NFL-dinasztiák - 2000-es évek: New England Patriots

2526058 25260582526058 2526058
Vágólapra másolva!
2015.07.02. 18:07
A NFL-dinasztiákat bemutató sorozatunk utolsó fejezetéhez érkeztünk. Következzék a 2014-es bajnoki címvédő: New England Patriots. Napjaink talán...

A NFL-dinasztiákat bemutató sorozatunk utolsó fejezetéhez érkeztünk. Következzék a 2014-es bajnoki címvédő: New England Patriots. Napjaink talán legnépszerűbb amerikai futballcsapata egy bostoni üzletembernek, ifjabb Billy Sullivannek köszönheti létét. Sullivan Jr. elsőnek az National Football League-be akart „bekerülni”, majd a visszautasítás után a frissen alakult American Football League-nél kopogtatott és 1959. november 22-én megkapta az utolsó (nyolcadik) franchise jogot. Mindezt potom 25.000 dollárért cserébe. A NFL-dinasztiákat bemutató sorozatunk utolsó fejezetéhez érkeztünk. Következzék a 2014-es bajnoki címvédő: New England Patriots. Napjaink talán legnépszerűbb amerikai futballcsapata egy bostoni üzletembernek, ifjabb Billy Sullivannek köszönheti létét. Sullivan Jr. elsőnek az National Football League-be akart „bekerülni”, majd a visszautasítás után a frissen alakult American Football League-nél kopogtatott és 1959. november 22-én megkapta az utolsó (nyolcadik) franchise jogot. Mindezt potom 25.000 dollárért cserébe.

Az új tulajdonos pályázatot írt ki a helyi sportlap újságírói közt a csapat nevére és a legtöbb szavazatot a Patriots (Hazafiak) kapta, innen a találó elnevezés. Lévén a Brit Birodalomtól való elszakadásért folytatott harcokban vezető szerepet játszottak a bostoni hazafiak, nagyban hozzájárulva ezzel az Amerikai Függetlenségi Háború sikeréhez.

A Boston Patriots abban a megtiszteltetésben részesült, hogy az AFL történetének legelső alapszakasz meccsén pályára léphetett a Denver Broncos ellen. 13-10-re kikaptak és az AFL-ben hátralévő tíz évet is sikermentesen tudták le. Ez alól egy kivétel volt, 1963-ban a csoportelsők lettek (a Buffalo Bills-zel holtversenyben), ki-ki mérkőzés döntött tehát, ki lesz az AFL döntőben a San Diego Chargers riválisa. Idegenben játszva magabiztos diadalt arattak, de a döntőben csúfos vereséget szenvedtek (51-10). Még nagyobb gondot okozott számukra, hogy nem volt „hazájuk”. Játszottak a Boston College, a Boston University és a Harvard University pályáin, sőt még a legendás Boston Red Sox Fenway Park stadionjában is. Az első évtized is „termelt”néhány klasszi(ku)st: az irányító Babe Parilli, a futó Jim Nance és az AFL legeredményesebb játékosa, Gino Cappelletti üde színfoltja volt a ligának.

A második évtizedük csúfosan indult. Az „egyesült” NFL-ben tizenkét vereséget „szorgoskodtak össze” és ez a tökutolsó helyre volt elegendő. 1971-ben aztán új fejezetet nyitottak: saját stadionba költöztek a Bostontól 35 km-re fekvő Foxborough városába (Foxboro Stadium), illetve – jelezve, hogy a tengerpart egész környékét képviselik – a nevüket is megváltoztatták. Billy Sullivan úgy döntött, hogy Bay State Patriots néven folytatják, de egy hónappal később újabb névváltoztatásra szánta el magát, így megszületett a New England Patriots. Bő tizenegy évvel azután, hogy megalakultak, saját otthonra leltek és a végleges névük is megszületett, az eredmények mégsem akartak javulni. Olyannyira nem, hogy az első rájátszás győzelemre 1985. december 28-ig kellett várniuk. A New York Jets elleni idegenbeli diadal olyan lendületet adott, hogy az Oakland Raiders és a Miami Dolphins is alulmaradt velük szemben, így pályára léphettek a XX. Super Bowlon. Balszerencséjükre a minden idők egyik legjobb védelmével rendelkező Chicago Bears jött szembe velük és a csoda elmaradt (46-10). A nagydöntős szereplés után még a legpesszimistább drukkerek sem gondolták, hogy a következő rájátszás diadalig több, mint egy évtizedet kell majd várni.

A pályán kívül azért történtek örömteli dolgok: 1991-ben játékosaik közül elsőként, John Hannah került be a Halhatatlanok Csarnokába. Ennél is nagyobb örömre adott okot azonban a tulajdonosváltás. 1990-ben 1-15-tel, két évvel később 2-14-gyel végzett a liga utolsó helyén a gárda, a szenvedésüket a lelátón követte hétről-hétre egy rendkívül gazdag és legalább annyira ambiciózus üzletember, Robert Kraft, aki eldöntötte, hogy véget vet a bostoni vesszőfutásnak. A hatalomátvételt elősegítette egy kényes szituáció is: 1994 januárjában az akkori tulajdonos, James Orthwein St. Louis-ba akarta költöztetni őket, de ehhez meg kellett volna állapodnia Krafttal, aki még 1985-ben opciót szerzett magának a stadiont övező telek megvásárlásra, később (1988-ban) pedig megmentette a csődeljárástól. Orthwein 75 millió dollárt kínált Kraftnak, ha hajlandó eltekinteni az előjogától, egyben a vétótól, Kraft azonban nemleges válasz helyett nemes egyszerűséggel egy viszontajánlatot tett. 172 millió dollárért megvásárolta szeretett csapatát, a liga pedig 1994. február 22-én jóváhagyta a tulajdonosváltást. Székfoglaló beszédében új stadiont és Super Bowl cím(ek)et ígért a szurkolóknak, amit ekkor még sokan az euforikus hangulat számlájára írtak. Kraft azonban bebizonyította, hogy szavatartó ember…

A hatalomátvétel után évről évre találtak későbbi legendás játékost az újoncbörzéken. 1994-ben Willie McGinest, egy évre rá Ty Law és Ted Johnson, eztán pedig Tedy Bruschi lett hazafivá. 1997. január 26-án már Super Bowlt játszottak és nagyon közel került Kraft ígérete betartásához, de Brett Favre és a Green Bay Packers nagy falatnak bizonyult számukra. Bill Parcells vezetőedző távozott a vereség után, helyét Pete Carroll vette át, akivel kétszer is pozitív mérleget produkáltak, mielőtt 1999-ben 8-8-cal a csoport utolsó helyén végeztek. Kraft nem nézte jó szemmel ezt és újra a váltás mellett döntött. 2000. január 27-én a huszonöt éves NFL-rutinnal bíró Bill Belichicket nevezte ki vezetőedzőnek és ezzel egy, a mai napig tartó „házasság” vette kezdetét.

Belichick szinte mindenben szabad kezet kapott, így a general manager teendők is reá hárultak. Az első komoly erőpróba az új évezred első draftja volt számára, és ha belegondolunk, hogy a hatodik kör 199. helyén kit választott ki, csak elismeréssel csettinthetünk. Ilyen „késői órán” ugyanis nem más került a Pats-hez, mint Tom Brady. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Adrian Klemm és Patrick Pass személyében további két háromszoros bajnokot „húzott” a horvát származású tréner, akkor mondhatjuk, hogy jól nyitott a kispadon. A szezon aztán ennél rosszabbra sikeredett: 5-11-es mérleggel a csoport utolsó helyén végeztek. A következő holtszezon a védelem és a támadófal megerősítéséről szólt és Belichick ismét jelesre vizsgázott. A draft első körében megszerezte a majd két méter magas és 140 kg-os óriás defensive tackle-t, Richard Seymourt, a második körben kiválasztotta a 155 alapszakasz meccset „kiérdemlő” támadófal játékost, Matt Lightot. A szabadügynök piacon is otthonosan mozgott BB, elhozta a védelembe Larry Izzót (Miami Dolphins), Roman Phifert (St. Louis Rams), Je'Rod Cherry-t (New Orleans Saints) és Mike Vrabelt (Pittsburgh Steelers). Az említett úriemberek egyaránt háromszoros bajnokok lettek a következő négy évben. A sikeres draft és a riválisok „kifosztása” után, a nem igazolt újoncokat is szemügyre vette… Így bukkant rá Stephan Nealre, aki 10 éven át védte a falban Brady-t. Belichick maradandót alkotott a pályán kívül, már csak a zöld gyepen kellett bizonyítania az egyre türelmetlenebb tulajdonosnak. 2001. szeptember 9-én George W. Bush jelképes pénzfeldobással indította útjára az idényt a Fehér Házban, ekkor még senki sem gondolta, hogy két nap múlva „feje tetejére áll” a világ. Vereséggel kezdtek, majd a World Trade Center tornyok elleni terrortámadás sokkolta Amerikát, a világot és természetesen a profi ligát is. Törölték a második játéknapot és a döbbenetből ébredező ország hazafias hangulatban próbált túllépni a tragédián, egyre többen figyelték rokonszenvvel a nevében is a hazafiasságot hirdető New England Patriots gárdáját.

Azt, amely az alapszakasz második meccsén elvesztette kezdő irányítóját, a nyolc éve irányító Drew Bledsoe-t. Helyét a 24 éves Tom Brady vette át, aki mérsékelt kezdés után levetkőzte megilletődöttségét és az utolsó hat meccset „behúzva” 11-5-ös mutatóval vezette az AFC második helyére a Hazafiakat. Az AFC elődöntőn azonban úgy tűnt, hogy véget ér a szép menetelés, az utolsó negyed kezdetén 13-3-ra vezetett idegenben a Raiders, de a „tejfölös szájú” Brady kilenc sikeres passzos támadást vezetett, mellyel előkészítette saját, 6 yardos futott TD-jét. Ezt követően a védelem leparancsolta a pályáról az Oakland támadóit, így Brady 13-10-es hátránynál a fordításért indult harcba. Kevesebb, mint két perc volt hátra, amikor hatalmasat kapott Charles Woodsontól és a kezéből kiperdülő labdát megszerezte a Raiders. Hárompontos hátrányban végzetesnek tűnt ez a labdavesztés, de Walt Coleman játékvezető visszanézte a jelenetet és úgy ítélte meg, hogy az irányító keze már elindult előre, így fumble helyett incomplete pass lett a hivatalos verdikt. Ezen játék után született meg az ún. „Tuck Rule” nevű szabály. A labda a hazaiaknál maradt és Adam Vinatieri 45 yardos mezőnygólja után jöhetett a hosszabbítás. Brady újabb sikeres drive-ot vezetett, aminek végén Vinatieri 23 yardról is bevágta a póznák közé a disznóbőrt, így a Hazafiak jutottak az AFC döntőjébe. A Pittsburgh Steelers ellen bokasérülést szenvedett Tommy Boy, de a csereként beálló Bledsoe és a speciális egység segítségével, 24-17-es győzelemmel utazhatott haza a csapat rápihenni a St. Louis Rams elleni nagydöntőre. A toronymagas esélyes Rams, akik fogadóirodáknál 14 pontos favoritok voltak. A Kurt Warner - Marshall Faulk duó által vezetett Kosok hozták is a 14 pontos különbséget a záró negyedre, csak éppen a Patriots javára... A 17-3-as előny külön pikantériája, hogy az összes pontot labdaszerzés (turnover) után szerezték a Patriots.

Az utolsó negyed kezdetén már a Hazafiak gólvonalánál járt Warnerék, amikor az irányító fumble-ja után Tebucky Jones 97 yardos visszahordott TD-t szerzett volna, ha egy szabálytalanság miatt nem érvénytelenítik azt. Két játékkal később Warner TD-t futott és 24-3 helyett 17-10 állt az eredményjelzőn. Pontosan 90 másodperccel a vége előtt Ricky Proehl egyenlített és úgy tűnt, érvényesül a papírforma. Brady időkérés hiányában volt kénytelen nekivágni a támadásnak és a döntő szakkommentátora, John Madden is azon a véleményen volt, hogy jobban tenné, ha lefuttatná az órát és a hosszabbításra koncentrálna. Belichick és Brady azonban másként gondolta: a már-már pofátlanul nyugodt irányító öt sikeres passzával 53 yardot haladtak előre, majd a biztos lábú Vinatieri 48 yardról megszerezte a győzelmet jelentő hárompontost. Egy másodperc sem maradt hátra, a New England nem várt sikere pedig sokak szemében jelkép értékkel bírt szűk öt hónappal az Amerikát ért csapás után. Nemhiába harsogta a győzelmi emelvényen Kraft: „Mindannyian hazafiak vagyunk és ma este a Hazafiak lettek a világbajnokok!” A döntő MVP-je Tom Brady lett, aki egy csapásra sztárrá avanzsált.

Kraft ígéretének egyik fele beteljesült és alig három hónappal később a Gillette Stadium is megnyitotta kapuit. Az új stadion avatóján a Hazafiak bár legyőzték a Kohászokat, de a szezont „csak” 9-7-es mutatóval zárták, így a csoport második helyéről nem jutottak a rájátszásba. Deion Branch személyében újabb célpontot kapott Brady, de az éles csatákban nem tudott az elvárt szinten teljesíteni a csapat. A 2003-as idény előtt Belichick elcsábította a Chargers legendás söprögetőjét, Rodney Harrisont, majd az újoncbörzén megszerezte Asante Samuelt, tovább erősítve az amúgy is bombaerős védelmét. A Patriots uralta az alapszakaszt, övék lett a legjobb védelem az engedett pontokat tekintve. 14-2-vel az AFC első kiemeltjeként vártak a fellépésre, amikor az AFC elődöntőben a Tennessee Titans látogatott el hozzájuk és mínusz 16 fokban óriási harcra kényszerítette őket. A hazaiak 7-0-ra és 14-7-re is vezettek, de a Titans mindkétszer egyenlített. Aztán Vinatieri 46 yardról nem hibázott és következhetett a konferencia döntő. Most a Peyton Manning vezette Indianapolis Colts jött látogatóba, akiket Vinatieri öt mezőnygóljának köszönhetően 24-14-re legyűrtek. A védelem ismét kitett magáért, négyszer „lopták el” Peyton átadását, labdát szereztek fumble után, továbbá egy safety-vel a pontszerzésből is kivették a részüket. A XXXVIII Super Bowlon a Carolina Panthers volt az ellenfél. Az első negyed pont nélkül telt el, a szünetre 14-10-es New England előnnyel vonultak a csapatok. A harmadik negyedben sem esett pont, bezzeg a negyedik negyed a nagydöntők történetének egyik legjobb végjátékát hozta. Antowain Smith hatpontosával 21-10-es előnyre tettek szert, de alig két perc múlva már 21-16-ra szépített a Panthers. Kevesebb, mint hét perccel a vége előtt Jake Delhomme a Super Bowl történelem leghosszabb TD passzát adta Muhsin Muhammadnak (85 yard), de miután a kétpontos kísérlet újra kudarcba fulladt, csak egy pont előnyre tettek szert a Párducok. Brady harmadik gólpassza után a kétpontost is sikeresen megoldotta, így 170 másodperccel a vége előtt 29-22-re vezettek. Ekkor Delhomme felvette a kesztyűt és kicsit több, mint másfél perc alatt végigmasírozott a pályán és Ricky Proehl elkapása után döntetlen állt az eredményjelzőn. Egy gond volt csak, mégpedig az, hogy 68 másodperce maradt Bradynek, ami bőven elég volt ahhoz, hogy mezőnygól távolságba vezesse csapatát. Az „atombiztos” Vinatieri pedig 41 yardról hozta a Super Bowlt, ahol a félidőben 144 millió amerikai tévénéző Justin Timberlake jóvoltából Janet Jackson jobb mellét is megtekinthette ráadásként. Tom Brady ismét remekelt és másodszor lett a döntő legértékesebb játékosa.

A következő szezon nagy kérdése volt, hogy ki állítja meg a New Englandet. A válasz a nyolcadik játékhéten érkezett, amikor az újonc Ben Roethlisberger vezette Steelers 34-20-as diadallal vetett véget a Pats 21 meccses győzelmi sorozatának. A lendületük mégsem hagyott alább és 14-2-es mérleggel nyerték a csoportjukat. Az AFC-t azonban a 15-1-es mutatójú Pittsburgh Steelers húzta be az első helyen. A Hazafiak a Colts ellen kezdték a rájátszást, és mivel Manning az alapszakaszban 49 TD passzt adott és 121,1-es passer ratinget produkált, pontzuhatag volt kilátásban… A védelem azonban másképp gondolta: egy mezőnygólon tartották Manningéket, a támadók közel 40 percet birtokolták a labdát, kispadon tartva a Colts offense-t. A vége 20-3 lett, jöhetett újra a Pittsburgh. A döntőn aztán az összes addigi NFL meccsén diadalmaskodó Roethlisberger is megismerte a vereség ízét. A Pats védelem három labdaeladásba hajszolta bele Big Bent, köztük egy 87 yardos Harrison return TD-be, így 41-27-re nyertek a Heinz Fielden és készülhettek a címvédésre. A nagydöntőben a Philadelphia Eagles következett, akik méltó partnernek bizonyultak. Az első negyed, a félidő és a harmadik negyed is után döntetlennel cseréltek térfelet, viszont a kiélezett szituációkban ismét a Bradyék bizonyultak higgadtabbnak. Az irányító passzainak, a meccs után MVP-nek választott Branch elkapásainak, Corey Dillon futásainak és Vinatieri pontosságának köszönhetően 10 pontos előnyre tettek szert, a védelem pedig Bruschi és Harrison jóvoltából két interceptiont szerzett a záró játékrészben. A Philly még szerzett egy TD-t a végén, de Belichick fiai ismét diadalmaskodtak a már megszokott három pontos különbséggel. Ezzel a diadallal érdemelte ki a New England Patriots a dinasztia elnevezést és végérvényesen bekerült az NFL halhatatlanjai közé.

A harmadik bajnoki cím után hét játékos is távozott, aki mindhárom bajnoki címnek részese volt, de Brady és Belichick személye továbbra is garanciát volt a sikerre. A 2005-ös szezont 10-6-os mutatóval zárták, csoport elsőként. Az alapszakaszból egy mérkőzést érdemes megemlíteni. December 26-án a Monday Night Football keretein belül látogatott a csoportrivális New York Jets otthonába látogattak. Külön érdekesség, hogy ez volt az utolsó MNF az ABC közvetítésében, mivel 36 év után az ESPN szerezte meg a jogokat. Az 555. MNF „egész” Amerikát a képernyő elé szegezte, Mike Vrabel pedig történelmet írt. Ő lett az első játékos, aki egy meccsen két szerzett TD mellett egy sacket is be tudott mutatni, a 31-21-es diadallal pedig bebiztosították a csoportgyőzelmet. A rájátszás első körében tükörsima győzelmet arattak a Jacksonville Jaguars ellen (28-3), majd óriási meglepetésre kikaptak a Broncos otthonában, ezzel elszállt a triplázás esélye…

2006-ban ismét csoportelsők lettek, de csak a negyedik kiemelést szerezték meg. Az első körben a rivális Jets látogatott a Gillette Stadiumba (37-16), következhetett idegenben az első kiemelt San Diego Chargers. A 31 futott TD-vel rekordot döntő LaDainian Tomlinson vezette Bolts végigdominálta az összecsapást, de az utolsó öt percben Brady kétszer is sikeres támadást hozott össze, így 24-21-re nyertek idegenben. Az AFC döntőt Indianapolis-ban rendezték; a vendégek 21-3-ra is vezettek és már-már borítékolható volt a győzelmük, hiszen korábban még soha nem esett ki csapat döntőben 18 pontos előnyről. A magára találó Manning vezetésével a Colts háromszor is egyenlített, de Stephen Gostkowski mezőnygóljával kevesebb, mint négy perccel a lefújás előtt Bradyék ismét vezettek (34-31). Manning újra „szót kért” és egy sikeres drive végén a Joseph Addai futásával 38-34-es előnyre tett szert a hazai gárda. Egy perc maradt a fordításra, de Brady átadását Marlin Jackson ellopta, így a Hazafiak egy történelmi vereséggel estek el a Super Bowl részvételtől.

Két csalódást keltő év után új reményekkel, de gyásszal a szívekben vágtak neki a 2007-es idénynek. Májusban elhunyt a csapat 24 éves játékosa, Marquise Hill, aki vizisíelés közben vízbe fulladt. Már kezdték túltenni magukat a tragédián, mikor Rodney Harrison eltiltása borzolta fel a kedélyeket. A csapat sztárja rendőrségi nyomozás keretében vallotta be, hogy a gyorsabb felépülés érdekében növekedési hormonokat használ, valamint egy HGH-t (human growth hormone) tartalmazó csomagot vett át néhány nappal a XXXVIII. Super Bowl előtt. A liga négymeccses eltiltással sújtotta a védelem egyik sztárját. És hogy ne csak rossz dolgokról essen szó, meg kell említeni, hogy megszerezték az Oaklandtől a liga egyik legjobb elkapóját, Randy Mosst, a Dophins-tól pedig elcsábították Wes Welkert, két komoly célponttal megajándékozva Tom Bradyt. Ezt követően minden képzeletet felülmúló szezon sikeredett. 8-0-val álltak „félidőben”, a legszorosabb mérkőzés egy 34-17-es győzelem volt. A kilencedik héten jött a címvédő Colts otthonában az erőpróba. Az utolsó negyed elején 20-10-re vezettek a hazaiak, de Welker és Faulk is „kapott” egy-egy hatpontost Bradytől, így 9-0-val mehettek a pihenőhétre. Aztán ott folytatták, ahol abbahagyták. Sima győzelem a Buffalo Bills ellen, majd jött az Eagles, ahol egy zárónegyedes fordítással sikerült megőrizni a makulátlan mérleget. A következő héten a Baltimore Ravens is megpróbálta elvenni veretlenséget, és nem is álltak távol ettől. 24-20-as előnnyel érkeztek a Hollók a hajrára, aztán Tom 44 másodperccel a vége előtt ismét talált egy üres célpontot, tovább nyújtva a veretlenségi sorozatot. Az alapszakaszt, a 16 meccses alapszakaszok történetében először, 100%-os mutatóval zárták és a közvélemény már jóelőre odaadta nekik a bajnoki címet. Brady 50 TD passza NFL-rekordnak számított, Moss pedig az utolsó héten a 23. elkapott hatpontosával átadta a múltnak Jerry Rice megdönthetetlennek hitt rekordját. A New York Giants elleni utolsó alapszakasz csatát az NFL történetében egyedülálló módon három tévécsatorna is egyidőben közvetítette. Minden idők legnagyobb felhajtással övezett összecsapását a Hazafiak 38-35-re nyerték meg. Tom Brady 50-ből 50 szavazattal „söpörte be” az MVP címet és az Év Támadója elismerést, Bill Belichick pályafutása során immáron másodszor bizonyult az Év Edzőjének.

A playoff kissé döcögősre sikeredett, de a Super Bowl részvétel nem forgott veszélyben. A XLII. Super Bowl az alapszakasz utolsó mérkőzésének ismétlése lett. A bukmékereknél 12.5 pontos favoritként minden szakértő a Hazafiak győzelmét várta. Az egész évben szenzációst nyújtó támadófala azonban nem tudta megvédeni a fájós bokával játszó irányítót. Az utolsó negyed elején az Óriások 10-7-re vezettek David Tyree elkapása után, de kevesebb, mint három perccel a vége előtt egy 6 yardos Brady-Moss összjátékkal átvette a vezetést a Patriots, és úgy tűnt, ezzel helyre áll a „világ rendje”. A lesajnált és bátyja árnyékában vergődő Eli Manning azonban másképp gondolta. Hetvenöt másodperccel a vége előtt három védő karjai közül szabadulva 32 yardos passzt adott Tyreenek, aki a levegőben úszva a fejéhez szorítva a labdát tartotta életben a Giants reményeit. Ez lett később a legendás „Helmet Catch”. Ez a hihetetlen játék megbénította a Hazafiak védelmét és a tovább masírozó Óriások 40 másodperccel később egy Plaxico Burress hatpontos elkapással megszerezték a győzelmet. Megtörtént, amire senki nem számított. Az Óriások legyőzték az óriásnak tartott Hazafiakat. Minden idők talán legjobb alapszakasz csapata megbotlott a bajnoki cím küszöbében, a veretlen csapat még élő tagjai pedig kipukkantották a pezsgősüvegeket Miamiban.

A 2008-ban a tökéletes alapszakasz ismétlésének szándékával vágtak neki, nopersze a koronát is a fejükön akarták tudni. Az élet azonban mást tartogatott számukra. Az idénynyitón Tom Brady ACL szakadást szenvedett a Kansas City Chiefs ellen és ez még a Super Bowl vereségnél is nagyobb csapás volt Bostonban. A beugró Matt Cassel 11-5-ös alapszakaszt produkált, de a sors még egy keserű pirulát tartogatott nekik: ők lettek az első franchise 23 év után, amely 11 győzelemmel nem tudott a rájátszásba kerülni. A következő idényben visszavette a karmesteri pálcát Tom Brady és 10-6-os mérleggel a csoport első helyére vezette csapatát, saját maga pedig „bezsebelte” az Év Visszatérőjének járó elismerést. Az AFC Wild Card körben aztán 33-14-es vereséget szenvedtek a Baltimore Ravens ellenében. Ez volt Tom Brady első veresége a playoffban hazai pályán.

Az évtized egy nem várt, csúfos vereséggel zárult, de így is számtalan rekordot döntött meg a New England Patriots. 102 alapszakasz meccsen diadalmaskodott, hétszer nyerte meg a csoportját, két alkalommal a pozitív mérlege ellenére lemaradt a rájátszásról. A hét rájátszásban 14 győzelem és 4 vereség a mérleg, négyszer jutottak a nagydöntőbe, ebből háromszor győztesként hagyták el a zöld gyepet. Huszonkét játékos volt tagja a négy év alatt három bajnokságot nyerő gárdák mindegyikének, közülük azonban már csak Tom Brady van a keretben, akinek személye garancia a sikerre azóta is, jelen pillanatban is címvédő a 2014-es SB győzelem után. Bruschi, McGinest, Law, Faulk, Light, Vinatieri vagy éppen Brady 99%, hogy előbb-utóbb tagja lesz a Halhatatlanok Csarnokának az ohiói Cantonban, ahogy a sikerkovács, Bill Belichick is. Mr. Kraft pedig megnyugodhat, sikeres és népszerű franchise lett a mások által oly sokszor lesajnált, de általa mindig imádott csapatából…

Ezzel „ideiglenesen” lezáródott az NFL-dinasztiák felsorolása, a 2010-es évek új reménysége sokak szemében a Seattle Seahawks csapata, de én azt mondom, hogy várjunk még pár évet a jósgömb olvasásával…

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik