Carl Lewis, a világ legboldogabb embere

– Ötvenegy évesen is remek formában van. Mi a titka?
– A mai napig tréningezem, a házam alagsorában van egy edzőtermem, olykor futok, gyakran kerékpározom, és az igazat megvallva, szerintem Londonban még én is bejutottam volna a távolugrás döntőjébe. Ezek a mai távolugrók… Tényleg elkeserítő a helyzet. A jelenlegi mezőnyt elnézve azt hiszem, még egy tízéves kissrácot is fel tudnék készíteni annyira, hogy döntős legyen a következő olimpián…

– Tényleg, Amerikában tart még edzéseket?
– Igen, tizennyolc évesnél fiatalabb gyerekeket edzek New Jerseyben és Houstonban. Nem csupán gyors fiúkat és lányokat szeretnék nevelni belőlük, hanem valódi sportolókat, akik mindig a maximumot nyújtják. A legtehetségesebbeknek azt javaslom, a Houstoni Egyetemre menjenek tovább, mert a saját példámból tudom, hogy mennyire ideális hely a fiatal sportolóknak. Megbízom bennük, szeretem őket, és jó lenne, ha minél több fiatalnak tudnának segíteni.

– Milyen tanácsot ad a kezdő atlétáknak?
– Azt, hogy ne féljenek a legjobbakkal együtt készülni. Igenis keressék meg a legjobb edzőket, a legjobb riválisokat, és eddzenek együtt. Az én filozófiám az, hogy hétfőtől péntekig az edzések során fejlődünk, és hogy mennyit, azt szombaton mutassuk meg.

– A sok teendője mellett mit csinál szabadidejében, már ha van egyáltalán?
– Hú, szabadidő, szabadidő, lassan már el is felejtem, mi az. Rengeteget vagyok úton, nagyon elfoglalt vagyok, de azért nekem is vannak hobbijaim. Érdeklődöm a politika iránt, imádok a kertemben dolgozni, szeretem az önkéntes munkákat és a délutáni szundításokat is. Igazából a saját magam főnöke vagyok, azzal foglalkozom, amit szeretek, úgyhogy szerintem én vagyok a világ legszerencsésebb embere.

CARL LEWIS A CSÜTÖRTÖKI NEMZETI SPORTBAN BESZÉL MÉG A LONDONI OLIMPIÁRÓL, A JAMAICAI SPRINTEREKRŐL, A SPORTÁG TECHNIKAI ÚJDONSÁGAIRÓL ÉS LEGFŐBB ÉLSPORTOLÓI MOTIVÁCIÓJÁRÓL!