Cserbenhagyva sem csügged Botos Ferenc
Az edzőként hétszeres bajnok Botos Ferencet napjainkban érthetetlenül mellőzik, miközben a szakember Dunakeszin csodát tesz: néhány hét alatt hatvan gyerekkel szerettette meg a röplabdázást!

A töretlenül optimista szakember a legutóbbi szezonban a Jászberényi RK női csapatának edzője volt, és a jászfelsőszentgyörgyi általános iskolában tanított.
„Az igazgató májusban azt mondta, hogy ősztől ismét számít a munkámra – mesélte Botos Ferenc. – A tanév kezdete előtt egy héttel aztán közölte: ki vagyok rúgva, mert mást vesz fel az én helyemre. Engem még soha, senki nem vert át így! Megszűnt a pedagógusi állásom, az Extraliga ötödik helyén végzett jászberényi csapatot a vezetőség visszaléptette a másodosztályba, ezért nem éreztem biztosítottnak a megélhetésemet, és hazaköltöztem Sződligetre.”
Botos edző ezután visszatért az alapokhoz. A hétszeres bajnok tréner ült már a Honvéd, a Dózsa, a Tungsram, a Nyíregyháza, a Kazincbarcika és a Jászberény, valamint egy kuvaiti csapat kispadján, most azonban senki nem tartott rá igényt.
„Harminchárom év edzősködés után senki nem segített – emlékezett a nehéz napokra a két diplomával rendelkező szakember. – Gödön kaptam mentálhigénés-testnevelői állást a TOPhÁZ Egyészségügyi Otthonban, fogyatékos emberekkel foglalkozom. Óriási kihívás ez napról napra, hiszen különleges pszichikai-pedagógiai módszereket kell alkalmaznom, speciális mozgássorokat kell elvégeztetnem ezekkel az emberekkel. Sajnos semmiféle eszköz nem áll rendelkezésemre, és tornaterem sincs, de bízom benne, hogy ez a helyzet hamarosan változik.”
Szerencsére Botos Ferenc számára az élet szinte egyet jelent a röplabdával, mellőzése ellenére sem mondott végleg búcsút a sportágnak, Dunakeszin, a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában elindította a Botos Röp-Sulit!
„Az intézmény vezetői boldogan segítettek, óriási szeretettel fogadtak – mesélte lelkesen az edző. – Óvodásoktól a nyolcadikosokig összesen hatvan lány és fiú csatlakozott a tanfolyamhoz néhány hét alatt. Engem is meglep és lenyűgöz ez a sikeresség, érdeklődés és népszerűség. Az iskola – ahol a feleségem az egyik testnevelő tanár – minden korosztályban indít csapatot a diákolimpián, de a továbblépéshez pénzre lenne szükségünk, remélem, a Sport XXI. Programból nekünk is jut némi támogatás.”
„Minden apró segítségnek nagyon örülök, a napokban például meglátogatta az edzésünket Serényi Tamás – folytatta Botos edző. – Ő a magyar és az osztrák férfi junior-válogatottnak is volt szövetségi kapitánya, nekem az ifjúsági válogatottban volt edzőm. Elismeréssel illette a Röp-Suliban folyó szakmai munkát, és megígértem, hogy segít hírverést csinálni a tanfolyamnak.”
Íme egy ember, aki sosem adja fel, akinek nem „büdös” a munka, aki ennyi év után is rendre újra tudja kezdeni, aki mindig odaadóan, lelkesen végzi feladatát.
Sok szerencsét, Botos Ferenc!
Rutinos edzők kispad nélkül, avagy az eltékozolt értékek
Nyári edző amondó: Botos gyakorlati és elméleti téren is mindent tud erről a sportágról, a sors igazságtalansága, hogy nem nőtt magasra, ezért játékosként nem vitte olyan sokra, amire tehetsége, akaratereje és céltudatossága alapján vihette volna.
„Amikor a magyar röplabdázás az európai élvonalhoz tartozott, olyan edzők dolgoztak a csúcson lévő csapatoknál, mint Beregszászi Szabolcs, Dunszt Ferenc, Garamvölgyi Mátyás vagy Tatár Mihály – folytatta Nyári Sándor. – Hol vannak most? És hol vannak az újabb generáció kiváló tagjai: Oláh János, Karagits Mátyás, idősb Nagy Péter vagy Németh Lajos?”
Vannak persze napjainkban is sikeresen dolgozó középkorú szakemberek a magyar röplabdázásban, ilyen Vocskó György, Buzek László, Kasziba István, illetve Demeter György, és a legfiatalabbak közé tartozó Jókay Zoltánról, Ludvig Zsoltról, Gyurkó Sándorról, Mészáros Péterről, Hollósy Lászlóról sem szabad megfeledkezni.
A legtalálóbban Nyári Sándor fogalmazta meg a siker receptjét: „Véleményem szerint az ideális megoldás egy rutinos, tapasztalt szakemberből, és egy agilis, lendületes, tehetséges fiatalemberből álló edzőpáros alkalmazása.”