Tét a tavasz, sál nélkül – Deák Zsigmond jegyzete

Elárulok egy titkot: amikor nem magyar csapat ellen játszik, a Celticnek szurkolok. No nem extrém módon, elvakult futballfanként, aki kedvencei minden meccsét követi és mélyen átéli. Egyszerűen csak tetszik jellegzetes keresztcsíkos meze, a színe, a stadionja (a FourFourTwo magazinban a második leghangulatosabb brit pályának választották), a története, a patinája, az identitása, a klubot körülölelő hangulat. Annak idején, csaknem három évtizede a sógorom még egy csapatsálat is hozott nekem Glasgow-ból, természetesen zöld-fehér színekben, rajta skót helyett ír zászlóval, aki ismeri a klub alapításának históriáját, tudja, miért. Celtic: ahol vallás a futball – ezt a címet adtuk hétfői összeállításunknak, s nekem mindig imponál, ha egy csapat ennyire beleereszti gyökereit (majdnem 134 éve) hazája társadalmába. Hazáját említettem, nem véletlenül, hiszen egy klub brandje manapság akkor igazán menő, ha lokális helyett multinacionális jellegű, és ezzel összefüggésben bizony trend lett valamelyik külföldi sztárgárdának drukkolni saját helyett. Elfogadom, de nem értem, hiszen nekem még az volt a természetes, hogy magyar klubért lelkesedtem a focira nyiladozásomkor. Épp ezért az egyébként világszerte ismert, becslések szerint mintegy kilencmillió rajongót számláló Celticnek sem vagyok a feltétlen híve, inkább távoli szimpatizánsa.

Most is azért szurkoltam a magam visszafogott módján, hogy a Kelták pontot szerezzenek az Európa-liga csoportkörének első fordulóiban, de mindkétszer kikaptak, a Betistől Sevillában 4–3-ra, majd otthon a Leverkusentől 4–0-ra. Mivel a kvartett negyedik tagja a Ferencváros, amely szintén két, igaz, kevésbé látványos vereséggel nyitott, a papírforma alapján a skót–magyar zöld-fehér párharc tétje a harmadik hely, s ezzel a folytatás az Európa-konferencialiga tavaszi szakaszában. Hogy mi kell a mieink sikeréhez? Gyorsan rávághatnánk, hogy hatalmas bravúr, de a most említett eredmények, a keretek értéke (nincs szignifikáns, nagyságrendnyi különbség) és a legutóbbi összecsapás ismeretében elég egy kisebb meglepetés is. Elvégre a Fradi tavaly már kibabrált a Celtickel, amikor a skóciai BL-selejtezőben 2–1-re megverte, s aki visszaemlékszik Tokmac Nguen, illetve Sigér Dávid góljára, azzal megegyezhetünk, hogy mindkettő nemzetközi porondra illő, szép megoldás után esett. Nagy különbség, hogy ezúttal nem zárt, hanem tárt kapuk előtt kerül sor a meccsre, s a helyi B-közép legalább annyira legendás, mint a Fradi-tábor. Kétségtelen, az erő inkább velük lesz, mégis lehetséges a kedvező eredmény elérése. Friss meccssálat viszont biztosan nem kaphatok, mert ahogy helyszíni tudósítóink jelezték, a Betisszel és a Leverkusennel ellentétben a Ferencváros vendégjátékra a skótok nem gyártottak ilyet. Marad a harminc évvel ezelőtti.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!