtek, és „csak” származásukra nézve marokkóiak. Márpedig óriási elkötelezettség, hazaszeretet és büszkeség kell ahhoz, hogy nemet mondjanak más, gazdagabb szövetségek felkérésére – és ez a vonás nagyon is tetten érhető a csapaton.

NINCS ELVESZETT LABDA

Marokkó még nem kapott ki. A játékosok harapnak, elképesztően erős fizikumúak, szinte rárobbannak az ellenfélre a támadásoknál és/vagy a kontráknál. Veszélyesen lépnek be a középső védők közötti terekbe, a támadók pedig előszeretettel indulnak meg a szélekről befelé – ez egyébként az egyik fő fegyverük.

Ami a marokkóiak védekezését illeti, nagyon fegyelmezettek, két szoros vonalban állnak fel, elvágva a teret a támadósorok előtt. Általában 4-1-4-1-es felállásban játszanak, ha náluk a labda, 4-1-2-3-as rendszerbe fejlődnek fel. Nemcsak vállalják, hanem kiválóan meg is oldják a labdáért folytatott párharcokat – a tornán eddig az afrikaiaké a legtöbb labdaszerzés, ami nem meglepő, mert mind a földön, mind a levegőben nagy elánnal és magabiztossággal mennek minden egyes labdára. Szintén beszédes adat, hogy a tornán eddig Marokkó követte el a legtöbb szabálytalanságot.

A világbajnokság előtt a csapat számos belső problémával küzdött – Hakim Zijes például le is mondta a válogatottságot –, de az edzőváltással a kedélyek is megnyugodtak. A Vahid Halilhodzsics helyére érkező Valid Regragui első feladata volt, hogy rendezze a sorokat, és lefektesse saját szabályait, a szövetség is beállt mögé, márpedig ha a mindenkori edző autoritása szavatolva van, a munkájának a felét már el is végezte.

A tornán eddig Szofjan Amrabat a csapat legfontosabb embere, régi vágású játékos, aki nemcsak a védekezést szervezi meg, hanem támadásba is lendíti a válogatottat, ha teheti, főleg mélységi passzokkal. Meglepő, ugyanakkor kiválóan tükrözi Marokkó hatékonyságát, hogy a harminckét válogatottból 29. a labdabirtoklás terén. A modern futballban a labdabirtoklás önmagában nem garantál semmit – lásd: Spanyolország –, és érdemes megfigyelni, hogy a nyolcaddöntőbe jutó válogattak felénél a labdabirtoklás 35 százalék körül volt csupán. Az eredményesség tehát elsősorban hatékonyság kérdése.

KONZERVATÍV JÁTÉKRENDSZER

Portugália eddig nem nagyon változtatott az eredeti rendszerén. A válogatott 4–4–2-ben, gyémántalakzatban játszik, így a széleken sebezhető, ám a labdatartásra alapoz. Meglehet, így lassúnak tűnik a csapat, de ne felejtsük, hogy az ellenfelek zöme szinte tizenegy emberrel húzódik vissza a saját kapuja elé, és a blokkszerű védekezéssel szemben jobbára csak tologatni lehet a labdát. Portugália előszeretettel játssza be az utolsó passzt az ellenfél védelmi vonala mögé, csakhogy Marokkó eddig kiválóan lezárta ezeket a réseket. Ugyanakkor a portugál a torna egyik legeredményesebb válogatottja.

A portugál védelem eddig nem teljesített fényesen. A négy mérkőzésen kapott öt gól önmagában jelzésértékű, de ha megvizsgálunk más jelenségeket, szintén hiányosságokra derül fény. A válogatott pocsékul reagál a labdavesztésekre, többször előfordult, hogy néhány játékosnak 60-70 métert kellett visszaszaladnia, a csapat pedig jókora fáziskéséssel tudta újraszervezni magát a támadáshoz. Ez azonban nem egyéni fegyelmezetlenség, hanem a játékrendszer miatt van, amivel nem azt mondom, hogy hibás a taktika – a futballban ezen a szinten nincs hibás vagy helyes –, hanem hogy konzervatív. Fernando Santos szövetségi kapitány vezetésével így is roppant hatékony a csapat, és ha játékrendszert váltana, ott is lehetne találni fogást rajta, tehát ez már tényleg az egyéni felfogás tartományába tartozik, ezért is annyira szenvedéllyel teli sportág a futball.

FEL KELL GYORSULJON PORTUGÁLIA

Nem gondolom, hogy jelentős változtatások várhatók a portugáloknál a Svájc elleni meccshez képest, és Marokkónál is csak az esetleges sérülések miatt lehet indokolt a csapat átalakítása. Kemény mérkőzést várok, sok ütközéssel. Portugáliának az eddiginél gyorsabban kell játszania, a középpályásoktól pedig nagyobb erőfeszítés kell a gazdátlan labdák megszerzéséhez. Azon kívül, hogy döntetlennél az idő Marokkónak dolgozik, az afrikai csapat élvezi majd a közönség nagyobb részének szimpátiáját, már csak a Katarban dolgozó, a csapatukért a stadionban szorító marokkói szurkolók miatt is. Márpedig kiélezett helyzetben döntő faktor lehet az érzelmi állapot.