Nagy hajrával nyert az eddig parádézó Suns otthonában a Brooklyn

Boston Celtics–Denver Nuggets 112–99

Feljavult a Boston. Az utóbbi tíz meccséből hetet is elvesztett Brad Stevens csapata, ezúttal viszont elöl-hátul nagyon koncentráltan és jól kosárlabdázott, így összességében végig kézben tartotta az összecsapást. A hazaiak már az első félidőben is kiépítettek egy 15 pontos különbséget, de onnan még visszajött a Nuggets, sőt, igazából még a negyedik negyedben is közel tudtak lenni a vendégek, de a Boston mindenre válaszolt és nem került igazán komoly veszélybe a győzelme. A Celticsnél Jaylen Brown (27 pont, 5/10 tripla) és Jayson Tatum (21 pont, 6 lepattanó, 8 gólpassz) is hozta az elvárt szintet, Kemba Walker is hozzátett 17 pontot, de a sikerük titka inkább a védekezés volt, az, ahogy lebontották a Nuggets játékát Nikola Jokics körül – Daniel Theis nélkül a centerrel sokat nem tudtak kezdeni, de a többieket levédekezték és kontrollálták az eseményeket. Ehhez a kispad is kellett, ahonnan 30 pont érkezett az este folyamán, az ő segítségük is fontos volt, így a Boston egy értékes győzelemmel zárta le a gyengébb szériát – a szezon első feléből hátralévő kilenc meccsből hatot is otthon játszhatnak Brownék, most feljebb kapaszkodhatnak.

Jokics 43 pontja sem volt elég. Ezúttal nagyon egyszemélyes támadógépezetként üzemelt a Denver MVP-jelöltje, ugyanis Harris, Barton és Millsap révén három kezdő-, Morris személyében pedig egy fontos cserejátékos is hiányzott a csapatból, nagyon tartalékosan tudtak csak kiállni. Jokics mindent megtett, 43 pontig jutott 16/23-as mezőnymutatóval, 3/5 triplával és 8/8 büntetővel, de körülötte nem működött a csapat, a Boston remek védekezése és a keret foghíjassága miatt nem jöttek a gólpasszai, csak 26,5%-kal tripláztak, ráadásul végül a lepattanózást is elvesztették. Így is igyekeztek, nem adták meg magukat, de egyszerűen nem volt bennük elég tűzerő ebben a formában ahhoz, hogy elvigyék a győzelmet Bostonból – három győzelem után kaptak ki újra, következőleg Washingtonba látogatnak.

A Celtics legjobb dobói: Brown 27/15, Tatum 21/3, Walker 17/9
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 43/9, Murray 25/12, Campazzo 15/6

Memphis Grizzlies–New Orleans Pelicans 113–144

Megtáltosodott a New Orleans. Ezúttal sem a védekezésével tűnt ki a vendégcsapat, azonban ezen a meccsen olyan támadójátékot mutatott be, ami finoman szólva is ellensúlyozta az esetleges problémákat. Stan Van Gundy legénysége egészen félelmetes, 61,5%-os hatékonysággal dobott mezőnyből és 50%-kal süllyesztett el 19 triplát, Zion Williamson (31 pont, 7 lepattanó, 6 gólpassz, 13/16 mezőnyből 28 perc alatt), Josh Hart (27 pont, 9 lepattanó, 6/11 tripla) és Brandon Ingram (22 pont, 4/4 tripla, 7 gólpassz) is remekelt, úgyhogy a második félidőben valósággal szétdobták ellenfelüket és dűlőre vitték a dolgot. Van Gundy azt mondta, hogy most a védekezés is javult, de elsősorban azért azzal tudtak nyerni, hogy milyen aktívan és gyorsan játszottak elöl, rohantak és remekül dobtak, illetve Williamson játékszervezői készségét is egyre inkább kamatoztatni tudják – a 144 pont szezoncsúcs tőlük, három vereség után nyertek újra, meglátjuk, hogy képesek-e stabilak maradni a folytatásban.

Ennyi pont nem volt a Memphisben. Az első félidőben még a hazaiak is tartották a lépést a dobópárbajban, de védekezésben akkor sem volt válaszuk a New Orleansra, a folytatásban pedig egyszerűen elfogyott a lőszerük, ők nem tudtak ilyen szinten támadni az egész mérkőzés során – a harmadik negyed végén már húsz pont volt közte, nem volt miről beszélni. A Pelicans most tarthatatlannak bizonyult, Taylor Jenkins vezetőedző sem elemezte túl a meccset, csak annyit mondott, hogy az ellenfél remekül játszott, ők pedig nem – Ja Morant (28 pont, 7 lepattanó, 8 gólpassz, 12/16 mezőnyből) számai azért rendben voltak, de most nem volt reális esélyük a győzelemre, következőleg az OKC ellen javíthatnak.

A Grizzlies legjobb dobói: Morant 28/3, Anderson 19/6, Brooks 18/12
A Pelicans legjobb dobói: Williamson 31/3, Hart 27/18, Ingram 22/12

Milwaukee Bucks–Toronto Raptors 113–124

Lowry kiesése is belefért. Két vereség után ezúttal sokkal jobban játszott a Toronto és még azt is elbírta, hogy Kyle Lowry bokasérülést szenvedett: az első félidőben is bement egyszer az öltözőbe ezzel a problémával, de aztán visszajött, a harmadik negyedben viszont ismét rásérült, ezt követően már az öltözőben maradt. Addig 18 ponttal, 6 lepattanóval és 6 gólpasszal ő is kivette a részét a sikerből, de a döntő ütést már nélküle vitte be a csapata: a nagyszünetben egál volt az állás és a záró etapot is csak hárompontos fórral kezdték a vendégek, ott tudták igazán dűlőre vinni a dolgot. Egyszer már sikerült meglógniuk kilenc ponttal a kanadaiaknak, a Bucks 6-0-s rohama után pedig egy 7-0-val tudtak válaszolni Baynesék, amely után már nem engedték hat pontnál közelebb ellenfelüket. Apropó, Baynes: a center a kispadra került, ugyanis OG Anunoby felépült sérüléséből, Nick Nurse pedig egy alacsony szerkezettel kezdett, amelyben Pascal Siakam volt az egyetlen magasember. Ez a húzás is bejött, Siakam is jól játszott, a szerkezet is működött, a 33 pontos, 7 gólpasszos Fred VanVleet pedig különösen élt – fontos győzelmet arattak, bár két nap múlva ugyanebben a csarnokban újra helyt kell állniuk.

Most már egyértelmű: gondban van a Milwaukee. Talán idei legrosszabb időszakát éli a Bucks, ami egyrészt pozitívum, hiszen annyira azért nem mély a gödör, másrészt viszont ki kell mondani, hogy igenis van gödör, mert sorozatban negyedszer kapott ki a gárda. Az első két vereség még "hagyján", az utóbbi kettő viszont elég rosszul nézett ki, ráadásul most már az eddig nagyon erős hazai pálya sem jelentett menedéket – egyébként a 2019-es keleti döntő óta (amit a Raptors ellen buktak el 2-0-ról 2-4-re) nem kaptak ki egymás után négyszer, ez azért jelzi, hogy szokatlan, ami történik. Jrue Holiday hiánya most már egyre érzékenyebben érinti őket és bár Giannis Antetokounmpo tette a dolgát (34 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz, 5 labdaszerzés, 2 blokk, MVP-hez méltó számok), de Khris Middletont például teljesen levette a pályáról a Raptors – a dobógép 11 ponttal és 0 gólpasszal zárt, ez így már nem férhetett bele. Most a védekezésük sem volt rendben és bár nagyjából öt perccel a vége előtt így is dobásuk volt az egyenlítéshez, de az kimaradt, több esélyt pedig nem adott a Toronto – két nap múlva lehet javítani, de biztos, hogy ténylegesen is javulniuk kell most.

A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 34/6, Connaughton 20/12, Portis 16/6
A Raptors legjobb dobói: VanVleet 33/15, Siakam 23/6, Lowry 18/9

Minnesota Timberwolves–Los Angeles Lakers 104–112

Javított a Lakers. Az Anthony Davist hetekre elvesztő címvédőnek így is kötelező volt nyernie a nyugati sereghajtó otthonában, ezt a lécet pedig ha nem is a legsimábban, de végül megugrotta Frank Vogel csapata. LeBron James igyekezett a hátára venni a társaságot (30 pont, 13 lepattanó, 7 gólpassz), Dennis Schröder is feljebb kapcsolt (24 pont, 4 labdaszerzés), magas poszton pedig a Harrell-Gasol páros tett hozzá 28 pontot – a 18 eladott labda sok, de alapvetően jól dobtak és amikor kellett, akkor rá tudtak tenni egy lapáttal. A védekezésük egyébként végig rendben volt és a záró etap elején bemutatott 17-5-ös roham elégnek bizonyult ahhoz, hogy onnan már ne kelljen nagyon visszafelé nézegetniük – következőleg azért más feladat vár rájuk, csütörtökön ugyanis a Brooklynt látják vendégül.

Towns eltüntetve. Nem nagyon tudott érvényesülni Gasolék mellett Karl-Anthony Towns és ebben most a nem a védekezéséről híres Harrell is erősen benne volt: a Wolves sztárcentere megállt 15 pontnál és 6 lepattanónál, ez tőle azért a kevésnél is kevesebb, főleg úgy, hogy D'Angelo Russell nem lehetett ott a pályán. Az utolsó negyedben konkrétan mezőnykísérlet nélkül zárt Towns, ami nem nagyon férhet bele, bár az 1/1-es Anthony Edwards éppen akkor teljesedett ki és sok labdát elhasznált – végül 28 pontos karriercsúccsal, 7 lepattanóval, 5 gólpasszal és 2 blokkal zárt, ráadásul mezőnyből és távolról is 50%-kal dobott, rá azért nem lehetett panasz. Ezzel együtt a záró etapban már nem tudták tartani a lépést a Lakersszel, úgyhogy elmaradt a bravúr, majd talán következőleg, a Pacers ellen...

A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 28/15, Towns 15/3, Rubio 13/3, McLaughlin 13/9
A Lakers legjobb dobói: James 30/3, Schröder 24, Harrell 17, Gasol 11/9

Oklahoma City Thunder–Portland Trail Blazers 104–115

Lillard nem engedte, hogy kikapjanak. Alapvetően is remekül játszott a Portland vezére, Damian Lillard, aki 31 ponttal, 7 lepattanóval és 10 gólpasszal zárt, de megint akkor lépett elő igazán, amikor égett a ház. Az esélyesebb vendégek az első negyedet rögtön megnyerték 13 ponttal, sőt, vezettek 24-gyel is, de a második félidőben ezt teljes egészében leadták, sőt, a záró etap már az OKC szájíze szerint alakult – nem egészen öt perccel a vége előtt már ötpontos hátrányban volt a Blazers. Itt azonban jött a Dame Time, Lillard négy akkora triplát bombázott be egymás után, mint ide Oregon – lépésekkel a triplavonal mögül, védővel az arcában, semmi sem számított. Ezen felül két hármast dobatott a csapattársaival is, egyszerűen olyan szinten uralta a végjátékot, hogy nem kaphattak ki – a Portland az ő extrájával úgy nyert most már nyolcból hetet és jött fel a nyugati negyedik helyre, hogy emlékezzünk, CJ McCollum és Jusuf Nurkic, a csapat második-harmadik legjobb játékosa hetek óta nincs...

Pedig visszajött az OKC. Óriási energiákat ölt a meccsbe a Thunder és parádés védekezéssel visszakapaszkodott a 24 pontos hátrányából, átvette a vezetést, úgy tűnt, hogy jöhet egy újabb bravúr, de aztán a végére kifulladtak, Lillard varázslata pedig megtörte őket – az utolsó öt percben egyáltalán nem dobtak mezőnykosarat és végül egy 18-2-es Blazers-futással ért véget a találkozó. Hamidou Diallo szerint nekik az a mentalitásuk, hogy soha nem adják fel, így volt ez most is annak ellenére, hogy Shai Gilgeous-Alexander és Hill most sem játszhatott, de nem tudták végigcsinálni, a hajrára elfáradtak. A felzárkózással azért így is elégedettek lehetnek, főleg a vezér nélkül, következőleg a Memphis ellen talán jobb esélyeik lehetnek.

A Thunder legjobb dobói: Dort 23/9, Diallo 17/3, Bazley 14/3
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 31/15, Trent Jr. 19/9, Simons 15/15

Phoenix Suns–Brooklyn Nets 124–128

Nagy hajrával nyert a Brooklyn. A back-to-backet játszó vendégeknél Kevin Durant mellett Kyrie Irving sem lépett pályára, így a három muskétás közül csak James Harden volt ott a parketten, ő viszont szabadon alkothatott és végül nagy győzelemre vezette csapatát. Pedig az első félidő egyáltalán nem így nézett ki, főleg védekezésben volt pocsék a Nets és 75 pontot kapott a nagyszünetig, ráadásul 21 pontos hátrányt szedett össze – sőt, volt közte 24 is már. A fordulás után azonban nem hogy feladta volna Steve Nash csapata, hanem megpróbálkozott a bravúrral és egy nagy hajrának köszönhetően meg is csinálta: már a harmadik negyedben eltüntette a különbség nagyjából felét, aztán a záró etapban elsöpörte a Phoenixet és 40-24-re húzta be azt a játékrészt. A végjátékban Harden hol maga szerzett kosarat, hol a többiekkel dobatott triplát és bár Chris Paul egyszer megpróbálta elállítani a vérzést (sorozatban négy támadásból 11 pontot szerzett), de ezt is kimozogta a Brooklyn – fél perccel az órán Harden hatalmas triplájával átvették a vezetést a vendégek, majd egy-két jó védekezéssel meg is nyerték a mérkőzést. A parádés bravúrból Harden végül 38 ponttal, 14/22-es mezőnymutatóval, 5/11 triplával, 7 lepattanóval és 11 gólpasszal vette ki a részét, de körülötte jól működött a csapat is: Tyler Johnson 5/8, Joe Harris 4/9, Landry Shamet pedig 3/6 triplát süllyesztett el, összességében 20/40-et dobtak kintről, mezőnyből pedig 57%-kal céloztak, így aratták sorozatban negyedik győzelmüket.

Megtört a Suns szériája. Zsinórban hatot, az utóbbi tíz mérkőzéséből pedig kilencet nyert meg a találkozó előtt a Phoenix, pihentebb volt, otthon játszhatott, ráadásul minden húzóember rendelkezésre állt, úgyhogy a hazaiaknak állt a zászló – nagyjából az volt a papírforma, amit az első félidőben láttunk. A fordulás után azonban nagyon visszavett Monty Williams csapata, a védekezést elengedte a gárda, támadásban pedig nem volt már meg az a ritmus, az a dobóforma, miközben a Harden-extra fejben is kicsit megtörte őket. A hajrában már csak Chris Paul volt legény a gáton, de ő sem tudta megállítani az ellenállhatatlan formába lendülő Brooklynt és az ő nagy sorozata után, az utolsó közel három percben egyáltalán nem szereztek már pontot a hazaiak – Harden óriási hármasa fél perccel a vége előtt azt jelentette, hogy a meccs során először hátrányba kerültek, méghozá a legrosszabbkor és nem is tudtak erre válaszolni. Steve Nash visszatérése mindig szép emlékezet hoz elő Phoenixben, de enélkül a meccs nélkül azért meglettek volna a csapatnál, Paul pedig hiába játszott remekül (29 pont, 7 gólpassz, 0 eladott labda), a Hardennel vívott presztízscsatáját elvesztette...

A Suns legjobb dobói: Paul 29/12, Booker 22, Ayton 16/3
A Nets legjobb dobói: Harden 38/15, Harris 22/12, Green 18/6