– Csaknem napra pontosan tíz éve vitték el egy meccset követő sajtótájékoztató után a rendőrök vezetőszáron. A magyar futball akkori világát ismerve a vád mennyire lepte meg?
– Ami történt, az undorító bűncselekmény volt egy emberrel szemben, ilyen a magyar labdarúgás történetében még nem fordult elő. Olyan embert vittek el gondosan odarendelt fotósok előtt egy stadionból, akinek három gyereke, bejelentett munkahelye, irodája és lakcíme volt, az országot több mint egy éve nem hagyta el, tehát könnyen megtalálható, és nem valószínű a szökése. Megrendezett akció volt, amit bizonyít, hogy harminc napra vettek őrizetbe, de két nap múlva már bejöhetett hozzám a családom, a kilencediken pedig szép csendben ki is engedtek. Egész egyszerűen példát akartak velem statuálni. Végül a bíróság kimondta, hogy nem kaptam pénzt, nem voltam benne a bundában, de tudtam róla, és nem jelentettem, ezért kaptam büntetést.
– És miért nem jelentette?
– Akkoriban tudtommal még nem volt benne a törvényben a bejelentési kötelezettség, de nem is ez a lényeg. Őszintén: arról, ami akkoriban zajlott a magyar labdarúgásban, mindenki tudott, csak nem beszélt róla senki sem. Elfogadom, kamikazeként megszólalhattam volna, de nem láttam értelmét. Minden klubnál, amelynél dolgoztam – a Haladást leszámítva, mert ott nem történt semmi rossz –, mindig jeleztem az elnöknek, ha gyanúsat észleltem, olykor videófelvételt is vittem, de mindig azt a választ kaptam, hogy hagyjuk, nem tudunk ezen változtatni, nem tudunk mit tenni.
– Nagy szó a téli első hely Kozármislenyben?
– A klub nem tartozik a legnagyobb nevek közé a magyar futballban, de nyolc évet már eltöltött az NB II-ben, tehát nem számít ismeretlennek sem. Tisztában vagyok vele, hogy ezt az őszi tizenhat győzelmet és négy döntetlent nem a Bajnokok Ligájában, hanem a magyar harmadosztályban értük el, de ez is nemzeti bajnokság, amelynek a három osztályában csak mi vagyunk veretlenek, amire büszkék lehetünk.
– Mitől ennyire jók?
– Azt tudni kell, hogy a keret a nyáron alig változott, mert nem jöttek be az igazolások. Az előző idényben ez a csapat csaknem harminc pontra végzett a bajnoki címtől, és az első benyomásaim azt súgták, nehéz munkát vállaltam. Fizikálisan felkészítettem a csapatot, de alapvető változást a filozófiában hoztam: ha gólt szerzünk, nem állunk vissza, mert én a támadó felfogású játékot szeretem. A veretlenség nem a véletlen műve. Az említett bulin a csapatkapitány úgy fogalmazott, hogy visszaadtam a hitüket és az önbizalmukat. Hozzáteszem, csinálhatnék bármit, jó labdarúgók nélkül nem mennék semmire sem, és nálunk jó futballisták játszanak.
A teljes interjút a Magyar Nemzet oldalán olvashatja el, IDE KATTINTVA!