NBA: Ja Morant 49 pontot dobott, a Denver legyőzte a GSW-t

Charlotte Hornets–New Orleans Pelicans 112–124

Valanciunasra nem volt válasz. Ezúttal nem Zion Williamson lépett elő főszereplővé a Pelicansnál, kimondottan csendes és szenvedős estéje volt a fiatal erőcsatárnak, mert eljutott ugyan 16 pontig, de ehhez 19 dobást is elhasznált. A gyűrű közelében ezúttal Jonas Valanciunas tudott dominálni, 8/11 jó dobással és 13/14 bedobott büntetővel 30 pontot ért el, leszedett 17 lepattanót, illetve kiosztott 4 gólpasszt is, és amikor a negyedik negyedben közelített a Hornets, visszatért a pályára és komoly szerepet játszott abban a 10-1-es futásban, ami végül eldöntötte a meccset. Valanciunas mellett Brandon Ingram (28 pont, 9 lepattanó, 7 gólpassz) is remekelt, illetve CJ McCollum is jó hatékonysággal szórt be 21 pontot, ráadásul csapatszinten 32/37 büntetőt is bedobtak, így Willie Green csapata a második győzelmét is begyűjtötte, és a következő, Jazz elleni találkozójukat is esélyesként várhatják.

Visszatért a földre a Hornets. A pocsék előszezon után 129 dobott ponttal és remek játékkal kezdte az idényt a Hornets, ezúttal viszont a Spursnél egy nagyobb erőket képviselő csapat jött velük szembe, akik jóval több hibára is kényszerítették őket. Támadásban most is megvoltak, Gordan Hayward 26 ponttal és 7 gólpasszal jelentkezett, Terry Rozier (23 pont, 8 lepattanó, 11 gólpassz) pedig flörtölt egy tripla-duplával, bár utóbbi csak 7/24-gyel célzott mezőnyből, és rajtuk kívül a 4/4 triplát elsüllyesztő Jalen McDaniels, valamint a 15 pontig jutó Kelly Oubre Jr. is dicsérhető. A nagyobb gondot a védekezés jelentette a Hornets számára, a Pelicans játékosai folyamatosan járhattak a vonalra büntetőket dobni, továbbá az 53-37-re elveszített lepattanózás és a 62 festékből engedett pont sem nézett ki valami jól. Ki kell még emelni, hogy a rendőrségi ügybe keveredő James Bouknight ezúttal is kapott 13 percet, de ahogyan a Spurs ellen, úgy most is 0/5-ös mezőnymutatóval zárt.

A Hornets legjobb dobói: Hayward 26/3, Rozier 23/6, Oubre Jr. 15/6
A Pelicans legjobb dobói: Valanciunas 30/3, Ingram 28/3, McCollum 21/6

Indiana Pacers–San Antonio Spurs 134–137

Megúszta az összeomlást a Spurs. Három negyeden keresztül magabiztosan játszottak a vendégek, egy pillanatig sem engedték vezetéshez a Pacerst, az utolsó 12 percre 102-85-ös előnnyel érkeztek meg, és még 3:28-cal a vége előtt is 13 ponttal vezettek, de ekkor teljesen leolvadtak védekezésben. A záró játékrészben 49 pontot kapott a Spurs, és a legvégén Josh Richardson nagy védekezése is kellett nekik, hogy Bennedict Mathurin ne tudja hosszabbításra küldeni a meccset – Richardson támadásban is főszerepet játszott, a padról beszállva 27 pontot szórt 6/8 bedobott triplával. Támadóoldalon társai is akadtak, Devin Vassell és Keldon Johnson 23-23, Jakob Pöltl 21, Tre Jones pedig 18 pontig jutott, ráadásul ennek a négyesnek minden tagja kiosztott legalább 4 gólpasszt is, ami hozzájárult a csapatszinten elért 34 előkészítéshez, leginkább a jó labdajáratásuknak, illetve az abból fakadó 17/31 bedobott triplájuknak köszönhetik idei első győzelmüket.

Mathurin továbbra is biztató. A hosszabbítást érő dobást ugyan kihagyta, de az újonc Bennedict Mathurin továbbra is nagyon biztatóan játszik, a 19 pontos bemutatkozása után a második meccsén 26 pontot szórt, ráadásul kívül-belül veszélyes tudott lenni és a büntetővonalra is oda tudott érni. A Pacersnek szüksége is volt arra, hogy Mathurin vezetésével a kispad 79 pontot dobjon, mert a kezdők közül egyedül Tyrese Haliburton (27 pont, 12 gólpassz) tudott kiemelkedőt nyújtani, bár Jalen Smith egy fejsérülés miatt nem is játszhatott sokat, mindössze 7 percet töltött a parketten. A felzárkózás reményében igyekeztek tördelni a játékot, a Spurs játékosai 44 büntetőt dobhattak, közte 29-et a negyedik negyedben, és ebből masszívan kivette a részét a sokszor szándékosan faultolt Pöltl, de végül 13/21 büntetőjét bedobta, a negyedik negyedben is 10/16-ot, így ez a húzás sem jött be teljesen.

A Pacers legjobb dobói: Haliburton 27/3, Mathurin 26/9, Jackson 16
A Spurs legjobb dobói: Richardson 27/18, Johnson 23/12, Vassell 23/12

Washington Wizards–Chicago Bulls 102–100

A Wizards majdnem elszórakozta, de Beal megnyerte. A meccs elején inkább a Bulls akarata érvényesült, a folytatásban viszont átvette az irányítást a Wizards, a harmadik negyedben már 17 ponttal is vezettek, de nem sokon múlt, hogy ez is kevés legyen. 100-100-nál DeMar DeRozan kosarával utolérte ellenfelét a Bulls, viszont 7,4 másodperccel a vége előtt Bradley Beal ismét vezetéshez juttatta a hazai csapatot – DeRozan még dobhatott egy triplát a győzelemért, de az kimaradt, így a Wizards szerezte meg a második győzelmét. Beal a mérkőzés jelentős részében visszafogottabb teljesítményt nyújtott, 19 ponttal és 8 gólpasszal zárt, büntetőt pedig nem is dobhatott rá 37 perc alatt, de a végén előlépett, a negyedik negyedben 11 pontot ért el. A washingtoni pontokat addig Kyle Kuzma szállította, más extra viszont nem jött, Kristaps Porzingis is megállt 14 egységnél.

A legvégén hiányzott igazán LaVine. DeMar DeRozan ezúttal is hozta a számait, 32 ponttal és 6-6 lepattanóval, illetve gólpasszal állt a Bulls élére, mellette a 12/12 büntetőt helyére küldő Nikola Vucevic (24 pont, 8 lepattanó) is jó teljesítményt nyújtott, viszont melléjük más nem tudott huzamosabb ideig fellépni, legfeljebb a padról beszálló Andre Drummond 10 pontos,10 lepattanós dupla-duplája emelhető ki. Hiányzott Zach LaVine, különösen a negyedik negyedben lett volna rá szükségük, ahol DeRozan összehozott ugyan 12 pontot, de mezőnyből csak 3/9-et ért el, és az utolsó támadásnál is rontott. LaVine hiánya a Bulls összhatékonyságán is kiütközött, 41,8%-kal dobtak mezőnyből, és mindössze 7/27 triplájuk ért célba, kicsivel jobb dobóformával megnyerhették volna a meccset. Ma este két idegenbeli meccs után hazatérhet a Bulls, és talán már LaVine is pályán lehet a Cavaliers ellen.

A Wizards legjobb dobói: Kuzma 26/12, Beal 19/3, Porzingis 14/6
A Bulls legjobb dobói: DeRozan 32, Vucevic 24/6, White 10/6, Drummond 10

Atlanta Hawks–Orlando Magic 108–98

Úrrá lett a gondjain az Atlanta. A hazaiak borzasztóan kezdték a találkozót és az első negyedben hibát hibára halmoztak, eladták a labdákat, ritmustalanul, pontatlanul játszottak, így a Magic 10 pont feletti előnyt épített fel. A második-harmadik játékrészben már valamelyest stabilizálta magát a Hawks, de még mindig nem talált rá az igazi önmagára, aztán a záró etapban sikerült rendezni a sorait: a csapatvédekezés összeállt és csak 17 pontot engedélyezett az Orlandónak, közben pedig Trae Young a kezébe vette a támadójátékot és megfordította a mérkőzést. Az irányító az első félidőben pontot sem (!) szerzett, aztán a másodikban már egymaga 25-öt jegyzett, a negyedik negyedben pedig több nagy dobást is elsüllyesztett - a hajrában volt egy olyan triplája, amelyet a pályáról kiesve vágott be a támadóidő lejártakor, illetve a következő játékból is bevert egy távolit, ezek a demoralizáló kosarak törték meg a Magic ellenállását. Az utolsó két percre eldőlt a küzdelem, tombolt az aréna, a korábbi gondokat sikerült leküzdenie a Hawksnak és végül ha nem is könnyen, de hozta a kötelezőt. Young a 25 pontja mellett 13 gólpasszt is kiosztott, John Collins ismét remekelt (23 pont, 13 lepattanó, 3 labdaszerzés), Dejounte Murray pedig közelített egy tripla-duplához (20 pont, 9 lepattanó, 9 gólpassz, 4 szerzett és 7 eladott labda) - akárhogy is, de kiharcolták a győzelmet, így 2-0-s mérleggel várhatják a folytatást.

Nem volt messze az Orlando. A vendégeknél az első meccset kihagyó Cole Anthony (25 pont, 4/5 tripla) és az 1/1-es Paolo Banchero (20 pont, 12 lepattanó, 3 blokk) remeklése adta meg az alaphangot, és vezettek már 13 ponttal is, mielőtt elkezdte volna összeszedni magát a Hawks. A leindításokat viszont nem sikerült levédekezni és 26-8-ra kaptak ki ebből, ami döntőnek bizonyult (másban nem volt nagy hátrányuk, bár a tripláik nem akartak beesni), a negyedik negyedben már félpályán is elfogyott a tudomány és egy 15-4-es atlantai futással kicsúszott a kezükből az esély, majd jött Young két triplája és két gólpassza, amire nem tudtak válaszolni. Banchero szerint ők lefagytak, Young pedig tűzforró lett a legfontosabb időszakra, ennyi a vereségük oka, de nem játszottak rosszul, építhetnek erre a folytatásban.

A Hawks legjobb dobói: Young 25/12, Collins 23/9, Murray 20/6
A Magic legjobb dobói: Anthony 25/12, Banchero 20/3, Carter Jr. 14

Brooklyn Nets–Toronto Raptors 109–105

Megnyerte a szoros végjátékot a Nets. Az első meccshez képest javult a brooklyni védekezés, de Pascal Siakam azt csinált velük, amit csak akart és olyan óriási nagy ellenállást most sem tudtak kifejteni a 105 kapott pont ellenére. A jobb kezdés után a nagyszünetben három ponttal le is voltak maradta a Torontótól, sőt a záró etapnak is ők vágtak neki egypontos hátránnyal, ám ott a lovak közé csaptak: bő öt perc alatt egy 20-9-es (!) rohamot vágtak ki, Kyrie Irving egymaga 11 pontot termelt ebben az időszakban és ezzel a kezükbe vették a találkozót. Ezt beosztani még nem tudták, a Raptors egy nagy futással visszajött és 100-100-nál egyenlített, de itt egymást követő három támadásból tudott clutch kosarat dobni a Nets: előbb Irving süllyesztett el egy távoli kettest, aztán Kevin Durant egy triplát (már az utolsó percben), végül 15 másodpercnél Royce O'Neale is bevert egy hármast Irving passzából. Ezzel négy ponttal vezettek, odaütöttek Siakamnak, aki ráadásul egy büntetőt ki is hagyott, így négy másodpercnél Durant beállíthatta a végeredményt a vonalról és nagy csatában kiharcolták idei első győzelmüket. Irving végül 41 perc alatt 30 ponttal és 7 gólpasszal zárt, Durant 27-5-6-ot hozott, Nic Claxton 19 pontot, 11 lepattanót és 4 blokkot szedett össze, míg Ben Simmons 6 ponttal, 3/5 dobással, 8 lepattanóval és 10 gólpasszal mehetett az öltözőbe.

Kispad nélkül nehéz lesz. Az első meccsen 90 pontot dobott a torontói kezdőötös, ami akkor elég volt a győzelemhez, most 96-ot termelt az az öt játékos, de Brooklynban ez már kevésnek bizonyult – a teljes cseresor kilenc egységével nagyon nehéz mérkőzést nyerni, most sem sikerült. Pascal Siakam (37 pont, 12 lepattanó, 11 gólpassz) az új szezon eddigi legjobb egyéni teljesítményét rakta le az asztalra és félelmetes produkciót nyújtott, 15/21 dobását a gyűrűbe küldte, de mellette Fred VanVleet (18 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz, 4 labdaszerzés) is kiemelkedő estét hozott, és Scottie Barnes is 50%-kal dobott - ehhez képest a teljes kispad összesen 3/13-as mezőnymutatót és 0/3 triplát tudott hozzátenni egy gólpassz mellett, ez nem férhetett bele. Így is voltak jobb időszakaik, amikor akár vezettek is, illetve a végéig partiban tudtak lenni, de öt emberrel nem igazán lehet mérkőzéseket nyerni, és hiába zárkóztak fel, a clutch játékokból rosszul jöttek ki. A szoros brooklyni vereség és az 1-1-es mérleg sem rossz persze, de ezt a problémát sürgősen kezelniük kell, mielőtt a kezdőből valaki megsérül...

A Nets legjobb dobói: Irving 30/15, Durant 27/9, Claxton 19
A Raptors legjobb dobói: Siakam 37/6, VanVleet 18/12, Barnes 17/3

Miami Heat–Boston Celtics 104–111

Adebayo nélkül megállt a Heat. Az első meccshez képest javult a Miami, de összességében így is inkább a Boston akarata érvényesült, a vendégek nyolc ponttal nyerték az első negyedet, ugyanennyivel vezettek a nagyszünetben és a harmadik játékrész elején már 12 egység is volt a különbség. Itt azonban megemberelte magát a Heat és egy 20-6-os rohammal átvette a vezetést, méghozzá az első negyed közepe óta először, és úgy tűnt, hogy megvan a ritmus, megvan a lendület a floridaiaknál. Az addig remeklő Bam Adebayo viszont itt megkapta a negyedik faultját, majd egy technikait is, ez pedig azonnal megváltoztatta a találkozó dinamikáját: a center leült, és most a Boston futott egy 20-6-ot, ezzel pedig gyakorlatilag el is döntötte a küzdelmet. A Heat ugyan a későbbiekben még felszívta magát és visszajött öt pontra, de ennél közelebb már nem tudott kerülni, Jayson Tatum és Jaylen Brown a legfontosabb pillanatban mindig be tudott találni, így elvitte a győzelmet a Celtics. Érdekesség, hogy Adebayóval a parketten +20-ban (!) volt a Miami, míg abban a 13 percben, amit a kispadon töltött, 27 ponttal nyert a Celtics - mondhatjuk, hogy döntő faktor lett belőle...

Jól játszik a Boston. Joe Mazzulla, a Celtics újdonsült vezetőedzője arra mutatott rá, hogy csapata szeret védekezni, ez pedig ritka és különleges erény, ezért tudnak jók lenni, míg Adebayo szerint náluk éppen ezzel volt most (is) probléma: 104 ponttal lehetne nyerni, 111 kapott ponttal aligha. A Bostonnál Tatum (29 pont, 5 lepattanó, 4 gólpassz, 2 blokk) és Brown (28 pont, 12/18 mezőnyből) ismét remekelt, a többiek pedig az ő munkájukat egészítették ki, senki más nem jutott tíz pont fölé, mégis 52%-os mezőnymutatót és 42%-os triplázást hoztak csapatként, nem hibáztak büntetőt, nyertek a festékben és bár az egyetlen gyengeségük a 20 (!) eladott labda volt, mégis csak hat pontot kaptak leindításból, nagyon fegyelmezetten, koncentráltan védekeztek. A Heatnél a 25 pontos Tyler Herro mellett Adebayo, Jimmy Butler, Kyle Lowry és Gabe Vincent is 17-19 pont között dobott, de nem tudtak bostoni hatékonysággal dolgozni sem elöl, sem hátul - Erik Spoelstra azt mondta, hogy a javulás egyértelmű az első meccshez képest, de még nem tudták minden hibájukat kijavítani és összerakni egy komplett mérkőzést. Érdekesség, hogy Spoelstra a 15 éves vezetőedzői karrierje során most először kezdett 0-2-vel.

A Heat legjobb dobói: Herro 25/6, Adebayo 19, Butler 18
A Celtics legjobb dobói: Tatum 29/6, Brown 28/6, White 10/6, Williams 10/6


New York Knicks–Detroit Pistons 130–106

Könnyed Knicks-siker. Nem okozott nehézséget a kötelező begyűjtése a New York számára, a Memphis elleni hosszabbításos vereség után most remek játékkal aratott nagyon sima győzelmet az együttes. A hazaiak tíz ponttal nyerték az első negyedet és kereken hússzal, 72-52-re vezettek a nagyszünetben, ahonnan nem volt visszaút, később 29 egységig növelték a különbséget, de igazából egy pillanatig sem forgott veszélyben a sikerük. Olyannyira nem, hogy egyéni extrát nem is tudunk mondani náluk, senki nem jutott 20 pont fölé, és végül 28 percnél többet sem kellett játszania senkinek - közel tíz százalékkal jobban dobtak a 13 büntetőt hibázó Detroitnál és 17%-kal jobban tripláztak, elöl-hátul nagy fölényben voltak most. Tom Thibodeau Jalen Brunsont dicsérte, szerinte nagyszerűen működött a playmaking és ezért lett ilyen könnyed számukra ez a találkozó, míg Dwane Casey, a Pistons vezetőedzője szerint érződött, hogy az idény első hazai meccsén nagyon nyerni akar a Knicks, ők pedig ezt maximum csak átmeneti időszakokban tudták megnehezíteni. Náluk Saddiq Bey (26 pont, 4/8 tripla) emelhető ki, de összességében nem volt sok közük volt az eseményekhez.

A Knicks legjobb dobói: Quickley 20/9, Barrett 18, Brunson 17/6
A Pistons legjobb dobói: Bey 26/12, Bogdanovic 18/3, Ivey 17/3

Houston Rockets–Memphis Grizzlies 122–129

Ja Morant elintézte a Memphis győzelmét. Most sem volt igazán meggyőző a Brooks-Jackson-Williams triót nélkülöző Grizzlies, ugyanis Desmond Bane 3/16-ot, Tyus Jones 4/13-at, Santi Aldama 3/11-et dobott mezőnyből, Brandon Clarke pedig mindössze két mezőnykísérletbe állt bele. Nem maradt más fegyver, mint egy Ja Morant-show, a szupersztár pedig hozta is, amit kellett: 49 pontos őrületet rendezett, 17/26 mezőnykísérletét a gyűrűbe küldte, de ami ennél is nagyobb szó, az az, hogy 5/6 triplát is bebombázott - Stephen Silas, a Rockets vezetőedzője szerint ha Morant idén tényleg elkezdi bedobálni a hármasokat (két meccs után nyolcnál tart), akkor nem lehet vele mit kezdeni. Most legalábbis biztosan nem lehetett, a három támadópattanója, nyolc gólpassza és két blokkja csak ráadás, voltak már 16 pontos hátrányban is a jóval alacsonyabban rangsorolt Houston otthonában, de Morant kirángatta csapatát ebből a gödörből, a harmadik negyed elején visszajöttek egálra, majd a záró etapot 34-22-re megnyerve elvitték a győzelmet. A legfontosabb pillanatban tudtak egy 10-0-t futni Morant vezetésével, ezzel kerültek 118-110-es előnybe és ezt már nem rontották el - az irányító mesterműve győzelmet ért, de tény, hogy a csapatjátékon és -teljesítményen dolgozniuk kell még.

Látványos meccs volt. Morant extrája mellett azért a Rockets is erősen benne volt ebben az estében, a texasiaknál Jalen Green 33 pontot dobott 13/21-es mezőnymutatóval és 4/5 triplával, Kevin Porter Jr. 4/8 hármast süllyesztett el, Alperen Sengün pedig ismét remekelt, ezúttal 23 pontot és 12 lepattanót, köztük öt támadót tett a közösbe a kispadról beszállva. A mérkőzés miattuk és a Grizzlies stílusa miatt is nagyon látványosra, rohanósra sikerült, mindkét csapat folyamatosan sietett, gyorsan vállalt dobásokat, előszerettel emelte el a hármasokat vagy mutatott be egy látványos passzt, és ebben a harcmodorban a Rockets fel is tudta venni a kesztyűt, sőt az első félidőt szinte uralni tudta. Ugyan a végére alulmaradtak Gordonék, de ezúttal is voltak biztató időszakaik és olyan dolgaik, amiket vihetnek magukkal pozitívumként, a győzelmek pedig ebben a szezonban még aligha számítanak nekik...

A Rockets legjobb dobói: Green 33/12, Sengün 23/3, Porter Jr. 18/12
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 49/15, Konchar 17/9, Bane 14/9


Minnesota Timberwolves–Utah Jazz 126–132 – hosszabbítás után

Elrontotta a Minnesota. Az OKC elleni szezonnyitón is jól kezdett, aztán belealudt a meccsbe a Wolves, most pedig ugyanez történt, csak a rendkívül motivált Jazz meg is tudta büntetni ellenfelét. A hazaiak 15 ponttal nyerték az első negyedet és lejátszották a pályáról a Utah-t, simának tűnt a találkozó, aztán már a második negyedben jöttek a hibák, a nagyszünetben pedig nem hogy nem sikerült rendezni a sorokat, de egyenesen szétesett a gárda - rengeteg ki nem kényszerített hiba és kínos dobás következett tőlük, így a Jazz már a vezetést is át tudta venni. Ez pedig olyan önbizalmat adott a vendégeknek, hogy innentől éles meccset láthattunk, a Wolves a rendes játékidő végén ugyan 113-120-ról egyszer még megmenekült és öt másodperccel az órán D'Angelo Russell tempója hosszabbításra küldte a feleket, de a túlórában már nem volt pardon. Ebben az öt percben összesen hat pontot tudott dobni a Minny, mind a hatot Karl-Anthony Towns jegyezte, az utolsó két és fél percben viszont egyáltalán nem találtak a gyűrűbe, 126-125 után 0/4-et dobtak mezőnyből, ráadásul Rudy Gobert egy egyenlítő zsákolás helyett két kihagyott büntetőt hozott össze 126-128-nál. A jó kezdés után annyira szétestek a fontosabb időszakokra, hogy megérdemelt a vereségük, az eddigi két meccsükön ugyanolyan hibákat követtek el, ezeket nagyon hamar ki kell javítaniuk, ha azt akarják, hogy komolyan számoljanak velük.

A Jazz nagyon megy. A Denver szétszedése után a presztízsmeccset is megnyerte Minnesotában a vezetőség részéről tankolónak tartott Utah, amely egyelőre nem hajlandó elfogadni, hogy milyen célokat kellene elérnie idén. Jordan Clarkson ezúttal is remekelt (29 pont, 5 lepattanó, 6 gólpassz, 7/12 tripla), Lauri Markkanen (24 pont, 13 lepattanó, 5 gólpassz) és Kelly Olynyk (21 pont, 5/6 tripla, 4 labdszerzés) is szenzációsan játszott, Mike Conley dupla-duplázott és ő érte oda Gobert-re a hosszabbítás végén, hogy ne zsákolhasson, de a padról Sexton és Beasley is 10 pont fölé jutott. Will Hardy vezetőedző szerint érezni a játékosain, hogy lesajnálják őket, ezért nagyon meg akarják mutatni, hogy mire képesek, és most is erre láthattunk egy remek példát. A Wolvesnál a volt csapatával találkozó Gobert egyébként 23 lepattanót, ebből 10 támadót húzott le a 9 pontja mellé, Anthony Edwards 30 pontot dobott, Karl-Anthony Towns is megtalálta a helyét (27 pont, 8 lepattanó, bár csak 9/25 mezőnyből), D'Angelo Russell is 23-6-7-tel jelentkezett, míg a padról Jaylen Nowell dobott 18 pontot - viszont össze kell még csiszolni ezt a gépezetet a jó alapanyagokból, mert egyelőre nincs kész a csapat.

A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 30/9, Towns 27/6, Russell 23/9
A Jazz legjobb dobói: Clarkson 29/21, Markkanen 24/6, Olynyk 21/15

Golden State Warriors–Denver Nuggets 123–128

Felébredt a Denver. A Jazz elleni borzalom és sima vereség után most teljesen másik arcát mutatta a Nuggets és nagyon értékes győzelmet aratott a bajnoki címvédő otthonában Jamal Murray nélkül. Ezúttal azonnal megvolt a szükséges energia, lendület és akarat, így az első perctől kezdve jobbak voltak a Golden State-nél: a nyitó játékrészt 40–34-re nyerték meg, a nagyszünetben pedig már 18 ponttal vezettek. A GSW itt azért összeszedte magát, a fordulást követően elkezdte lefaragni a hátrányát, de a Denver mindenre válaszolni tudott, még öt és fél perccel a vége előtt is tíz pont volt közte. A hajrában aztán Jordan Poole labdaszerzésével 123-124-re érkezett meg a Warriors úgy, hogy nem sokkal korábban még 111–121, és még 47 másodpercnél is 116-123 állt az eredményjelzőn, de Poole kosara után másfél másodperccel Bruce Brown már zsákolt is Nikola Jokics labdájából, Klay Thompson egyenlítőnek szánt triplája kimaradt, Jokics két büntetője pedig beállította a végeredményt. Ugyan az utolsó fél percben izgulni kellett, de összességében megérdemelten, végig vezetve nyert a Nuggets, amely 53.5 százalékkal dobott mezőnyből, 44%-kal triplázott és megnyerte a lepattanózást is. Jokics most már felvette az MVP-ritmust és 26 ponttal, 12 lepattanóval, valamint 10 gólpasszal tripla-duplát gyártott, Brown 20 ponttal, 5 gólpasszal és 3/4 triplával csillogott, de Caldwell-Pope és Porter Jr. is hozzátett összesen 8/16 triplát, ez már az "igazi" Denver volt.

Későn jött bele a Warriors. Az átaludt első félidő és különösen a második negyed megpecsételte a GSW sorsát, húszpontos hátrányból kellett felállni, amit ugyan meg is tett Steve Kerr alakulata, de az utolsó másodpercekben egy elnézett védekezés és Thompson kimaradt triplája miatt ez csak a szépítésre volt elég. Steph Curry igyekezett (34 pont, 5/11 tripla), Andrew Wiggins is 20 pont fölé jutott, Thompson 4/10 triplát süllyesztett el, a padról James Wiseman is hozzá tudott tenni és érdekes, hogy a kezdőötössel a pályán pluszban voltak, de hiába, annyira elrontották az első félidőt, hogy már késeinek bizonyult a feltámadás. Érdekesség, hogy a Nuggets sorozatban harmadik alapszakasz-meccsét nyerte meg a GSW csarnokában, Kerréknek valahogy nem fekszik ez a párosítás, ha nem a playoffról van szó...

A Warriors legjobb dobói: Curry 34/15, Wiggins 23/6, Thompson 16/12
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 26/3, Brown 20/9, Porter Jr. 17/15, Caldwell-Pope 17/9

Portland Trail Blazers–Phoenix Suns 113–111 – hosszabbítás után

Lillard elvetette, Simons learatta. Kiélezett meccset játszottak a felek, de ezt a Blazers részéről csak Damian Lillard tudta garantálni, aki a nagyrészt kihagyott tavalyi szezonja után most újra régi önmagát idézte. A Portland veterán vezére 41 pontot jegyzett, 5/12 tripláját a gyűrűbe küldte, 12/12 büntetőjét értékesítette, nehéz dobásokat vállalt és dobott be, ő vette a hátára a hazai csapatot. Neki köszönhetően jöttek vissza a 12 pontos hátrányukból, és játszottak olyan szoros végjátékot, amit már a rendes játékidőben is megnyerhettek volna - vezettek, majd a Sunsnál Mikal Bridges kihagyott egy büntetőt, így Lillard egálnál vállalhatta el az utolsó dobást, de az akkor még kimaradt. A túlóra is hasonlóan szorosan alakult, másfél percnél még 106-111 állt az eredményjelzőn, majd Jusuf Nurkic büntetőt hibázott, de a jó védekezések után Lillard mindkét kísérletét értékesítette a vonalról és ezzel egyenlített, Devin Booker kihagyta a maga dobását végül 7 másodpercnél jött a csak 5/17-et dobó Anfernee Simons, aki bevágta a győztes duplát. Deandre Ayton büntetőből egyenlíthetett volna, de az elsőt elhibázta, így a másodikat már direkt hagyta ki, ám nem tudtak támadópattanót és kosarat szerezni, így a Blazers nagy győzelmet aratott a tavalyi alapszakasz első helyezettje ellen.

Még nem az igazi a Phoenix. A vendégek az első meccsüket is úgy nyerték meg a Dallas ellen, hogy 22 pontos hátrányból álltak fel, most a papíron jóval alacsonyabb polcon elhelyezkedő Portlandtől ki is kaptak, ez a harmatos előszezon után továbbra sem azt jelzi, hogy minden rendben lenne Monty Williams alakulatánál. Devin Booker 33 pontja, Deandre Ayton 26 egysége, Chris Paul dupla-duplája (10 pont, 12 gólpassz, 5 labdaszerzés) is jól mutat, de nem volt meg az igazán éles védekezés, és támadásban sem láthattuk azt a kontrollt, amivel tavaly elérték a sikereiket - nem tudták uralni és irányítani a játékot, csak átmeneti időszakokra tudtak felülkerekedni. A 15-tel kevesebb kiharcolt büntető és a gyengécske kispad valószínűleg nem segített, mindenesetre úgy fest, hogy még nem elég harapósak, valami még hiányzik náluk a tavalyi önmagukhoz képest – persze ha azt nézzük, hogy egy dobásra voltak a 2-0-s mérlegtől, akkor nagyon aggódniuk nem kell.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 41/15, Nurkic 20, Simons 16/6
A Suns legjobb dobói: Booker 33/9, Ayton 26/3, Bridges 13