NBA: a Houston Rockets nagy lépése a címvédés felé

GYŐRI FERENCGYŐRI FERENC
Vágólapra másolva!
2020.06.14. 15:26
Rudy Tomjanovich együttese nagyon jól élt a lehetőséggel, hogy a visszatérő Michael Jordan 1995 tavaszán még nem találta meg igazi önmagát, ráadásul a rájátszás előtt Clyde Drexlerrel erősített a franchise – nem is lehetett más az idény végeredménye, mint az újabb bajnoki cím.

A Houston Rockets gárdája kétszeres bajnok az észak-amerikai profi ligában (NBA), ráadásul címeit egymás után szerezte meg. 1994-ben kihasználta a franchise, hogy Michael Jordan éppen nem volt aktív, így meggyengült a korszakos Chicago Bulls, míg 1995-ben aztán MJ hiába tért vissza az alapszakasz végére, csapatát eltakarította az útból az Orlando Magic, amely a döntőben masszív verést kapott Hakeem Olajuwontól és társaitól.

A Rockets útja nem volt kikövezett a fináléig, a Nyugati főcsoport elődöntőjében 1–3-ról fordított a Phoenix Suns ellen úgy, hogy két mérkőzést is idegenben kellett megnyernie. A főcsoportdöntőben a San Antonio Spurs is megizzasztotta Rudy Tomjanovich együttesét, a Sport Televízió egyes csatornáján vasárnap éjféltől, majd a Sport 2-n hétfőn 17 órától a párharc hatodik mérkőzését nézhetik meg, amelyet 100–95-re nyertek a houstoniak, bejutva az újabb döntőbe.

Robert Horry a Houston Rockets játékosaként (Fotó: Getty Images)
Robert Horry a Houston Rockets játékosaként (Fotó: Getty Images)

Méltatlanul kevés szó esik Robert Horryról, noha ahová ő került, ott bajnoki aranygyűrű termett – a remek magasbedobó számtalan fontos kosarat jegyzett karrierje során, bátran a kezébe lehetett adni a labdát éles szituációkban. Két houstoni diadala után háromszor nyert a Los Angeles Lakersszel, majd kétszer a San Antonio Spursszel, s bizony sehol sem volt peremember.

Az ominózus, 1995. június elsejei mérkőzésen a 48 lehetséges percből 46-ot töltött a parketten, 22 pont, hét lepattanó és két gólpassz fűződött a nevéhez. Olajuwon 39 pontjával és 17 lepattanójával mondjuk nem kelhetett versenyre, de nem is ez volt a dolga, az 1994-es alapszakasz és döntő, valamint a '95-ös döntő legértékesebb játékosának választott nigériai származású centerlegenda egyértelműen az alakulat első számú kosárlabdázója volt. A két említett kiválóságon kívül Clyde Drexler is Houstonban villogott ez idő tájt, hiszen február 14-én elcserélte őt a Portland Trail Blazers, s így végre-valahára, két vesztes döntő után, csaknem 33 esztendősen bajnok lehetett.

Sam Cassell és Mario Elie is az akkori címvédőt erősítette, szóval valóban bivalyerős volt huszonöt éve a Houston Rockets, más kérdés, hogy azóta csak három konferenciadöntőt tudott felmutatni, az igazi nagy sikerek elkerülték.

A Spurst ekkor még nem Gregg Popovich irányította (hanem Bob Hill), ő az 1996–1997-es idényben vette át a kormányrudat, hogy később öt bajnoki győzelmet is begyűjtsön a gárdával. Meg kell hagyni, a franchise nagyon ritkán maradt le a rájátszásról korábban is, 1977 óta az idei (persze ez még nem száz százalék, csak igen valószínű) lesz az ötödik alkalom, hogy az alapszakasszal véget ér számára az NBA-szereplés.

Az 1995-ös nyugati döntő egyébként 1983 óta a csapat legjobb teljesítménye volt, tehát panaszra nem lehetett oka a szurkolóknak, a David Robinson mellett Dennis Rodmant is felvonultató együttes főcsoportja győzteseként vészelte át az alapszakaszt, amelynek legértékesebb játékosa Robinson lett.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik