A BL ellentéte – különleges futballfotókkal hozza közel a valóságot Hans van der Meer

Vágólapra másolva!
2022.10.29. 16:13
Miként lehet madártávlatból készült futballképekkel mesélni tájakról, kultúráról, emberekről? A European Fields (Európai pályák) sorozat készítőjével, Hans van der Meer holland fotográfussal beszélgettünk Apró rejtélyek című budapesti kiállítása alkalmából.
Budapest, 2000, TFSE–Pestszentlőrinc (2–0) (Fotók: Hans van der Meer)
A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!
Budapest, 2000, TFSE–Pestszentlőrinc (2–0) (Fotók: Hans van der Meer) A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ KATTINTSON A KÉPRE!

 

HANS VAN DER MEER: APRÓ REJTÉLYEK
Helyszín:
Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ (1065 Budapest, Nagymező utca 8.)

A kiállítás megtekinthető: 
2022. december 23-ig

„Olyan messze a Bajnokok Ligájától, amennyire csak lehet”  – olvassuk Hans van der Meer holland fotográfus European Fields (Európai pályák) című albumának bevezetőjében, és a mottó akár a Hátsó füves-könyvé is lehetne. A párhuzam nem véletlen: a falusi labdarúgás világát bemutató magyar országjáró sorozat képi megjelenéseit tekintve ihletet merített a lenyűgöző európai képgyűjteményből is, amelyet a hazai közönség 2008-ban ismerhetett meg a Ludwig Múzeumban. A földrész számos más országában is bemutatott kiállítás újszerű megközelítéssel és bátran elegyítette a futballjeleneteket a vidéki, természetes környezet jellegzetességeivel, panorámaszerű képein teret adva a valóság izgalmas részleteinek. A göröngyös, zöldellő, salakos, földes, hegyi, alföldi, tengerparti, napsütötte, hóborította, lakótelepi, templomkerti vagy kisvárosi futballpályák úgy mesélnek a különböző tájakról, vidékekről, környezetről, emberekről Romániától Franciaországig és Írországtól Spanyolországig, hogy az előtérben mindenütt ugyanaz történik – meccset játszanak. A Dutch Fields (Holland pályák) sorozat folytatásaként évek hosszú munkájával és számos utazása nyomán megszületett az európai változat, amelyből nem hiányoznak a magyar felvételek sem, a sonkádi pályát övező gumiabroncsokkal és a háttérben feltűnő sárga Volánbusszal, a kótaji pálya kietlen rónaságban folytatódó zöldjével vagy az Elektromos-pálya hátterében szürkéllő tömbházakkal.

„Kerestem a lehetőséget arra, hogy festői hátterű pályákat fotózzak. Az emberek azt gondolnák, hogy a háttér nem szándékos, és hogy egy konkrét meccs miatt jöttem. De ez éppen fordítva volt: a holland sorozat készítésekor csak olyan helyekre mentem, ahol a pálya mögött holland környezetet vagy tájat tudtam fotózni. A futball a holland kultúra fontos része, és rájöttem, hogy a különböző falvak futballpályáit tanulmányozva eltérő tájtípusokat tudok megörökíteni”   – írja az Apró rejtélyek című kiállítás ismertetője, bemutatva a holland alkotó munkásságának fontosabb területeit. A Capa Központban látható tárlat Hans van der Meer említett futball témájú sorozatait csak részlegesen villantja fel, a fotóanyag gerincét az 1980-as évek közepén készített budapesti képgyűjtemény adja. A főváros korabeli levegőjét őrző, groteszk humorral átitatott, rendszerváltás előtti szürkeségbe burkolózó utcai felvételek a hétköznapi élet ellesett pillanatainak sajátos olvasatát kínálják. Amikor egy Liszt Ferenc téri kávézóban találkoztunk Hans van der Meerrel, a kiállításról beszélgetve a szerző maga is elismerte, stílusa, látásmódja kialakításában kulcsszerep jutott a budapesti tapasztalatoknak (a magyarországi munkáról bővebben a keretes írásban olvashatnak). De miért fogalmazta meg képi világát a Bajnokok Ligája-miliő antitéziseként?

Hans van der Meer, az alkotó (Fotó: Földi Imre)
Hans van der Meer, az alkotó (Fotó: Földi Imre)


„Idővel a futball pénzcsináló gépezetté alakult, a fotóriporteri munkát is ennek a szolgálatába állították. Az UEFA a kilencvenes évek közepén átalakította a stadionokban a fotózás szabályait, számozott mellénybe bújtatott minket, és kijelölte, hova kell ülni a pálya szélén. A meccsfotózást a himnuszoktól az ünneplésig irányítják, szó szerint diktálják a képeket. Ebből én nem kértem többé. Az alsóbb osztályokban ezzel szemben megmutatkozik, hogy a futball és a fotográfia gyönyörűen keverhető. A távolabbi perspektíva segít rekonstruálni mindazt, ami valójában történik, a néző pedig érti a meccshelyzeteket, és látja a környezetet, a pálya szélén álló alakokat, a háttérben felbukkanó részleteket. Erre persze azt szokták mondani, hogy újságírói szempontból érdektelen, mert az olvasónak a sztárok, ismert arcok kellenek. Elfogadom, a közeli felvételeken lehet dramatizálni a történéseket, de az eseményeken túl mit mondanak ezek a képek? Tényszerűen dokumentálják A és B jelenlétét, és azt, hogy eltorzult fejjel harcoltak a labdáért, nem többet. Gyermekkoromban nekem is ott lógott a szobám falán Rob Rensenbrink képe a hetvenes évekbeli holland válogatottból, de idővel elkezdtem keresni azokat a témákat, amelyek mondtak valamit arról, hogy kik vagyunk mi, milyen társadalomban, környezetben élünk. Az én védjegyem a sportfotózásban ellentétben áll azzal, amit a nyugat-európai, kapitalista gondolkodású futball sugall. A képek készítésénél nem az az érdekes, amit te akarsz mondani a világról, hanem amit a világ akar mondani neked.”

 

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2022. október 29-i lapszámában jelent meg.)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik