Az ácsi ultratriatlonista, akivel megtörtént a csoda

nemzetisport.hu nemzetisport.hunemzetisport.hu nemzetisport.hu
Vágólapra másolva!
2016.08.16. 13:37
„Egyik nap barátom, mentorom, az azóta már elhunyt, ízig-vérig sportember, Kiss László hívott telefonon. Ferikém, mondta, ez a neked való verseny! El kell indulnod rajta! Aztán sorolta a feladatokat, amiből nekem akkor annyi esett le, hogy sok km úszás, még több km futás és rengeteg kerékpározás. Gyakorlatilag egy dupla Ironman volt Bonyhádon. Láttam benne a kihívást, és valahogy ugye el kell kezdeni, de azért óvatosan visszakérdeztem: mennyi van a versenyig? Egy hónap, kaptam a választ, majd rögtön utána egy kérdést: van valami problémád? Talán csak az, hogy nem tudok úszni. Valahogy így kezdődött az egész.”


Szőnyi Ferenc élete akkor vett gyökeres fordulatot, amikor elmúlt negyvenéves. Komáromtól nem messze, Ácson nőtt fel, ami nagyjából és egészében behatárolta a találkozását, valamint lehetőségeit a versenysportot illetően, de ő sem kereste gőzerővel ezt a kapcsolatot. Eleven, saját bevallása szerint rosszcsont kisfiú volt. Abban a poroszos nevelésben részesült, amikor a talpas vonalzó még nemcsak a matematikai órák szerves része volt, hanem fegyelmezésre is szolgált. Márpedig ők ketten a mértani segédeszközzel gyakran találkoztak, ahogy ő mondja: „benne volt a történtek sűrűjében”. Tornából nem tartozott a felmentett tanulók közé, sőt, az ott kapott ötösei húzták fel az átlagát a bizonyítványban. Éveken át individualista sportembernek számított, bár az akkori teljesítményei azért már sejtetni engedtek valamit a későbbi folytatást illetően.

„Kétezer környékén volt egy nagy felbuzdulásom. Akkor egy trekking kerékpárhoz jutottam, és egyre hosszabb túrákat tettem vele, végül nekiindultam a világnak. Először körbetekertem az országot, aztán Székelyföldet. Később elmentem Skandináviába, majd az Ibériai-félszigetet is körbebicikliztem. Ausztrália volt a nagy álmom, hogy a kontinensnyi országban eljussak A pontból B-be, az egyik végéből a másikba. Ezt végül 2005-ben valósítottam meg, 3200 km-t voltam nyeregben.”


Az alapok tehát adottak voltak, de mégis kellett hozzá egy teljes életmódváltás. Közepesen sikeres vidéki vállalkozóként – előbb varrodát üzemeltetve a könnyű-, majd egy váltás után az építőiparban találta meg a számításait – vele is csak szaladtak az évek. Közben egymás után kapta az élettől a megoldásra váró feladatokat.

„Családalapítás, gyerekvállalás, fészekrakás, egzisztencia. Szinte észre sem vettem, máris belekerültem egy körbe – egész napos hajtás, stressz, mozgáshiányos életforma, elhízás –, amiben szinte mindenki más is benne van. Ebből sokan akarnak, de aztán csak kevesen tudnak kijönni. Egyre inkább kerestem az utamat, eközben az egyik barátommal vasárnaponként elmentem kocogni. Ma már kacagtató, de akkor nagy élmény volt, hogy a focipályát már a kezdeti időszakban hatszor-nyolcszor körbe tudtam futni megállás nélkül.”

Nem késett sokáig a nagy találkozás sem, és ahogyan az ilyenkor lenni szokott, Szőnyi Ferenc életébe belépett valaki, aki felnyitotta a szemét. Ez a valaki Kiss László volt, aki triatlonosként és tájékozódási futóként is nyert magyar bajnokságot. Ő teljesen máshogy tekintett a sportra és a sportolókra, mint az átlagember. Mentoráltjában pedig meglátta az isteni szikrát. Vagyis az őserőt, ahogyan Kiss László mondta.

„Akkor már túl voltam az első futóversenyemen. Számomra is meglepő módon a kezdeti kocogásokból nagyon gyorsan és könnyen lett meg az átmenet a mennyiségi és minőségi futáshoz. 2007-ben Csákváron beneveztem egy tizenkét órás futóversenyre. Akkor már ment az egy-két óra, gondoltam, ez is megy majd. A család nem nagyon értette meg, hogy erre nekem miért van szükségem, de kíváncsi voltam és nekem akkor már másra, többre is igényem volt annál, minthogy magamban körözgessek a pályán. Odaálltam a rajthoz, volt a kocsimban kóla meg parizeres zsemle, aztán hajrá. Százhuszonnégy km-t futottam, és a második helyen végeztem.”

A különleges adottságokkal és fizikummal bíró Szőnyi Ferenc nem sajnálja, hogy nem fiatalon ismerték fel a benne rejlő lehetőséget, ami megfosztotta őt egy profi sportkarriertől. Nem érzi úgy, hogy valamiről lemaradt volna, hiányozna az életéből. Negyvennégy évesen világbajnoknak mondhatta magát egy olyan sportágban, amellyel két-három évvel korábban ismerkedett meg egészében.
„Velem megtörtént a csoda, márpedig az kevés emberrel történik meg az életében. Ebből a szempontból az, hogy ez mikor történik meg, lényegtelen.”


A csoda megvalósulásáért azonban neki is tennie kellett valamit. Például egy hónap alatt megtanulnia úgy úszni, hogy leküzdjön 7.6 km-t.

„Lementem a komáromi uszodába, ahol pont a vízilabdás fiúk edzése volt. Az egyik edzőnek elmondtam, hogy mire készülök és a segítségét kértem. Először mellen úsztam oda-visszát az ötven méteres medencében, de nagyon megkínlódtam a száz méterrel. Utána gyorsban mentem, de csak a medence negyedéig, huszonöt méterig jutottam el. Az edző értetlenkedve nézett rám: nem is tudsz úszni! Így nem lehet elmenni egy versenyre, ami egy hónap múlva van! Persze, hogy nem tudok úszni, válaszoltam, de azért jöttem és kértem a segítségét, hogy megtanuljak. Az úszás a hajnali ébredéssel különösen megváltoztatta a napirendemet. De én az úszást a mai napig nem tekintem edzésnek, az a hatvan-nyolcvan perc számomra inkább egyfajta testébresztés. Mentorom nyugtatott, ne törődjek semmivel, erősek a lábaim, majd azzal segítem a tempóimat. Az úszásban a legrosszabb leszel, de ne érdekeljen, mondta. 360 km kerékpáron nagyon hosszú táv, futni meg tudsz, két maraton pedig nem a világ. Még nyerhetsz is, vélte Kiss Laci, amit én nem hittem el neki, de önbizalom növelőnek tökéletes volt. Elhitette velem: képes vagyok rá, hogy megcsináljam. Azért igyekezett közben levenni a vállamról a terhet az első nemzetközi megmérettetésem előtt: ne versenyezzek, csak repüljek és élvezzem, amit csinálok.”

Szőnyi Ferenc így is tett. Amikor az úszótáv felénél járt, a gyorsabbak akkor már végeztek az első számmal. Ez azonban nem szegte kedvét, mint ahogyan az sem, hogy a depóban már csak egy bringa árválkodott, amikor odaért: az övé. A második szám után már a hatodik helyen állt, végül pedig negyedikként zárt. Mindenki a csodájára járt, Bonyhádon azóta tiszteletbeli polgárnak választották. Az ilyen komoly sportteljesítmény az átlagos sportolók esetében elképesztő edzésmunkával érhető el. Főhősünk azonban saját bevallása szerint még maga számára is „borzasztóan” visszaél páratlan adottságaival.

„Időben és teljesítményben sem viszem túlzásba az edzéseket. Soha nem volt rajtam teljesítménykényszer, edzésnaplót soha nem vezettem, csupán a versenyeredményeket rögzítem. Hetente tizenkét-tizenhat óránál nem edzek többet, nincs rá szükségem. Legfeljebb akkor van egy sűrűbb felkészülés, mondjuk három héten át, ha valami extrémbe vágok bele. És ötven fölött a testem jelzéseit is figyelembe kell vennem. Az izomfájdalomnak még örülök is, mert akkor legalább tudom, hogy mi a bajom. Máskor azért ez nem ennyire egyértelmű. És közben persze igyekszem nem konfrontálódni emiatt a családdal. Bár, ha belegondolok, a magamfajta ember egy napjából a huszonnégy órának legalább a felét a munka veszi el. Ehhez képest tényleg olyan sok lenne a napi másfél-két óra mozgás? Amikor a sporttól, a mozgástól effektíve lényegesen több örömöt kapok, mint a munkától? Én egy lelkes amatőr vagyok, semmi több. Engem nem hajtanak az eredmények, a címek, de mérhetetlenül büszke vagyok, ha sikerül győznöm, érmet szereznem. Viszont megengedhetem magamnak, hogy akkor is így érezzek, ha voltak nálam jobbak és én szimplán jó eredményt értem el, vagy csak teljesítettem egy kihívást, egy feladatot.”


Az eredmények viszont nem maradnak el. Ezt méltányolandó lakóhelye, Komárom kiemelt figyelemben és támogatásban részesíti, miként a helyiek egyik büszkesége, a Brigetio Gyógyfürdő is a segítségére van. A vezető táplálék-kiegészítőket gyártó és forgalmazó BioTechUSA jóvoltából pedig a felkészülés és a versenyek közben nélkülözhetetlen kiegészítő táplálékok, vitaminok, energiazselék, izotóniás italok és egyéb hasznos anyagok birtokába jut. Szőnyi Ferenc hiába szerez az országnak dicsőséget, különcsége révén lehetne ismert reklámarc – az extrém sportolók körében a világon is egyedülállóan vállal be mindenféle teljesítménycentrikus versenyt –, anyagi elismertsége még sincs párhuzamban a sikereivel. Bár tisztában van vele, hogy erről ő maga is tehet.

„A futás, a hazai versenyeken való indulás is költséges mulatság, de amikor kinyílt számomra előbb Európa, majd a világ, akkor a kiadásaim ugrásszerűen nőttek meg. Egyrészt azonban telik a sajátból, másrészt volt és van bennem félsz, hogy valakinek a lekötelezettjévé válok, így számonkérhető leszek. És mit mondjak neki, ha a testem egyik pillanatról a másikra azt mondja, elég volt, nincs tovább? Egy profinak, akit megfizetnek, többnyire nincs választása, neki csinálnia kell. Még akkor is, ha azzal a saját egészségét veszélyezteti. Talán ezért nem is keresem annyira a lehetőségeket. Amit kapok, köszönettel elfogadom.”

Szőnyi Ferenc augusztus végén ünnepli 52. születésnapját. Még nem látja ugyan a saját korlátainak a végét, de ha egyszer elér majd oda, szerinte nem lesz depressziós attól, hogy ismét a focipálya mellett kell körözgetnie. Azt is visszafogott tempóban.

„A fizikai teljesítőképesség határa kitolható, látunk százéves embereket is futni. A mozgásra szüksége van az emberi szervezetnek, az ötven fölöttieknek a saját egészségük érdekében én egyenesen kötelezővé tenném. Nem gondolom, hogy túlfeszítem a húrokat, túlvállalom magam. Most már nagyon megnézem, hogy hol, milyen versenyen indulok el. Amíg tisztességes eredményt tudok elérni, szigorúan önmagamhoz képest, és anyagilag vállalható, addig csinálom. Ismerem és elfogadom a saját határaimat, látom a tíz-húsz évvel fiatalabbakkal szembeni különbségeimet, hátrányaimat. De amíg élményt jelent az edzés, a fizikai és pszichés felkészülés egy versenyre, amíg örömet érzek a végén, nem pedig fájdalmat, keserűséget, bánatot, addig csinálom. Amikor már sok lesz, akkor nem jelent problémát visszatenni magam takarékra, és büszkén emlékezni az élményekre, eredményekre.”


NÉVJEGY
Szőnyi Ferenc

ultrafutó, kerékpározó, IronMan
specialitása a világ leghosszabb állóképességi versenyinek teljesítése
komáromi Pro Urbe-díjas sportoló
BioTechUSA szponzorált versenyző
Született: 1964. augusztus 25.
Lakhely: Komárom

Legfontosabb versenyek / eredmények:

2016: Beyond the Ultimate, Peru – 230 km 5 nap alatt a dzsungelben
2015: La Ultra futóverseny, Himalája, India – 333 km, hatalmas hegycsúcsok, alacsony oxigénszint és 50 Celsius fokos hőmérsékletkülönbség
2013: Tripla Deca IronMan triatlonverseny, Olaszország – 30 nap alatt minden nap 1 IronMan táv (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és 42,2 km futás) teljesítése, azaz összesen 114 km úszás, 5400 km kerékpározás, 1260 km futás
2009: Deca IronMan triatlonverseny világrekorddal, Mexikó – 10 nap alatt minden nap 1 IronMan táv (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és 42,2 km futás) teljesítése, azaz összesen 38 km úszás, 1800 km kerékpározás és 422 km futás
2009: ultratriatlon összetett világbajnok
Race Across America ultra-kerékpárverseny teljesítése 2 alkalommal – 12 nap alatt 5000 km
Spartathlon ultramaratoni futóverseny teljesítése 3 alkalommal – 246 km

Kontaktok

racemachine.blog.hu
facebook.com/SzonyiFerencVersenynaplo

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik