Miért nincsenek menedzserek a legsikeresebb labdajátékunkban?

Roska Emese BoglárkaRoska Emese Boglárka
Vágólapra másolva!
2017.10.10. 10:18
null
Margitsziget, vizes világbajnokság (Fotó: Török Attila)
Magyarország legsikeresebb csapatsportágában, a vízilabdában nagyítóval sem találunk menedzsereket, holott a többi csapat- és néhány egyéni sportágban is általánosnak mondható a jelenlétük. Nem éri meg nekik? Nincs rájuk szükség? Jó bornak nem kell cégér? Miért alakult így?

 

Olimpiai, világ- és Európa-bajnok, illetve Bajnokok Ligája-győztes sportolók, ezrek a lelátón a nyári vizes világbajnokságon, dicső rég- és közelmúlt, továbbá nagy eredmények ígéretét magában hordozó jelen és jövő – az eredményeket nézve hazánk legsikeresebb csapatsportága a vízilabda.

NÖVELNI A SPORTÁG ÉRTÉKÉT
„Az ügynökök, menedzserek alapvetően a játékosok érdekeit képviselik, azt gondolom, a vízilabdában is lenne létjogosultsága a működésüknek – mondta megkeresésünkre Farkas Mátyás, a ChampSport International Sport Agency ügyvezetője. – Úgy látom, a sportág nem túlságosan befogadó a menedzserekkel, ráadásul szűk a piac, kevés szereplővel, nagyjából tíz topcsapattal, legalábbis amennyire rálátásom van a vízilabdára. Talán nem is mindig a piaci viszonyok érvényesülnek, így sokaknak nem feltétlenül érdeke, hogy menedzserek dolgozzanak benne. Holott valószínűleg nem minden sportolónak van meg a szerződéskötéshez szükséges összes ismerete, nem minden vízilabdázó ismeri tökéletesen a piaci viszonyokat, ezért olykor jól jöhetne egy mediátor, aki segíti a tárgyalásokat. A menedzserek működése növeli a sportoló és a sportág értékét, egyfajta profi szemléletet ad – nem állítom persze, hogy most ne lenne profi a vízilabda.”

Mégis, nemcsak a címek számában megmutatkozó fölényében különbözik a sportág a többi labdával vagy koronggal játszott műfajtól: a medence környékén elvétve sem találunk menedzsereket, akik a játékosok érdekeit képviselnék, segítenének egy-egy szerződés tető alá hozásában. S nemcsak idehaza, külföldön sem dolgoznak menedzserek a vízilabdában. A jó bornak nem kell cégér? A magyar pólóst tökéletesen „eladja” a saját teljesítménye? Minden bizonnyal ez is közrejátszik, de megszólalóink más tényezőkben látják az okokat.

KEMÉNY DÉNES: NEM ÉRZEM, HOGY HELYÜK LENNE A SPORTÁGUNKBAN

„Nem érzem, hogy helyük lenne a menedzsereknek a sportágunkban – mondja Kemény Dénes, a hazai szövetség elnöke, aki szövetségi kapitányként három olimpiai bajnoki címet nyert a férfiválogatottal. – Okos, képzett, nyelveket beszélő vízilabdázókról beszélünk, akik képesek jól és határozottan képviselni saját érdekeiket. Tisztában vannak az értékükkel, tudják, mit várhatnak el, és mire számíthatnak. Minek ide egy harmadik, jutalékért dolgozó fél? Az más persze, ha egy cég reklámpartnert közvetít, mert az nem a pólós vagy a klub döntése, hogy ki keresi meg.”

Kemény gyakorlatilag sosem találkozott menedzserekkel a sportágban, legfeljebb néhány kísérletet látott: valamelyik iroda felkereste a játékosokat, mondván, egy-egy terméket reklámozna velük, ám ezeket az ügyleteket is inkább maguk a pólósok ütik nyélbe. A szakember nem zárja ki, hogy a jövőben trendváltás következik be a vízilabdában, de nem látja valószínűnek.

„Alex Ferguson mesélte nekem, hogy nem Cristiano Ronaldo menedzsere vetette fel először a játékos Real Madridba igazolását – folytatja az elnök. – Ronaldo maga mondta Sir Alexnek, aki aztán abban maradt vele, megtalálják az időpontot, amikor neki is jó lesz, és a klub is jól jár. Hogy aztán utána már menedzserek is részt vettek az üzlet megkötésében, az más kérdés. Ferguson arról is beszélt, hogy még Éric Cantona idejében volt egy játékosa, Denis Irwin, mindig ő kötötte a legjobb szerződéseket. A fiú nem küldött maga helyett senkit, hanem leült tárgyalni a klub képviselőjével, és elégedetten csaptak egymás tenyerébe.”

Kemény Dénes és csapata a nyári Masters vb-n (Fotó: Török Attila)
Kemény Dénes és csapata a nyári Masters vb-n (Fotó: Török Attila)

 

HORKAI GYÖRGY: RENGETEG BUKTATÓ ADÓDHAT SZERZŐDÉSKÖTÉSEKOR

Manapság ritkán igazolnak külföldre a magyar játékosok, országon belül pedig könnyebben megy a klubváltás.

Ha valaki mégis az országhatárokon kívülre merészkedik, akkor sincs szüksége „profikra”: a 19 éves Teleki András például a férfi juniorválogatott kapitánya, Horkai György „közvetítésével” került Savonába.

„Természetesen ezért semmilyen pénzt sem kaptam, egyszerűen segítettem a fiatal pólósnak – rögzíti Horkai. – Úgy vélem, nincsenek olyan nagy pénzek a vízilabdában, hogy megérje a menedzsereknek munkát vállalniuk a sportágban. Pedig talán érdemes igénybe venni a segítségüket, hiszen rengeteg buktató adódhat egy szerződés megkötésekor.”

BAKSA LÁSZLÓ: A TREND NEM VÁLTOZIK, AMÍG A VÍZILABDA NEM LESZ NÉPSZERŰBB

Egyetért vele Baksa László, a német Spandau 04 kapusa, aki évekkel ezelőtt az akkor ott edzősködő Gyöngyösi András hívására érkezett Berlinbe, s akárcsak idehaza, külföldön sem találkozott menedzserekkel.

Szerinte annyiban volna szerepe a menedzsernek, hogy a csapatokban jellemzően február-március környékén kezdődik a következő idény kereteinek kialakítása, azaz éppen akkor kell a lehetőségekről tárgyalni, amikor az érintetteknek, a vízilabdázóknak a futó sorozatokban a legfontosabb szakaszok következnek, mondjuk, a rájátszás.

„Egy-egy emberről hallottam, aki vízilabdázó menedzselésével próbálkozott, de igazából ez nem az a sportág, amelyben szükség van a közvetítésre – jegyzi meg Baksa László. – A labdarúgás teljesen más, ne is hasonlítsuk össze vele, de még a kosárlabdához vagy a kézilabdához képest is sokkal kisebb összegek forognak a pólóban. Kosárban vagy kéziben talán idejük sincs a játékosoknak, hogy az ajánlatokról tárgyaljanak, ezért szükségesek a menedzserek, pólóban viszont nagyjából tíz topcsapat van, egymástól igazolnak, mindenki ismer mindenkit. Úgy gondolom, ez a trend nem is fog változni, amíg a vízilabda nem lesz népszerűbb, amíg nem válik nyári sportággá, amelyet harminc fokban és ezrek előtt játszanak.”

Varga Dénes akcióban (Fotó: Szabó Miklós)
Varga Dénes akcióban (Fotó: Szabó Miklós)

 

TÓTH MÁRTON: NEM MOZOGNAK AKKORA PÉNZEK, HOGY MEGÉRJE

A ritka kivételek egyike Tóth Márton, az A-Híd-OSC-Újbuda játékosa, aki a TMC menedzserirodával dolgozik, ám a profi szakember közreműködését nem elsősorban a vízilabdás életében használja. Risztov Éva neki elsősorban a pólón kívüli életben segít, kvázi előkészítve, hogy később könnyedén váltson az élsportolóiról a civil pályára.

„Már elég sokszor váltottam csapatot, és nem gondolom, hogy ne magam intézném az ügyeimet. Nekem elsősorban abban segít a menedzser, hogy csak a vízilabdára koncentrálhassak – vág bele Tóth Márton. – Hogy a vízilabdában nincsenek menedzserek, az talán annak tudható be, hogy a marketing és az eladhatóság szempontjából nem elég népszerű. A sportágunkban egyébként is az a jellemző, hogy egy játékos akkor vált, ha lejár a szerződése, nagyon ritka, hogy érvényes szerződésből vásárolnak ki valakit. Különben sem mozognak akkora pénzek, hogy megérje a menedzser segítsége, a vízilabdázó örül, ha megkapja a fizetését, nemhogy leadja a jussa tíz-húsz-harminc százalékát.”

Tóth sem zárta ki annak a lehetőségét, hogy ha professzionálisabbá válik a szemlélet, a medence környékén is megjelennek az ügynökök, de addig valószínűleg mindenki saját maga menedzsere lesz.

AHOL A MENEDZSEREKÉ A FŐSZEREP: WEBSHOP ÉS MEGVÁLTOZOTT SZABÁLYOZÁS

Jégkorong. Az NHL az irányadó: a legnagyobb sztárok mind ott játszanak, mindnek van menedzsere, úgyhogy itt is a klub-ügynök-játékos szentháromságban köttetnek a nagy üzletek. Viszont ahogy ereszkedünk lefelé színvonalban, úgy fogynak az ügynökök, középtájon például már inkább ügynökségek vannak, amelyek egy-egy régió legjobbjait gyűjtik akolba. Ebben a műfajban a már visszavonult honosítottunk, a kanadai-magyar Frank Banham úttörő például: a fél magyar mezőny a „37 Hockey” nevű cég ügyfele, amelynek ő is dolgozik. Alapvetően a légiós-igazolás, -eladás a nagy biznisz mifelénk. Az ügynökök házalnak ügyfeleikkel a kluboknál, amelyek főleg az interneten fellelhető statisztikák és videók – jobb esetben ismerős kollégáktól beszerzett pluszinfók – alapján szerződtetik a külföldieket, ahogy a magyar hokiszleng mondja: a webshopból.

Kézilabda. Királycsinálók – ezt is mondhatjuk a kézilabdában tevékenykedő topmenedzserekre. Kétségtelen, hogy a fontosabb átigazolások rajtuk keresztül valósulnak meg. Vagyis döntően befolyásolják, hogy – maradjunk az 50 ezer euró havi keresetű férfi és a harmadennyit kereső női sztároknál – hová, mennyi időre, mennyiért szerződnek a legjobbak. Egy-két nagyon ritka kivételtől eltekintve nem ismerünk olyan világklasszis kézilabdázót, aki maga intézné az üzleti ügyeit, a szerződései előkészítését, változtatását, netán felmondását. A legismertebb menedzserek a balkáni országokból, Németországból, Spanyolországból, Franciaországból és a skandináv országokból kerültek a sportágba, többen is volt játékosok. Ez jellemző a magyarokra is, akik közül többen is nemzetközi ismertségnek és elismertségnek örvendenek, és az „istállójuk” szintén nemzetközi.

Kosárlabda. Szinte elképzelhetetlen a játékosok élete, pályafutása, illetve szerződéskötése menedzserek nélkül. A sportág jellemzője, hogy Európában nagyon ritkák az egy évnél hosszabb időre megkötött megállapodások, ezért a játékosügynököknek folyamatosan van dolguk. A menedzserek rendszerint nagy nemzetközi irodák munkatársai, esetleg régióvezetői, és esetenként a klubbal történő megállapodás után is kapnak jövedelmet, gyakrabban a játékosok fizetésének bizonyos százaléka az övék. Jellemzően rengeteg tengerentúli játékos árasztja el a világot, így a kínálat óriási; ha valaki nem teljesít jól, könnyen lecserélik, természetesen ilyenkor is fontossá válik az adott játékos ügynökének szerepe.

Labdarúgás. Néhány nappal ezelőtt csodálkozott rá mindenki, hogy alaposan felpuhult a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség játékosmenedzsereket érintő szigora. Két évvel ezelőtt még méregdrágán kiváltható FIFA-licenc kellett az ügynöki munkához – sőt idehaza szigorú vizsgát is tettek a játékospiacon dolgozó üzletemberek –, míg ma… Elég egy jognyilatkozat, be kell fizetni a regisztrációs díjat, és kezdődhet is az ügynökösködés. Hogy miért vallott kudarcot a korábbi szigor? A FIFA-licencet kiváltó irodák csak úgy szórták a megbízási nyilatkozatokat, így tehát semmi nem változott, sőt még többen lettek azok, akik a gyors meggazdagodás terepének nézték a futballvilágot. A nagy felhígulást a magyar labdarúgás is megszenvedte, hiszen tucatszám érkeztek (érkeznek?) gyengébbnél gyengébb légiósok az élvonalba, a másodosztályba, sőt az NB III-ban is szerepelt már afrikai, skót, olasz játékos. A nyár elején némi port kavart a remek góllövő hírében álló ukrán Jurij Kolomojec esete, miután kiderült, hogy a támadó úgy került az MTK-hoz, hogy az akkor még Tamási Zsolt irányította szakmai stáb tagjai közül a szerződéskötés előtt valójában senki sem látta, ráadásul a remeknek beharangozott focijából semmi sem köszönt vissza, a szezon egyik nagy csalódását okozta…

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik