WTCR: Tassi örül, hogy nehéz versenyen nyert életében először

– Mikor hitte el, hogy megvan a győzelem?
– Csak akkor, amikor leintették a futamot, mert a rádióm a verseny elejétől kezdve nem működött, úgyhogy fogalmam sem volt, hány kör van hátra. Minden megérkezést a célegyenesbe úgy éltem át, hogy túl vagyunk még egyen, meg még egyen – örökkévalóságnak tűnt, mire vége lett a versenynek, hiszen egyedül maradtam elöl, miközben három Hyundai üldözött, és mind a három nagyon gyors volt. Mindent be kellett vetnem, hogy megtartsam a pozíciómat, a végére alaposan meg is izzadtam.

– Pedig kívülről úgy tűnt, nagyon is higgadtan és nyugodtam védi a pozícióját.
– Nyugodt voltam, de tudtam, hogy egyszerűen nem szabad hibáznom, mert ha csak kicsit is lecsúszom az ideális ívről, nem csupán a győzelem, még a dobogós hely is elúszhat. Egyik kört teljesítettem a másik után, százszázalékos figyelemmel, és nagyon vártam a leintést. Amikor kifordultam az utolsó kanyarból, még mindig nem láttam a kockás zászlót, csak akkor fogtam fel, hogy ez az utolsó kör volt, amikor közelebb értem a célvonalhoz. Nem tudtam teljesen felszabadultan örülni, mert nyilván rossz érzés volt, hogy a csapattársamnak, Tiago Monteirónak felnyílt a motorházteteje, emiatt kellett az élről félreállnia. Kicsit olyan érzés volt, mint két éve Portugáliában, amikor nekem volt műszaki hibám, és én álltam ki vezető helyről. Pokoli érzés volt.

– Ez a mostani viszont felszabadító lehetett.
– Az volt. Annak pedig különösen örülök, hogy ilyen emlékezetes és nehéz versenyt sikerült megnyernem. Tudom, a győzelem az győzelem, bárhogy szerzed meg, ugyanannyi pont jár érte, de nekem fontos, hogy utólag nem mondhatja senki, azért nyertem, mert kiestek előlem, és ölembe hullott az első hely. Én ezért a kupáért igenis kőkeményen megharcoltam. Ja, és bónuszként én vagyok a legfiatalabb versenyző, aki világkupafutamot tudott nyerni.

– Mit szólt a csapat?
– Tiago miatt szomorkodott, de a mérnököm és a szerelőim velem ünnepeltek.

– Nagy buli volt?
– Nem igazán. Elmentünk vacsorázni, de sokkal több minden bele sem fért volna, mert hétfőn még teszteltünk egyet.

– Milyennek érzi az autót?
– Télen nem tudtunk sokat tesztelni, viszont a csapat kisebb-nagyobb fejlesztéseket végrehajtott, és ezek az eddigi tapasztalatok szerint beváltak. Nyilván ez majd akkor derül ki igazán, amikor bejönnek a kompenzációs súlyok és beállítások, de akkor is megpróbáljuk majd a lehető legtöbbet kihozni belőle.

– Megszámolta, hány gratuláló üzenetet kapott a győzelme után?
– Nagyon sokat! Ha tippelnem kellene, azt mondanám, három-négyszázat, és olyanoktól is, akikkel már évek óta nem beszéltem. De ha minden igaz, egytől egyig sikerült megválaszolnom őket. Nagyon jólestek.

– A hétvégén újra verseny: jó vagy rossz, hogy ilyen gyorsan követik egymást a hétvégék?
– Szerintem jó. Mert bár nyilván nagyon nehéz lesz az autónk a kompenzációs súly miatt, és azért is alaposan meg kell majd izzadnunk, hogy az időmérő edzésen a Q2-be jussunk, segít majd, hogy lendületben vagyunk. Az év elején az volt a célom, hogy nyerjek egy futamot – ez nagyon hamar meglett, és alig hiszem el, hogy holtversenyben a második helyen állok az összetettben.

– Hogyan tovább?
– A cél nyilván a bajnoki cím, de tudom, hogy addig hosszú az út. Viszont ha sikerülne a legjobb hondásként végeznem a bajnokságban, talán az összetett eredménnyel se lenne nagy gond. Az a helyzet, hogy nagyon jó versenyzőket foglalkoztat a Honda: Esteban Guerrie­rinek, Néstor Girolaminak és Tiago Monteirónak is rengeteg tapasztalata van, nekem ez a lehető legjobb hely a tanulásra. Ha pedig sikerülne legyőzni őket, az hatalmas eredmény lenne.

– Megosztják egymással az információkat?
– A telemetriai adatokat igen, bár így, hogy mindannyian az élmezőnyhöz tartozunk, szerintem csak idő kérdése, hogy elkezdődjön némi titkolózás.

– A hangjából úgy érzem, magabiztosságot ad a vasárnapi győzelem. Így van?
– Az idén már eleve magabiztosabb voltam, mert nagyon jól sikerült a fizikai felkészülésem, de persze a győzelem rátett még egy lapáttal.

– Így talán nem is baj, hogy nem az idénynyitót rendezték a Hungaroringen.
– Igen, ilyen eredmények után sokkal jobb lesz megérkezni a hazai pályánkra az augusztus huszadikai hétvégén, amikor a tavalyi zárt kapuk után újra nézők előtt versenyezhetünk. Nagyon várom!