Andrij Sevcsenko életrajza

 

A kis Andrij kilencéves kora óta futballozott a Dinamo Kijevben, miután a klub egy gyermektornán felfigyelt rá. Később is szerencséje volt a tornákkal, lévén tízesztendősen egy olasz viadalon tűnt fel, majd 13 évesen lett az Ian Rush-kupa legjobbja. Pár hónappal később a helyi legenda szerint Nyíregyházán is járt próbajátékon, de eltanácsolták. Ha így volt, nem véletlenül, mert 16 éves korában megbukott a Kijev focivizsgáján labdavezetésből, de a pótvizsgán átment, majd a B csapatban 16 gólt szerezve már igen fiatalon a felnőtt keretbe kerülhetett. Felnőttkorba lépve játszott először a nagyok között, általában csak csereként lépett pályára (az akkori idők sztárja Viktor Leonenko volt csatárposzton), és 16 fellépésén két gólt lőtt. A következő évben robbantott: 16 találatig jutott és a nemzeti csapatba is bekerült az ukrán focitörténelem legfiatalabb válogatottjaként a horvátok elleni összecsapásra, majd a törökök ellen megszerezte első gólját a sárga-kék mezben.

Egyébként a Dinamo Kijevre épülő válogatottal nem sok sikere volt, sokáig egyetlen tornára sem sikerült kijutniuk, legnagyobb sikerük pár pótselejtező volt. 1997-ben sérülése miatt a fél szezont ki kellett hagynia, de az azt követő két évben klasszissá nőtte ki magát. Harminchét bajnoki gólt termelt, majd klubjával kiverték a Real Madridot és bejutottak a Bajnokok Ligája elődöntőjébe! A világ igazán a Barcelona hazai szétcincálásakor figyelt fel rá, lévén három góllal vette ki részét a 4–0-s győzelemből. Egy szezon múlva már a BL gólkirálya 11 treffelésével, így év végén az Aranylabda-szavazáson már bronzérmes! Ekkor már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a villámikreket, Szerhij Rebrovot és „Sevát" nem lehet Keleten tartani, és mindketten Nyugatra szerződtek: Rebrov a Tottenhambe, ő 26 millió euróért a Milanba igazolt (ahová egy év múlva követte Kaha Kaladze), bár hívta a Real, a Manchester és a Barca is.

Milánóba tekintélyes olasz nyelvtudással érkezve hamar akklimatizálódott: első szezonjában 24 góllal gólkirály lett. Rögtön első itáliai meccsén betalált, majd három hét múlva egy mesterhármast ért el, csatártársa, Oliver Bierhoff 12-ig jutott az idényben. Az ifjú a következő évben tízzel kevesebbet termelt, a csapat is csak ötödik lett a bajnokságban, de az örök rivális Inter elleni duplájával örökre beírta magát a szurkolók szívébe. Egy szezonnal később Bierhoffot Pippo Inzaghi váltotta és vele állt össze legendás duóvá, ahol az olasz fenegyerek lesipuskázott és a beadásokra érkezett, Seva reszortja volt a lendületes cselezés és a távoli átlövésekkel való veszélyeztetés.

Ennek ellenére 2002 nyarán nagyon elégedetlen volt helyzetével, nem tetszett neki Carlo Ancelotti mester túlságosan a védekezésre koncentráló játéka, néha a kispadon kezdett. Kis híja volt, hogy alá nem írt Real Madridnak, akik végül az ukrántól érkezett kosár után fordultak a brazil Ronaldo felé. Hősünk 2003-as szezonja szintén nem marad örökké emlékezetes, hiszen a bajnokságban mindössze ötöt, a BL-ben eggyel kevesebbet termelt, de a legfontosabb labdát berúgta: az ő góljával nyerte meg a Milan a BL-döntő büntetőpárbaját, így örökre beírta magát a focitörténelembe! Még Leonyid Kucsma ukrán elnök is kitüntette... A balul sikerült szezon után Pippo sérülése és formahanyatlása miatt rá hárult elöl minden teher: első 28 bajnokiján 21 gólt szerezve a hátán cipelte a Milant, bár a BL-ből a Depor szégyenletesen kiverte őket, a bajnoki címet lehetetlen volt elvenni tőlük.

Olasz gólkirályként ősszel is nagyipari mértékben termelt, ezzel együtt így is meglepetés volt, hogy ő lett az aranylabdás – na ja, a „szövetségbe tömörült" keletiek szava(zata) sokat nyomott a latban! Tavaszi sérülése miatt nem védhette meg aranycipőjét, a bajnoki címvédésről is lemaradt, de a legfájóbb számára ebben a szezonban bizony a BL-döntő két kihagyott ordító helyzete és főképpen elrontott büntetője volt. Nyáron újra nagy viharokat kavart: a Chelsea Roman Abramovicsa, pontosabban Abramovics „Cselszkije" 57 millió fontot kínált érte, amivel a támadó a világ legdrágább igazolása lett volna. A milánói vezetők egyértelműen elutasították a londoniakat, ám Sevcsenko nem sokkal ezután egy milanellói edzésen csúnyán összeveszett Ancelottival, és a szájkarate végén azzal hagyta el a gyepet az ukrán, hogy „Hagyjatok eligazolni!".

Összerúgta közben a port Paolo Maldinivel is, aki kritizálta őt, amiért arcműtétje miatt kihagyta az amerikai túrát – a vezetők be is jelentették, hogy amennyiben a Chelsea 60 millió fontot fizet érte, viheti! Talán a 12 millió eurós beígért éves fizetés ill. Christian Vieri és Alberto Gilardino érkezése lehetett a viták, veszekedések háttérben? Milánótól 28 bajnokin szerzett 19 góllal búcsúzott, a Bajnokok Ligájában 9-et vágott, ám ennek ellenére nem sikerült felhőtlenre utolsó Serie A-s idénye, többször is összeszólalkozott edzőjével és társaival. A tavasz végén már csak elvétve szerzett gólt, a BL-ben is éppen a legfontosabb párharcban, a Barcelona ellen hirdetett gólszünetet – minden bizonnyal már London körül jártak gondolatai. Azért a BL-rekordok könyvébe még beírta magát a Fenerbahce ellen szerzett mesternégyesével, hiszen előtte csak Marco van Basten, Simone Inzaghi, Dado Prso és Ruud van Nistelrooy volt képes hasonló mutatványra.

 

SIKEREI

ukrán bajnok (1995, 1996, 1997, 1998, 1999), Ukrán Kupa-győztes (1996, 1998, 1999), ukrán Szuperkupa-győztes (2009, 2011), olasz bajnok (2004), Olasz Kupa-győztes (2003), olasz Szuperkupa-győztes (2003), BL-győztes (2003), európai Szuperkupa-győztes (2003), FA-kupa-győztes (2007), angol Ligakupa-győztes (2007), vb-résztvevő (2006), Eb-résztvevő és a torna ezüstcipőse (2012), az év labdarúgója Ukrajnában (1997, 1999, 2000, 2001, 2004, 2005), második az év labdarúgója Ukrajnában-választáson (1995, 1998), ukrán gólkirály (1999), az év csapatának tagja az ESM szerint (2000, 2004, 2005), az év csapatának tagja a FIFPro szerint (2005), BL-gólkirály (1999, 2001, 2006), európai bronzcipős (2001), az év csapatának tagja az UEFA szerint (2004, 2005), az év csapatának tagja a Serie A-ban (2000, 2004), az év idegenlégiósa a Serie A-ban (2000), olasz gólkirály (2000, 2004), bronzlabdás (1999, 2000), aranylabdás (2004), Golden Foot-díjas (2005), hetedik a FIFA Év játékosa-szavazásán (1999), ötödik a FIFA év játékosa-szavazásán (2000), kilencedik a FIFA év játékosa-szavazásán (2001), tizedik a FIFA év játékosa-szavazásán (2003), harmadik a FIFA év játékosa-szavazásán (2004), ötödik a FIFA év játékosa-szavazásán (2005), a FIFA-világválogatott tagja (1997), az év harmadik legjobb játékosa a World Soccer szerint (1999, 2000, 2004), az ukrán válogatott gólrekordere

Egyébként a vörösöknél 2006 februárja óta a svéd legenda, Gunnar Nordahl mögött a klub második legeredményesebb csatára. Abramovics ezért is követett el mindent megszerzéséért, és bár a hírek szerint már 100 millió euró fölött is járt a licit, a támadó végül „csak" 46 millió euróért írt alá a Chelsea-hez. Seva, aki sokáig azzal áltatta a milánói fanokat, hogy olyan legenda lesz a klubnál, mint Franco Baresi vagy Paolo Maldini, s akit a klub elnöke, Silvio Berlusconi saját fiaként szeretett és kényeztetett, május 11-én sokkoló bejelentést tett: „Nincs értelme tovább titkolózni. Beszéltem az elnökkel, sok mindenről, arról is, hogy távozhatok. Nem volt könnyű döntés, de még egyszer mondom, még csak beszélgettünk róla. Mindez nem változtatja meg a Milan iránti érzéseimet, de döntésemkor figyelembe kell vennem családom érdekeit" – nyilatkozta kissé zavarosan a csatár. Nyílt titok volt, hogy felesége presszionálta erre a lépésre a támadót, aki szerint gyermekeik Londonban kiválóan megtanulnák az angol nyelvet...

Az ukrán aranylabdás nyáron saját és országa első világbajnokságán vehetett rész, amelyről nem a legkedvesebb emlékeket őrizheti, hiszen a nagy várakozások ellenére összességében bizony csalódást okozott mind a nemzeti csapat, mind kapitánya – nem is annyira az eredmények, mint inkább a pályán mutatott fantáziátlan futball miatt. Seva a spanyolok ellen súlytalan volt, Szaúd-Arábiának azért betalált, de a svájciak ellen elhibázta helyzeteit és tizenegyesét is. Az olaszok elleni kieséskor sem sok vizet zavart Marco Materazzi és Fabio Cannavaro között, pedig a selejtezők során még hatszor is bevette az ellenfelek kapuját.

A vb után Angliába költözött a család, Sevcsenko biztatóan kezdett, első tétmérkőzésén betalált az Liverpoolnak a Community Shielden, a Middlesbrough-nak is beköszöntött a bajnokságban, ez volt 300. tétmérkőzéseken szerzett gólja. A Chelsea viszont mindkétszer kikapott. Ez előrevetítette az ukrán elszúrt őszét és telét: a magyar sajtó is naponta írt Sevcsenko góltalanságáról és egyre feszültebb viszonyáról José Mourinhóval; felesége partymániájáról, jó barátságáról Abramoviccsal; sőt, a pletykák szerint a csatár állt az öltözőbeli Mourinho-ellenes klikk élére. „Talán ha a játékkal foglalkozna, csak fele olyan alázattal, mint tette azt a korai milanos időkben, akkor a gólkirályi címért lenne versenyben, nem csak hatmérkőzésenként találna be. Karrierjének alakulása kísértetiesen hasonlítani kezd David Beckhamére" – vélekedtünk akkoriban.

Azért jó dolgok is történtek vele a Chelsea színeiben: a Levszki ellen megszerezte 57. BL-gólját, és a dogok akkori állása szerint nála többet csak Raúl szerzett ebben a sorozatban. 2008 nyarán felvetődött, hogy elengedik a Real Madridhoz a már 32 éves éket, végül a Milan kapta kölcsön, de 18 bajnoki is kevés volt ahhoz, hogy hálót zörgessen. Alig tért vissza Londonba, ingyen a Dinamo Kijevhez került a 46 milliós vétel, ahol, ha egészséges, elfogadható ütemben rúgja a gólokat.

„A válogatottban, ahol elérte 100. fellépését, és addig 45 gólt jegyzett, továbbra is nélkülözhetetlen, a félig hazai Eb-n is tőle várják a csodát. Alighanem ezen a tornán búcsúzik a nemzetközi futballtól a 35 éves csatár" – írtuk róla 2012 tavaszán. Az Eb-t két góllal zárta, ezzel ezüstcipős lett, majd nemcsak a nemzeti 11-től vonult vissza (111/48-as mérleggel), hanem némi meglepetésre a klubfutballtól is.

„Az utóbbi időkben sokszor vetődött fel a téma, hogy a Dinamónál új szerződést írok alá, esetleg külföldre megyek – nyilatkozta az aranylabdás játékos 2012 júliusában. – De biztosan állíthatom, hogy egyik sem történik meg. Meghoztam a döntést a karrierem befejezéséről, a jövőben politikával fogok foglalkozni." Ezért sem vállalt el a felkínált szövetségi kapitányi posztot...

VIDEÓK ITT!

93-94	Dinamo Kijev	0	0
94-95	Dinamo Kijev	16	1
95-96	Dinamo Kijev	31	16
96-97	Dinamo Kijev	20	6
97-98	Dinamo Kijev	23	19
98-99	Dinamo Kijev	28	18
99-00	Milan	32	24	BL	6	1
00-01	Milan	34	24	BL	12	5
01-02	Milan	29	14	UEFA	6	3
02-03	Milan	24	5	BL	11	4
03-04	Milan	32	24	BL	9	4	5.98
04-05	Milan	29	17	BL	10	6	6.28
05-06	Milan	28	19	BL	12	9	6.31
06-07	Chelsea	30	4	BL	10	3
07-08	Chelsea	17	5	BL	5	1	5.80
08-09	Milan (k.)	18	0	EL	7	1	5.67
09-10	Chelsea	1	0	EL	7	1	6.00
09-10	Dinamo Kijev	21	7	BL	6	1
10-11	Dinamo Kijev	18	10	BL+EL	4+8	2+3
11-12	Dinamo Kijev	16	6	BL+EL	1+4	0+0
A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupamérkőzések száma, nemzetközi és válogatott kupatalálkozón szerzett gólok száma és az elért bajnoki átlag.
Nagy tornák a válogatott színeiben: 1998 vb-selejtezők 9 4 2002 vb-selejtezők 10 10 2004 Eb-selejtezők 4 3 2006 vb-selejtezők 9 6 2006 világbajnokság 5 2 2008 Eb-selejtezők 8 5 2010 vb-selejtezők 11 6 2012 Európa-bajnokság 3 2