Úszás: a junior-vb sikereiből kimaradt a mell és a hát; szakemberek beszélnek az okokról

Gy. Szabó CsillaAz indianapolisi junior-világbajnokságról tizenhat érmet, köztük öt aranyat hoztak haza fiataljaink, s ami különösen nagy öröm, két fiú gyorsváltónk is verte a világot. Az éremeső okozta bódulatban azonban érdemes azt is megnéznünk, milyen számokban születtek ezek a nagyszerű eredmények. Nos, pillangó, gyors- és vegyesúszásban, miközben mellen és háton összesen egy leányversenyzőnk vett részt a vb-n, mérsékelt sikerrel.Gy. Szabó CsillaAz indianapolisi junior-világbajnokságról tizenhat érmet, köztük öt aranyat hoztak haza fiataljaink, s ami különösen nagy öröm, két fiú gyorsváltónk is verte a világot. Az éremeső okozta bódulatban azonban érdemes azt is megnéznünk, milyen számokban születtek ezek a nagyszerű eredmények. Nos, pillangó, gyors- és vegyesúszásban, miközben mellen és háton összesen egy leányversenyzőnk vett részt a vb-n, mérsékelt sikerrel.

Felvetődik tehát, hol vannak a fiatal magyar mell- és hátúszók? Abban az országban, ahol Szabó József, Rózsa Norbert, Güttler Károly, Kovács Ágnes, Gyurta Dániel, illetve Verrasztó Zoltán, Wladár Sándor, Egerszegi Krisztina vagy Szabó Tünde szállította a hangosabbnál hangosabb sikereket az elmúlt évtizedekben. Saját elméletgyártás helyett a legilletékesebbekhez fordultunk, a magyar úszósport kiváló szakembereinek tettük fel a fenti kérdést.

Tóth Ákos
a TF nyugalmazott úszótanszék-vezetője

Tóth Ákos, a TF nyugalmazott úszótanszék-vezetője

„Nem az edzőkön múlik, hogy most éppen nincs kiugróan jó mell- vagy hátúszónk. A trénerek nem tehetnek mást, várják a tehetségek feltűnését, akikből jó mell- vagy hátúszót lehet nevelni. Korábban a sprintertípusúakat várták, akkor belőlük volt hiány. Most meg ők vannak többségben. De biztos vagyok abban, hogy néhány éven belül felbukkannak olyan tehetségek, akikből talán újra Rózsa, Güttler vagy Gyurta-szintű világklasszis nevelhető. Most még nem kerültek hálóba ilyen típusú gyerekek. Feltehetjük persze a kérdést, Amerikában vajon miért folyamatos a bajnokgyártás? A válasz egyszerű: a hihetetlen méretű bázis, vagyis a gyerekek tömege miatt. Széles bázis kell az állandó sikerekhez, hiszen az eredményességnek rengeteg összetevője van. Alkati adottság, pszichés, mentális alap, szülői és iskolai háttér, na meg az edző. És én azt gondolom, hogy kiválóak a magyar úszóedzők. A mellúszás amúgy rendkívül bonyolult. Ritmusérzék kell hozzá, amelyet ha a rajtnál nem kap el az úszó, oda az egész verseny. Kiemelkedő mellúszóvá válni – szemben a mifelénk hagyományosan sikeres, nagy kitartást igénylő vegyessel, amelyben rengeteg munkával előbb-utóbb oda lehet érni a legjobbak közé – nem döntés kérdése. A talentum és az említett adottságok mellett cizellált edzői munka is szükséges hozzá.”

Güttler Károly
korábbi világcsúcstartó, kétszeres olimpiai ezüstérmes mellúszó

Güttler Károly, korábbi világcsúcstartó, kétszeres olimpiai ezüstérmes mellúszó

„A mellúszás a leginkább képességfüggő úszásnem. A genetikai jellemző, az izomösszetétel ebben a műfajban játssza a legnagyobb szerepet a sikerekben. Speciális ritmusa van, amelyet érezni kell. Bárkinek meg lehet tanítani, de profiszintre csak az juthat el, aki arra született. Ráadásul a mozgássor is rendkívül komplex, a lábmunkának a mellben van a legnagyobb szerepe, hiszen nemcsak az egyensúlyt biztosítja, az előrehaladásban is nagy szerepet játszik. Az adottság, a tehetség, a szorgalom és az edzői szakértelem négyese garantálja egy sikeres mellúszó képzését. Ha egyetlen összetevő kiesik ebből a sorból, már nem lehet bajnokot nevelni. Ugyanakkor egyáltalán nem csodálkozom például azon, hogy gyorsúszásban ilyen sokat léptünk előre. Csak meg kell nézni a mai gyerekek adottságait, Magyarországon is egyre magasabbak, erősebbek, vagyis inkább gyorsúszó alkatok.”

Szabó Tünde
sportért felelős államtitkár, olimpiai, világ-és Európa-bajnoki ezüstérmes hátúszó

Szabó Tünde, sportért felelős államtitkár, olimpiai- világ- és Európa-bajnoki ezüstérmes hátúszó

„Meggyőződésem, hogy két-három éven belül lesz újra mell- és hátúszónk is. Az edzőink jól képzettek, a sportlétesítmény-fejlesztések eredményeképpen az uszodák világszínvonalúak, mind több a vidéki bázisunk van. Magyarországon nagy hagyományai vannak a vegyesúszásnak. Mivel az edzőink alapvetően minden úszásnemet jól oktatnak, ha a gyereknek mindegyik jól megy, kézenfekvő, hogy vegyesúszó legyen belőle. Kiskoromban minden számban el kellett indulnunk az országos bajnokságokon. Később persze óhatatlanul muszáj specializálódni, de az elején érdemes próbálgatni az úszásnemeket. Nézzük meg Egerszegi Krisztinát! Mindenben jó volt, nemcsak háton. Én viszont tipikusan hátúszó voltam. A szakembereinknek nagyon jó szemük van. Tizenöt-tizenhat éves korban, amikor a gyerekek testfelépítése megváltozik, arra a számra állítják rá a versenyzőiket, amelyik ideális. Ha mellúszásra valók, akkor arra, ha hátúszásra, akkor arra, ha pedig gyorsra, akkor arra.”

Sós Csaba
szövetségi kapitány

Sós Csaba, szövetségi kapitány

„Szöul mellúszó bajnoka, Szabó József figyelemreméltó méltó szakdolgozatot írt a jelenségről, hogy amikor egy válfajban kimagasló klasszis, úgymond verhetetlen egyéniség bukkan fel, az húsz évre visszaveti az egész számot. Nemcsak a saját hazájában, de világszerte. Amikor Kovács Ági vagy Gyurta Dani verte a világot, úgy érezhették a szakemberek, hogy nem érdemes ellenük bárkit is felkészíteni. Mivel a gyerekeknek négy számmal kezdjük az oktatást, kézenfekvő lehet abba az irányba terelni őket, amelyben több lehetőség mutatkozik a kibontakozásra. A legfontosabb tényező mégis az, hogy éppen melyik számhoz találjuk meg a kiugró tehetségeket. Most sem értünk kevésbé a mell- vagy a hátúszás oktatásához, mint öt vagy tíz éve, ezért is vagyok biztos abban: lesznek újra nagy versenyzőink ezekben az ágakban is. Tudatos stratégiaváltásról pedig szó sincs. Egyszerűen nem vagyunk Amerika! Képtelenek vagyunk folyamatosan, minden számban termelni a bajnokokat.”

Wladár Sándor
olimpiai bajnok hátúszó

Wladár Sándor, olimpiai bajnok hátúszó

„A mellúszás különleges úszásnem. Érteni kell, vagy inkább érezni, s azt hiszem, ez nagyon kevés edzőnek sikerül, pedig a szakmán múlik minden. Nekem a technika a legfontosabb. Azon belül is az, hogy mi történik a víz alatt. A vízfekvés csak töredéke a lényegnek, az igazi láb- és karmunka a víz alatt történik. De a partról ezt az edzők egyáltalán nem látják, a többség sajnos nem is foglalkozik vele. Széles Sándor – aki a mellúszás lényegét értő kevesek közé tartozott – a Komjádi uszodában mindig a lelátó harmadik sorában ült. Nekem elmondta, azért, hogy megfigyelhesse a tanítványai vízalatti mozdulatait, s ez volt az egyetlen hely a létesítményben, ahonnan a fényviszonyoknak köszönhetően mindent látott. Ma már persze csodálatos vízalatti felvételek készülnek, a világversenyek medencéi tökéletesen be vannak kamerázva, nincsenek titkok. Sajnos, mi még nem használjuk ki a technika nyújtotta lehetőségeket. Ezzel együtt úgy gondolom, hamarosan újra lehetnek eredményes utánpótláskorú hátúszóink. A mellúszással kapcsolatban azonban – a szám bonyolultsága miatt – nem vagyok ilyen bizakodó. Az indianapolisi junior-világbajnokságon elért magyar eredményeket összességében persze hatalmas sikernek tartom, s ilyen utánpótlás birtokában semmi kétség: fényes jövő előtt áll a magyar úszósport.”

További korosztályos hírekÚSZÁSBANa sportági aloldalunkon.