Jégkorong: három vallomás a sportág értékeiről

Bruckner Vince A mai napig a legdinamikusabban fejlődő sportágak közé tartozik Magyarországon a jégkorong. A látványsportágak közül talán a hokiban érhető tetten leginkább a fejlődés a tao bevezetése óta: évről évre több gyerek lábára kerül korcsolya, a jégfelületek száma is növekszik. Na meg az sem kérdés, hogy az egyik legszerethetőbb nemzeti együttes éppen a jégkorongosoké. Ki ne emlékezne a sportág hazai történetének vitán felül legemlékezetesebb diadalára, a 2008-as „szapporói csodára”, majd a 2015-ös krakkói, újbóli feljutásra az A csoportba?Bruckner Vince A mai napig a legdinamikusabban fejlődő sportágak közé tartozik Magyarországon a jégkorong. A látványsportágak közül talán a hokiban érhető tetten leginkább a fejlődés a tao bevezetése óta: évről évre több gyerek lábára kerül korcsolya, a jégfelületek száma is növekszik. Na meg az sem kérdés, hogy az egyik legszerethetőbb nemzeti együttes éppen a jégkorongosoké. Ki ne emlékezne a sportág hazai történetének vitán felül legemlékezetesebb diadalára, a 2008-as „szapporói csodára”, majd a 2015-ös krakkói, újbóli feljutásra az A csoportba?

Csúcsra érni persze a hokisok között is csak kőkemény munkával lehetséges. Főszereplőink segítségével azt próbáltuk kideríteni: miért jó mégis a jégkorongot választani?

„Ha valaki gyerekként csibész, szeret rosszalkodni, akkor örül, hogy talált egy olyan helyet, ahol azt legálisan megteheti.”

„Nagyon sok dologra megtanított, leginkább az alázatra és a tiszteletre, amellett jó kikapcsolódást jelent az iskola mellett. A szüleim először azt akarták, hogy tanuljak meg korcsolyázni, az pedig annyira megtetszett, hogy végül a jégen maradtam. Már az első pillanatokban tudtam, hogy nagyon komolyan szeretném űzni a sportágat, és magas szintre eljutni benne. A tehetség is nagyon fontos, de abból nem lehet megélni. Minden edzésen arra kell törekedni, hogy a legjobbat hozd ki magadból, és minél magasabb szintre juss. Ehhez természetesen sok munka kell, de mindig jól érzem magamat, amikor a csapattal vagyok. Ha van rosszabb napom, bemegyek az öltözőbe, és onnan kezdve csak a jégkorong számít.”

„Csapatjáték. Megtanít arra, miként dolgozz együtt másokkal, hogy elérjétek a közös céljaitokat. Megtanít fegyelmezettnek, elhivatottnak és kitartónak lenni, ezek fontos erények az élet minden területén. Nagyon gyors játék, talán ez különbözteti meg a többi sporttól, és teszi talán kicsit érdekesebbé is. Nagyon komplett sportról beszélünk, mert sok tekintetben a topon kell lenned, ha sikeres akarsz lenni. Gyorsaság, erő, koordináció, a mentálisban pedig fontos, hogy legyél kitartó, soha ne add fel, és legyél képes áldozatokat hozni. Ha valaki eldönti, hogy profi akar lenni, minden egyes napon készen kell állnia, és az tizenkét hónapos elhivatottságot követel a játékosoktól. Ez óriási áldozat, de kárpótolhat érte, hogy bajnokságokat, kupákat nyersz, és folyamatosan jobbá válsz. Amikor a karriered végén harmincöt-negyven évesen visszatekintesz a pályafutásodra, akkor jössz rá, hogy a befektetett munka megtérült.

„Ha valaki gyerekként csibész, szeret rosszalkodni, akkor örül, hogy talál olyan helyet, ahol legálisan teheti. Nem feltétlenül verekedésre kell gondolni, hanem az ütközésekre, a testi kontaktusra, engem ez fogott meg a legelején. A másik, ami vonzó lehet egy fiatalnak, hogy különböző gyakorlatokat lehet végezni egy olyan csúszós felületen, mint a jég lehet. Csapatsportágról lévén szó nagyon sok időt töltünk el egymással, egyértelműen a második családunknak mondhatjuk a közösséget. Van olyan időszaka az évnek, amikor többet látjuk egymást, mint az „igazi” családunkat. Ami a képességeket illeti, azt gondolom, a jégkorong egyike azon sportágaknak, amelyben a tehetséget a felfogással és a munkamorállal ki lehet pótolni. Szerintem már az alkati tényezők is kevésbé számítanak, a kisebb termetű, de gyorsabb, mozgékonyabb játékosok is tudnak érvényesülni. A lemondásról pedig csak annyit tudok mondani, hogy persze, mindig sok edzésem volt, sok időt töltöttem a jégen, de nem tudom, hogy ezalatt miről maradtam le. Mert egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy jobb lett volna máshol, mint az edzéseken. Azokon mindig jól éreztem magamat.”

További korosztályos hírekJÉGKORONGBANa sportági aloldalunkon.