Óvatosan kezdett mindkét együttes, és egészen az első negyedóra végéig a nagya taktikai harc közepette nem történt semmi különösebben érdekes. Ekkor azonban elszabadult a pokol a Barcelona kapuja előtt, csak a szerencsén múlott, hogy nem szerezte meg a vezetést a Milan.

Előbb Serginho bal oldali bedobásánál Gilardino Oleguer és Marquez között tudott kapura fordulni az ötös bal oldalánál, majd közvetlen közelről telibe találta a bal kapufát. Felocsúdni sem volt ideje a katalánoknak, amikor Seedorf kapott jó labdát a bal szélen, élesen középre kanyarította a labdát, a hosszú oldalon Sevcsenko kibújt Puyol mögül, és a felpattanó labdát előrehajolva úgy fejelte a bal alsó sarok irányába, hogy Valdés alig tudta kitornászni szögletre. Ez is hatalmas helyzet volt.

Noha a Barca valamivel többet birtokolta a labdát a piros-feketéknél, a kapura lövések és a gólhelyzetek alapján egyértelműen a hazaiak voltak veszélyesebbek.

Az első Barcelona-lehetőségre a 22. percig kellett várni, ekkor Eto'o a 16-os előteréből oda rúghatta volna a labdát, ahová akarja, de ő éppen Dida kezeibe lőtt.

A félidő második felében a Barca játszott jobban, gólt azonban csak Giuly szerezhetett volna, ha Ronaldinho lehetetfinom passza után a 38. percben jobban céloz.

Frank Rijkaard együttese a kapura lövések kategóriájában is átvette a vezetést (5-3), a gólokat nézve azonban 0-0 maradt az állás a szünetre. Ezzel persze kétségtelenül a vendégek lehettek elégedettebbek.

A második félidő eleje megint egy hatalmas Milan-helyzetről marad emlékezetes, na meg egy Ronaldinho-féle balettbemutatóról, amikor Nesta fejében talán még az is megfordult, hogy szögre akasztja a stoplist.

A milánói ziccert egyébként Kaká és Gilardino ügyetlenkedte el, mégpedig azért, mert Gilardino nem számított arra, hogy a brazil egy méter távolságról még passszol neki.

Az 59. percben Ronaldinho zsenialitásának és Giuly remek befejezésének köszönhetően megszerezte a vezetést a Barcelona. A világ legjobbja Gattusót rázta le magáról – ez már önmagában is nagy szó –, majd egy bokamozdulattal elképesztő labdával ugratta ki a francia szélsőt, aki a behátráló Dida mellett a jobb felső sarokba bombázott (0-1). Giulynek ez volt az első találata a 2005–2006-os BL-sorozatban, míg Ronaldinhónak a negyedik gólpassza, és Eto'óval, a brémai Johann Micoud-val, valamint Steven Pienaarral, az Ajax játékosával holtversenyben vezet ebben a kategóriában.

Öt perc múlva Ronaldinho akár maga is gólt szerezhetett volna, de ezúttal nem volt szerencséje, és lövése nyomán a labda a jobb kapufáról pattant ki. Egyértelmű volt, hogy a két csapat közötti különbséget az ő hihetetlen tudása jelenti. Olyan dolgokat mutatott be, amelyeket a világon egyedül csak ő képes megcsinálni.

A Milan hiába erőlködött az egyenlítéssel, Carlo Ancelotti hiába próbálta meg átszervezni a csapatát, nem jött ösze a gólt a milánói sztároknak. Sőt, itt is, ott is több helyzet adódott, gólt szerezhetett volna Iniesta és Eto'o, a másik oldalon Kaká, Sevcsenko és Ambrosini. Egyiküknek sem sikerült…

A meccs így 1-0-s Barcelona-győzelemmel ért véget, ami egyértelműen a katalánok döntőbe jutását ígéri a jövő heti visszavágón. Más kérdés, hogy a statisztikák szerint a Milan 1956 óta, azaz 50 esztendeje nem veszített el elődöntőt a legrangosabb európai kupasorozatban.