Röplabda: Dágon az egész falu ügye a sportág

Egyszer minden tündérmese véget ér – gondolhatták a kilencszáz fős Komárom-Esztergom megyei falu, Dág lakosai, amikor 2016-ban, két évtizedes NB I-es szereplés után felnőtt férfi röplabdacsapatuk visszalépett az élvonalbeli bajnokságtól. Hogy miért nem fellegzett be mégis az Oszuska dinasztia által megálmodott, majd megvalósított „röplabdafalunak”? Hát persze, hogy a gyerekek miatt.

Dágon minden gyermek második otthonának tekinti a híres sportcsarnokot  •  Forrás: Dág KSE/Facebook

„Igaz, nem volt sok választásunk, mert Dágon a röplabdát ugyanúgy oktatjuk, mint az írást, olvasást vagy számolást. A vérükbe ivódik a sportág szeretete” – meséli lelkesen Kiss Kálmán, a helyi egyesület szakágvezetője, edzője, testnevelőtanára. – Az ominózus nyáron, amikor mecénásunk, Oszuska Zoltán (akinek az apja, Miklós terjesztette el a „röplabdavírust” a faluban – a szerk.) úgy döntött, kiszáll és háttérbe vonul, a gyerekeket ez sem nagyon érdekelte. Nem is értették, a felnőttek miért járnak csalódottan az utcákon. Ők csak játszani akartak, és ekkor döntöttük el: oké, nincs felnőttcsapat, de a gyerekekkel nem tolhatunk ki azzal, hogy elvesszük tőlük, amit a kezdetektől fogva tanítunk nekik. Amit szívvel-lélekkel csinálnak.”

Azóta a dági röplabdaélet ismét reneszánszát éli, bár az újrakezdés cseppet sem volt egyszerű. „Egyáltalán nem volt könnyű, mert azt tudni kell, hogy Dágnak addig soha egy fillérbe nem került a röplabda. Majd hirtelen szükségünk volt nagyjából egymillió forintra az életben maradáshoz. Hogy is fogalmazzak szépen? Valahogyan összekuncsorogtam a pénzt, így újra tudtuk kezdeni. Persze szükségünk volt arra is, hogy a sportcsarnokunk rezsijét továbbra is Oszuska Zoltán fizesse, a tao-korszak beköszöntével pedig tulajdonképpen megoldódtak az effajta gondjaink.”

A falu élete visszakerült a rendes kerékvágásba, a sportcsarnok a gyerekek mérkőzésein is oroszlánbarlangként szolgál, és jó esély van rá, hogy jövőre az újjáalakult felnőttbrigád visszatérjen az NB I-be. Minden jó, ha jó a vége?

„Igen, folyamatosan bővülünk, kezdetben még csak húsz-harminc gyerekkel foglalkoztam egyedül, ma 141 igazolt versenyzőnk van. Itt mindenki sportol, aki nem röpizik, az pingpongozik. A fiatalok nem tudnak máshogy kikapcsolódni, és igazság szerint nem is akarnak: jól megvannak a röplabdával. A hagyományainkat pedig jellemzi, hogy nagyon sokan Pestről szeretnének hozzánk költözni, részei akarnak lenni a projektünknek. Mindenkit szívesen látunk, próbálunk olyan családias légkört teremteni, amivel valami mást adhatunk, mint a többi egyesület. A hazai mérkőzésekre tényleg az egész falu kíváncsi, egy gombostűt nem lehet leejteni, olyan szinten telt ház van. A meccsek után pedig jöhet a dínom-dánom. Eszünk, iszunk és jól érezzük magunkat.”

A Dág KSE 2016 után ismét felkerült a sportág térképére, korosztályos együtteseit rendre az ország legjobb tizenkét csapata között jegyzik. De mi garantálja, hogy a dicső korszak reneszánszát nem hanyatlás követi?

„Egyrészt a falu a röplabda miatt lett ismert. Amikor az egész kezdődött, még útjelző táblákat kellett kitenni, hogy ellenfeleink odataláljanak a sportcsarnokunkhoz. Most már minden röplabdát szerető sportember tudja, hol van Dág, és ezt az állapotot muszáj fenntartanunk, már csak a falu érdekében is. Másrészt pedig hiszek benne, hogy ha csupa helyi vagy környékbeli fiatal alkot egy csapatot, akkor a játékosok közti összetartást nem lehet csak úgy egyik pillanatról a másikra szétzilálni. Mindannyiunkat közös cél vezérel: szeretnénk az ország legnagyobb klubjává válni attól függetlenül is, hogy tudjuk, sosem lesznek bajnokcsapathoz méltó körülményeink. Éppen ez jelenti a kihívást számomra: nem gondoltam volna, hogy közel húsz év birkózás után röplabdaedzőként fogok tevékenykedni, de ahogy idejöttem, megfogott, hogy itt mindenki a röplabdáról beszél, kérdezősködik. Számunkra ez jelent mindent.”

További korosztályos hírek RÖPLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.