Apa, kezdődik…! 4. rész

2623622 26236222623622 2623622
Vágólapra másolva!
2014.09.09. 00:09
Címkék
AFC North és AFC South beharangozó Egyszerű és bonyolult. Négy részes beharangozónk utolsó felvonásában következzék az amerikai foci talán...

AFC North és AFC South beharangozóAFC North és AFC South beharangozó

Egyszerű és bonyolult. Négy részes beharangozónk utolsó felvonásában következzék az amerikai foci talán legbonyolultabb és – jelen állás és várható végeredmény szerint – legegyszerűbb divíziójának mustrája. Az AFC North „szétesése” sokak számára nagy csalódást okozott a tavalyi idényben, ezzel szemben a bátrabbak már most biztos fogadásokat köthetnek az AFC South idei végkimenetelére. De nem is bonyolítom tovább a szót, lássuk a két divíziót a maga egyszerűségében...

AFC North

A Baltimore Ravens világbajnoki címvédőként minden előzetes várakozást alulmúlt a 2013-as idényben. Nevezhetnénk akár rémálomnak is a Hollók kezdeti erőtlen szárnyalását, ami idővel átment zuhanórepülésbe. Sokan mindezt QB Joe Flacco betlijével indokolják, nekik lehet vigasz Flacco előszezonbeli javuló teljesítménye, továbbá TE Dennis Pitta várva várt felgyógyulása. RB Ray Rice is adós maradt a nevéhez méltó teljesítménnyel, hacsak az „oldalborda-ápolás” miatt két meccses eltiltást nem számítjuk ide, jelen pillanatban a futójáték eredményességét RB Bernard Pierce és RB Justin Forsett hivatott garantálni. Pozitívumként álljon itt az elkapóhad szabadügynök piacról történt feltupírozása, míg negatívumként a támadófal főleg tackle oldali kiegyensúlyozatlan mutatói. A védelem – a hagyományokhoz és Ray Lewis örökségéhez híven – front7-ben meggyőzőnek tűnik, köszönhetően az előző két évben draftról behúzott két inside linebacker Arthur Brown és C.J. Mosley hadra foghatóságának. Ezzel szemben a secondary aktuális állapota már komoly fejtörést okozhat John Harbaugh vezetőedzőnek, ugyanis a sok sérült (CB Jimmy Smith, Lardarius Webb) okán elfogyni látszik a hadra fogható minőségi hátsó alakzatos védők száma. Felemás előjelekkel fut neki a Ravens a wild card megszerzésének…

Írom, hogy wild card, teszem azért is, mert a Cincinnati Bengals továbbra is elsőszámú várományosa a csoportgyőzelemnek. Visszatérve az egyszerűséghez, ezt csak QB Andy Dalton és a front office által belepumpált bizalom tudja bonyolítani. A támadóegység hatékonysága – lévén a liga egyik legjobb futóedzőjét (Hue Jackson) kapták ajándékba – a futójátékon alapul majd, erre garanciát ad RB Giovani Bernard és RB Jeremy Hill, a kérdőjeleket a támadófal gyengesége biggyeszti a kijelentés mellé. Az számomra megbocsáthatatlan, hogy RB BenJarvus Green-Ellis (az Ügyvédi Iroda) már nem Bengals. Való igaz, Ohióban adott a csapategység (kevés távozó játékos, kiváló csapatszellem), mégis kérdéses, hogy Mike Zimmer és Jay Gruden védő- és támadókoordinátorok távozása hagy-e negatív nyomot és milyen mélyet a csapatrészekben. A védelembe visszatért korábbi sérültek (DT Geno Atkins, CB Leon Hall), a tavaly kiválót teljesítő LB Vontaze Burfict és az elsőkörös draft CB Darqueze Dennard számomra meggyőzőnek tűnnek, azonban WR Mohamed Sanu korántsem a legjobb választás WR Marvin Jones pótlására. A fenti két franchise ma esti összecsapása mindenestre a brusztolós, kemény és „piszkos” foci kedvelőinek nyújthat majd maradandó élményt.

Ez az a könyörtelen és gyilkolós játék, ami az AFC North valamennyi csapatát, így a Cleveland Browns-t is jellemzi. Az utóbbi évek próbálkozásai rendre félresikerültek és valljuk meg őszintén, az AFC North leggyengébb csapatának tekinti mindenki őket. A Barnák irányítóproblémáit orvoslandó érkezett a Megváltó színeiben tetszelgő Johnny „Football” Manziel, aki akkora ígéret, hogy egyelőre QB Brian Hoyer alulteljesítésére kell várnia a kispadon. A futójáték várhatóan javulni fog, erről RB Ben Tate és RB Terrance West kell gondoskodjon, lévén Josh Gordon első számú elkapó eltiltása egy egész évre szól. Éppen ezért tűnik számomra érthetetlennek, hogy miért nem költöttek több pénzt az WR class mélyítésére, lévén WR Miles Austin és WR Nate Burleson duója elég vékonykának tűnik. A védelemmel továbbra sem lesz baj, a rutinos öreg rókák (CB Joe Haden, MLB Karlos Dansby, SS Donte Whitner) mellett a rookie CB Justin Gilbert is igazolni fogja állításomat. Csakhogy nem elég kevés pontot kapni, többet kell felrakni, a sokadik újonc vezetőedző Mike Pettine és támadókoordinátor Kyle Shanahan számomra nem garancia erre, főként az első évükre tekintettel…

És végül jöjjön az előző idény Janus-arcú csapata a Pittsburgh Steelers. Sokszor és sok helyen leírtam és elmondtam már (sokak felháborodását kiváltva ezzel), a Vasasok utóbbi három-négy éve igen messze van az elitkategóriától. A idei draftjuk kiválóra sikeredett, nagy reményű játékosok kerültek rosterre (RB/WR Dri Archer, ILB Ryan Shazier, DE Stephon Tuitt, WR Martavis Bryant), azonban ez a jövő zenéje. A híres vasfüggöny berozsdásodott, sok időbe telik kiszidolozni, értem ezalatt gyorssá és fiatallá tenni, lévén Sixburghben mindig is a védelem volt a kulcs és a megoldás. A szabadügynök piacról is használható veteránokat szerzett a front office (FS Mike Mitchell, WR Lance Moore, DE Cam Thomas, RB LeGarrette Blount), az előszezon meccsei mégsem sikeredtek, újra és újra előjött a futás elleni védekezés gyengesége és a támadójáték esetlegessége. Az esélyt a rájátszásra a csapat gürcölése és szívóssága adhatja meg, nomeg a csoporttársak kiszámíthatatlan teljesítménye, de nyugodtan nevezzük mázlinak is ezt. Jómagam – lévén szívem csücske a franchise – már elégedett lennék egy 8-8-as szezonnal, egy ennél jobb eredmény esetén kisebbfajta csodáról kell(ene) beszélnünk.

Az északi divízió erősorrendje a lottó kategóriába tartozik, mégis két rájátszás helyet várok a csapatoktól.

AFC South

Az AFC déli divíziója évek óta számomra a fiatalos és mégis egyértelmű esélyekkel bíró csapatok négyese. A tavalyi évben tökutolsó, és sokaknak ezzel mérhetetlen csalódást okozó Houston Texans olyan, mint az óvoda homokozójában a kisfiú, akinek felrúgták a nagy gonddal elkészített várát a többiek. Csalódottan, de újra elkezdi az építkezést. A Texans is így van ezzel az 1/1 draftpick OLB Jadeveon Clowney sok fejfájást okozhat még az ellenfél támadóinak, főként ha DE J.J. Watt-tal megtalálják a közös hangot. Ennél fájóbb, hogy a védelem többi 9 tagját nem említhetjük meg hasonlóbb képességekkel, így lassú javulásnak lehetünk szemtanúi. A támadóegységnek is tagja pár húzónév, gondolok itt RB Arian Foster, LT Duane Brown és WR Andre Johnson képességeire, viszont az irányító Ryan Fitzpatrick idehozatala meglátásom óriási baklövés. Lévén Fitzpatrick még sehol sem állta meg a helyét a keringőjével felléphetne az Újévi Koncerten Bécsben. A szintén Bill O’Brian vezetőedzőnek lesz dolga a csapattal, aztán meglátjuk mire jut velük (de rájátszásba tuti nem)… Igaz, hogy ebben a csoportban minden elképzelhető, csak el kéne dönteniük, hogy totális újraépítkezés, vagy részleges foltozás a fő csapásirány.

A következő csoporttag a – szerény meglátásom szerint – erősen túlhype-olt Indianapolis Colts. Való igaz, nagyon alulról jöttek vissza, való igaz, a Texans ezt a „pálfordulást” nem képes utánuk csinálni, azonban az is igaz, hogy a déli divízióban ezt meg lehet csinálni, máshol nem valószínű. Az előző szezon rájátszása nem volt kérdéses (v.ö. a csoportelső rájátszásba jut) és ebben az évben sem kisebb, azaz kevesebb az elvárásom irányukba. A nagy kérdés továbbra is az, hogy a „Bengals-kór” náluk is fertőz-e majd. Andrew Luck nagy várakozásból nagy irányítóvá érhet a jelen szezonban, mivel a célpontok közül bőven lesz választéka, akár WR Reggie Wayne, WR Hakeem Nicks, TE Dwayne Allen, WR T.Y. Hilton vagy az újonc WR Donte Moncrief futkározik előtte. A futójáték egyszemélyessé tétele, valamint a támadófal hiányos képességei és felkészületlensége azonban sok kérdőjelet tesznek az edzői stáb fejébe. És akkor most ne beszéljünk a „sack király”, OLB Robert Mathis idény eleji eltiltásáról vagy a nagy öreg, S Antoine Bethea távozásáról. A csoportgyőzelmek behúzásával és a könnyű sorsolással „sima liba” a csoportgyőzelem, ugyanis a másik három csapat építkező stádiumban leledzik.

Jacksonville Jaguars. Számomra már a név is mindent elmond. Ugyanis ez a brand számháborút nyerhet a középiskolás osztálykiránduláson, de Super Bowlt az nem. A Jaguárok a tavalyi évet kilátástalanul, mondhatni szimpla pofozógépként kezdték, aztán feljavultak a végére, de nem eléggé… A csapat évek óta építkezik, az én olvasatomban évről-évre újrakezdi, akárcsak a kiskutya a férfias próbálkozásait. Ezt az évet tiszta lappal indítják, sikerült kirúgni az impotens irányítót és draftolták QB Blake Bortles-t, aki valamelyest megoldást jelenthet a problémáikra. (Igaz néhány hétig még QB Chad Henne dobálja a disznóbőrt helyette, de ez tipikus Manziel-effekt…) A draftjuk (WR Marquise Lee, WR Allen Robinson) és a szabadügynök piacon való garázdálkodásuk (DE Chris Clemons, DT Ziggy Hood) sokak számára meglepően jól alakult, ezek után már csak az idényben kell bizonyítaniuk. A védelem lassúsága (pass rush totális hiánya!) és a támadófal gyengesége predesztinált tény, de a csapat végre valódi küzdő és magát odatévő emberek közösségévé válhat, ugyanis számomra Florida fővárosából mindig is ez hibádzott.

Év végül, de utolsó sorban, mégsem utolsó helyezettként jöjjön a Tennessee Titans gárdája, akik Nashville-ből, a country fővárosából játsszák el a takarodót nekünk. Új vezetőedző (Ken Whisenhunt from San Diego Chargers), új év, régi helyben toporgás. Számomra – bár imádom a zenét – a Titans az egyik legjellegtelenebb csapat az NFL-ben. Nem érzem rajtuk a megfeszülést, olyan ahogy esik úgy puffan a kicsengésük. Pedig nem kéne így legyen. A támadófalukat vizsgálva sokan csettintenek az amerikai foci szerelmesei közül, igaz, hogy elment a franchise játékosnak számító RB Chris Johnson tőlük, mégis mindig megújulnak, bevásárolnak (idény például kissé túlköltve magukat) aztán erőlködnek, a végén meg nyögnek. Új találmányuk a 3-4-es védelemre való áttérés: remélem, hogy hatékonyabbak lesznek vele (és a Beépítendő veteránokkal, mint NT Al Woods, OLB Shaun Phillips, ILB Wesley Woodyard), mivel a támadóegységük vezére, QB Jake Locker biztosíték a lebőgésre. Figyelemmel kísértem a sérülésmentes időszakait az irányítónak és ebből következően „kocka sört” teszek arra, hogy ez az utolsó idénye az NFL-ben.

Végezetül kijelenthetjük, hogy az AFC Dél evidens esélyese a Colts, és a többi néma csend, némi zörejjel vegyítve.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik