MotoGP: a Mekiről is le kellett mondania, hogy bajnok legyen

A nizzai születésű Fabio négyévesen kezdett motorozni. Egy parkolóban tanulta meg az alapokat édesapjától, Étienne-től, aki fiatal korában maga is versenyzett, ám az Európa-bajnokságig már nem jutott el. Nem tudta előteremteni rá a pénzt, és a nyaki csigolyáival is gondja támadt.

Fabio bátyja, a 11 évvel idősebb Anthony köszönte szépen, de nem kért a motorozásból, inkább a focit választotta. Amikor Fabio elég „nagy” lett hozzá, édesapja ismét vett egy PW50-es kismotort, mert az előző már rég nem volt meg.

Édesanyja, Martine elmesélése szerint a kis Fabio igen nyugodt csecsemő volt, csak evett és aludt, gondjuk nem akadt vele. Egészen addig, amíg járni nem kezdett. Akkor kiderült, hogy minden csak úgy lehet, ahogy ő akarja, veszíteni pedig soha semmiben nem tudott.

Sőt, igen-igen rosszul viselte a vereséget, miközben mindenben élet-halál harcot látott.

Hiába van nagy hagyománya a motorsportnak Franciaországban, Fabio szinte a teljes gyerekkorát Spanyolországban töltötte, mert ott volt csak megfelelő bajnokság, ahol tanulni, fejlődni tudott.

„Sok mindenről kellett lemondanom gyerekkoromban – idézte fel a kezdeteket már MotoGP-világbajnokként. – De főként a szüleimnek járt ez sok áldozattal. Az apukám hétfőtől péntekig dolgozott, szombat-vasárnap pedig edzeni és versenyezni jártunk Spanyolországba. Az anyukám folyton egyedül volt otthon. Hétköznaponként pedig a bátyámmal edzettem, mert apu azt mondta, hogy kövér vagyok. Akkor fel kellett hagynom a McDonald's-kajával.”

A gyorséttermi eledel azóta is a gyengéje. Social média oldalain rendszeresen posztol arról, amikor egy-egy jól sikerült nagydíj után ezzel ajándékozza meg magát. Bármennyire is furcsa, nem ő az egyetlen motorversenyző, akinek ez a gyengéje.

Na de vissza a motorozáshoz!

„Tizenhárom éves voltam, amikor a családom nélkül Spanyolországba kellett költöznöm. Nem volt normális gyerekkorom. Nehéz volt. Most is nélkülük élek, és be kell vallanom, hogy nem egyszerű. Most visszagondolva nehezebbnek tűnik, mint amilyennek akkor megéltem. De ennek az élménynek köszönhetően nagyon érett lettem. Huszonkét éves vagyok, fejben azonban sokkal több. Nem volt könnyű, ám amikor otthagytam a családomat, az egy nagyon fontos pillanat volt az érésemben.”

Tizennégy évesen és 218 naposan megnyerte a spanyol bajnokság Moto3-as kategóriáját, ezzel a legfiatalabb győztessé vált, megdöntve Aleix Espargaró rekordját.

Mivel a világbajnokság alsó korhatára 16 év, nem volt választás, még egy évet a CEV-ben maradt, amit még nagyobb dominanciával nyert meg másodjára is. Ekkor még mindig csak 15 esztendős volt, így a Dorna és a FIM szabályt módosított, miszerint a spanyol bajnok korkedvezménnyel felléphet a világbajnoki porondra. Mindez Nakamoto Suhei, a HRC akkori alelnökének közbenjárásával történt.

„Miután kétszer megnyertem a spanyol bajnokit, természetesen a következő álmom az volt, hogy Moto3-as világbajnok legyek. De még csak egy futamot sem tudtam nyerni. Aztán felmentem a Moto2-be és próbáltam visszaszerezni az önbizalmam. Az első évben nem sikerült, ám a másodikban igen.”

Négy év alatt négy alakulatban fordult meg, négy különböző motoron, amikkel nem volt ideje összeszokni, ahogy a csapattal sem. Pedig ez minden pilótának nagyon fontos, pláne egy olyannak, aki hiába nagyon tehetséges, nem jönnek az eredmények. Ez még egy felnőtt ember lelkét és fejét is megviselné, hát még egy 16-18 éves gyerekét. Hiába tudod, hogy gyors vagy, eredmények nélkül hamar elveszik az önbizalom.

„A legmélyebb pontot Argentínában értem el (2018-ban, második Moto2-es szezonjában – a szerk.), amikor 28. lettem az időmérőn. Olyan közel voltam a biztonsági autóhoz, hogy attól féltem, az is meg fog előzni. Ez volt az a pillanat, ami felébresztett, amikor azt mondtam magamnak, hogy a motorozási stílusom egyáltalán nem működik a Moto2-ben, szóval teljesen meg fogom változtatni. Beszéltem a csapattal, és mondtam nekik: lehet, hogy a következő két verseny rámegy erre, de változtatnom kell. Ezután minden futamot a top tízben zártam, kivéve a brnóit.”

Igazából két kivétel volt, hiszen Mugellóban is 11. lett, de ennél sokkal fontosabb, hogy háromszor is dobogóra állt, közülük két alkalommal elsőként intették: Katalóniában és Motegiben is. Utóbbi győzelmét utóbb elvették, diszkvalifikálták az előírtnál alacsonyabb guminyomás miatt. „Ami engem illet, azt a futamot akkor is én nyertem meg.”

Érdekességképp: abban az évben a kategória világbajnoka egy bizonyos Francesco Bagnaia lett.

A változás és a munka meghozta a gyümölcsét. A kiegyensúlyozott eredmények, és főként motorozási stílusa Wilco Zeelenberg figyelmét is felkeltette, aki ajánlatot tett neki, hogy a 2019-ben bemutatkozó Petronas SRT versenyzője legyen a MotoGP-ben egy szatellit Yamahán.

Aktuális Moto2-es csapatfőnöke, Luca Boscoscuro féltette Fabiót az újabb váltástól, de egy ilyen lehetőségre nem lehetett nemet mondani.

„Nem számítottam rá, hogy fellépek a MotoGP-be. Az első teszten Valenciában 2018-ban azt mondtam, mi az istent csinálok ezen a motoron? Nem tudtam menni vele. Túlságosan erős volt. Most pedig nem tud elég erős lenni, még gyorsabb motort szeretnék. Lassan, de biztosan haladtunk előre. A sepangi teszt nehéz volt, Katarban viszont komoly lépést tettünk előre, másodikként zártam a tesztet. Akkor tudtam, hogy rendben vagyok.”

A szezonnyitón az ötödik starthelyet szerezte meg, de a rajtrácson lefulladt a gépével a bemelegítő kör előtt, így a bokszutcából kellett rajtolnia.

Jerezben meglett az első pole pozíciója, a futamon pedig Marc Márquez mögött a második helyen haladt, amikor szétesett a váltója. Abban az évben még ötször rajtolhatott az élről és további hét alkalommal az első sorból.

Hétszer állhatott fel a dobogóra, ötször annak a második fokára, és akkor sem jött zavarba, amikor test test elleni küzdelemben kellett helytállni Márquezzel szemben, aki akkor még könnyedén győzte le a rutinjával, Misanóban és Buriramban is az utolsó körben. Persze az év újonca lett, sőt ötödikként zárta a bajnokságot.

A Covid19-járvány miatt négy hónapos csúszással induló 2020-as szezon első két nagydíját megnyerte Jerezben, majd Montmelóban is győzni tudott. Összesen nyolc futam után vezette a világbajnoki összetettet, de azt már nem tudta megtapasztalni, hogy milyen karnyújtásnyira lenni a címtől és a végsőkig harcban lenni érte. Az idény végére teljesen szétesett, hibát hibára halmozott, és végül csak nyolcadik lett a végső elszámolásnál. A tempója már megvolt, ám fejben még nem állt készen.

„A (mostani) futam előtt Tommal (legjobb barátja és asszisztense, Thomas Maubant – a szerk.) az irodában voltunk és nagyon ideges voltam. Éreztem a nyomást. Azt mondta nekem: csak gondolj a tavalyi utolsó három futamra, ami teljes katasztrófa volt. Akkor csupán arra vágytam, hogy vége legyen a bajnokágnak, nem érdekelt a helyezés. Ma, életem legfontosabb versenyét az eddigi legrosszabb rajthelyemről kezdtem meg. De ez is jó tapasztalás volt. Mindaz, ami tavaly történt, segített, hogy ma megnyerjem a bajnokságot. Sokat tanultam ez alatt a két év alatt a MotoGP-ben, és még sok tanulnivalóm van, hogy még több ilyen eredményt érjek el.”

Idei sikerének egyik kulcsa, hogy megtanulta kezelni az érzelmeit, a dühét és a frusztrációit. Ehhez a télen sportpszichológus segítségét is igénybe vette, aki önuralmat fejlesztő gyakorlatokat tanított neki.

„Idén szerintem egyszer sem lettem nagyon ideges. Emlékszem, hogy tavaly Valenciában nem működött a motor, visszaértem a bokszba és szinte kiabáltam a vezető szerelőmnek, hogy nem fordul. Nem áll meg. Nem tudok fékezni. Nem tudok kanyarodni. Nem tudok kigyorsítani. Erre ő azt mondta: oké, most ideges vagy, de ahhoz, hogy javítani tudjunk, el kell mondanod, hogy mi történik. Amikor ideges vagy, nem tudod elmondani, hogy mi a gond. A pszichológus nagyon sokat segített, hogy nyugodtabb tudjak maradni a kritikus pillanatokban. Idén ez még akkor is sikerült, amikor Assenben Maverick (Vinales) fél másodperccel gyorsabb volt nálam a második szabadedzésen. Végül megnyertem a versenyt. Ahogy a mostani időmérő után is ordítani tudtam volna. De nem tettem.”

Emlékeznek még a mindig győzni akaró kisfiúra, aki toporzékolt, ha nem nyert...? Messzire jutott azóta, főként az elmúlt szűk egy évben.

Huszonkét esztendősen a királykategória történetének hatodik legfiatalabb világbajnoka, a MotoGP-ben a harmadik legifjabb Marc Márquez és Casey Stoner után.

Fabio a mezőny egyik legszínesebb egyénisége. Különc és feltűnő ruháival is kifejezi ezt, ahogy számos tetoválásával, melyek mind fontos dologra emlékeztetik, mint a család, barátság, hit és a motorozás. Első MotoGP-s győzelmének emlékét is magára varratta, a következő pedig 2021. október 24-ét örökíti majd meg. De persze csak a jól megérdemelt Big Mac után.