Két dudás a világ csárdájában

Cristian Rodriguez, Falcao, Kléber, Alex Sandro, Danilo, Diego Reyes, Deco. És ők csak a legnevesebbek. Mi a közös ebben a hét játékosban? Aki kíváncsi, kattint.Cristian Rodriguez, Falcao, Kléber, Alex Sandro, Danilo, Diego Reyes, Deco. És ők csak a legnevesebbek. Mi a közös ebben a hét játékosban? Aki kíváncsi, kattint.

A világ futballklubjai manapság nem túl bonyolult rendszer szerint alakítják ki a játékoskeretüket. Három nagy csoportot tudunk megkülönböztetni:

- korlátlanul termelő

- a korlátlanul termelőtől jó áron vásárló középréteg, akik a még meg nem nevezett harmadik csoport résztvevőitől is szemezgetnek olykor-olykor

- a harmadik pedig az első két csoport klubjainak ésszerűtlenül sokat fizető balfaszok "nagycsapatok", akik lusták munkát és energiát fektetni abba, hogy egy rahedli pénzt megspóroljanak. Habár az is igaz, hogy itt a legtöbb klubnál a pénz - mint olyan - nem számít.

Az első csoport hírvivői természetesen a dél-amerikai klubok, a harmadiké pedig a Man. City, Paris Saint-Germain, Zenit, de idevehetjük egészen nyugodtan a Chelseat és a Real Madridot is, csakhogy az elmúlt években legtöbbet költő csapatokról beszéljünk. Mondjuk Barcelonában is képesek nyereségesnek ítélni a Fabrégas-Jordi Alba párost, akikről lemondtak, majd csupán 55 millióba került a visszavásárlásuk...

Nem véletlenül hagytam ki a középréteget, hiszen ezt a csoportot uralja évek óta a két portugál óriás, a Porto és a Benfica. Aki szerint nem, olvassa el ezt, majd ezt. És mivel egy nagy piaca van mindenkinek, megesik, hogy a célpont megegyezik, főleg mivel Dél-Amerika a prioritás. Ez a hat játékos minden esetben már szinte a miénk volt, majd egyszer csak bejelentették, mint új portói igazolás.
Deco kivétel, hiszen ő tőlünk került a riválishoz, miután egy alvercai kölcsön után nálunk nem kapott esélyt arra, hogy megmutassa, benne bizony ott van az X-faktor. Ez nem volt szép az akkori stábtól.

Cristian Rodriguez esete eléggé egyedi, hiszen Párizsból került hozzánk kölcsönjátékosként, jól ment neki a játék, 24 bajnokin hatszor volt eredményes a szélső. A PSG-nek nem kellett, nekünk igen, de annyira nem, hogy 7 milliót fizessünk érte, a Portónak pedig csak azért is, ennyiért is. Az már más kérdés, hogy az ezt követő 4 idényben összesen 70 meccsen lépett pályára, csupán 12 gólt szerzett. Nem meglepő, hogy nem kapott új szerződést, azóta az Atlético Madrid padján ücsörög. Azóta olyan szélsőink vannak, hogy semmiképp sem sírom vissza az uruguayit.

Falcaónál már egy kissé más a helyzet... Őt nem nagyon kell bemutatni senkinek, talán a világ jelenlegi legjobb befejezőcsatáráról beszélünk. Az ő esete több, mint komikus, miután szóban megegyeztünk róla a River Plate-tel, 4,6 millió eurós vételárban. Majd a kolumbiai megtette első nyilatkozatát benfiquistaként, a Porto pedig közölte, hogy adnak érte 5,5 milliót, ennek következtében az argentinok meggondolták magukat, ő pedig kék-fehérbe öltözött. Sokan őt látják az egész kerékkötőjének, hiszen voltak olyan hírek, miszerint a fizetés volt a legfontosabb, de szerintem a River legalább annyira inkorrekt volt. Persze hétfőn szopkodni a Benficát, majd kedden a Portót, és minden egy nappal korábbi kijelentést cáfolni, az több mint bicskanyitogató. Amit meg a Porto színeiben művelt, az meg főleg.

Kléber is ott volt mindkét csapat látókörében, szintén portista lett, miután két eredményes szezont töltött a Marítimónál. Sebaj, azóta tölti a második katasztrófálisat, leginkább a kispadon és a lelátón. Elnézve a Cardozo-Lima-Rodrigo triót, pont ez lenne a szerepe Lisszabonban is.

Danilo és Alex Sandro a Neymar vezette Santos szélső védői voltak, és mindkettejüket szívesen láttuk volna. Előbbi esetében kezdődött minden egy menedzseri nyilatkozattal, miszerint a Benfica tökéletes állomás lenne az európai pályafutás megkezdésében. Ezt egy 8 milliós ajánlat követtett, ami azért jelentősnek számít a mi szintünkön, viszont a portóiak ezt egy 13(!) millióssal kontrázták meg, az ügy végeredményét pedig nem nehéz megtippelni. Utóbbiért néggyel kevesebbet fizettek ugyan, de látható, hogy csak és kizárólag a pénz beszélt minden esetben kivétel nélkül. Azóta mindketten bemutatkoztak a brazil válogatottban is, nekünk pedig ezalatt volt egy Emersonunk és Capdevilánk. Isten ments, hogy panaszkodjak...

A legújabb klubtag pedig Diego Reyes. 20 éves középső védő, már olimpiai bajnok a mexikói válogatottal, 2013 nyaráig a Club América játékosa. Múlt héten úgy gondoltam, hogy megvan az első téli igazolás, az új Luisao konkrét ajánlatról lehetett olvasni, viszont összegről nem. Erre a hét elején a szokásos sztori, 5 éves szerződést kötött a sárkányokkal, 7 millióért szerezték meg. Most azt mondom, nem érdekel, de hogy mit fogok gondolni pár szezonnal később, nem tudom.

Mint a fenti lista is mutatja, amennyire tud fájni egy ilyen lemaradás, annyira tud érdektelenné válni. De néha talán nem ártana 1, esetleg 2 milliót megkockáztatni, mert nem hiszem, hogy Danilo vagy Alex Sandro akkora csalódást okoznának hosszú távon, és ugye Falcaót ne is említsük. Illetve ha jobban belegondolok, csak azt okozhatnak, hiszen az ősi ellenséget erősítik. És ha megvan a fejlett játékosmegfigyelő hálózat - márpedig megvan! -, akkor nyilván arra is figyel valaki, hogy ki lehet még esélyes adott játékos megszerzésére.
Persze bármit elemezgethetek itt, azon semmi sem változtat, hogy januárban így is leverjük őket a Luzban.

Addig is csatlakoznék Toszihoz, Kellemes Ünnepeket kívánok minden kedves és kevésbé kedves olvasónknak!