Labdarúgás: vitaindító az utánpótlás-nevelés súlyos anomáliáiról

utanpotlassport.hu utanpotlassport.huutanpotlassport.hu utanpotlassport.hu
Vágólapra másolva!
2017.11.19. 12:57
Címkék
A hazánkban is – messze – legnépszerűbb sportág, a labdarúgás utánpótlás-nevelését alapvetően meghatározó, stratégiainak szánt döntések sora született meg az elmúlt időszakban. De vajon kellőképpen átgondoltak-e ezek a rendszerszintű módosítások? Erre keresi a választ az alábbi, vitaindítónak szánt írás, azt remélve, hogy elősegíti a helyzet rendeződését.

Dlusztus Imre A Magyar Labdarúgó Szövetségben hónapokkal ezelőtt elkészült az utánpótlásképzés új hálózata, amely 12 regionális központot és mindegyik alatt öt-hat alközpontot jelölt ki. A többi sportszervezet az egyéb kategóriába került. A cél a tehetségek felfelé áramlása, hogy az egyéb kategóriából az alközponti szinten lévő klubba, innen pedig a magasan jegyzett Regionális Utánpótlás Központba (RUK) lépjenek fel a gyerekek. Lehetett volna 15 RUK is, hiszen ennyi kiemelt akadémia van, vagy 22, ha úgy számolunk, hogy a 18 megyeszékhely mellett a főváros négy „körzete” és klubja kap kiemelt státust. Előbbi a korábbi helyzethez, utóbbi a számszakilag viszonylag jó arányhoz közelítene, mivel egy átlagos magyar megye lakosságszáma 450ezerre tehető.Dlusztus Imre A Magyar Labdarúgó Szövetségben hónapokkal ezelőtt elkészült az utánpótlásképzés új hálózata, amely 12 regionális központot és mindegyik alatt öt-hat alközpontot jelölt ki. A többi sportszervezet az egyéb kategóriába került. A cél a tehetségek felfelé áramlása, hogy az egyéb kategóriából az alközponti szinten lévő klubba, innen pedig a magasan jegyzett Regionális Utánpótlás Központba (RUK) lépjenek fel a gyerekek. Lehetett volna 15 RUK is, hiszen ennyi kiemelt akadémia van, vagy 22, ha úgy számolunk, hogy a 18 megyeszékhely mellett a főváros négy „körzete” és klubja kap kiemelt státust. Előbbi a korábbi helyzethez, utóbbi a számszakilag viszonylag jó arányhoz közelítene, mivel egy átlagos magyar megye lakosságszáma 450ezerre tehető.

Lett helyette ez a 12 központos, erősen vitatható szervezet, amelyben olyan klubok is megkaphatták az alközponti státust, amelyekben jelentős szakmai munka csak nyomokban volt lelhető fel. És kieshetett az egyéb kategóriába olyan sportszervezet, amelynek a korosztályai a döntés meghozatalakor az NB I-ben szerepeltek.

Az átstrukturálódás átgondolatlanságát mutatja, hogy a tehetségközpontok szervezete központi irányítású maradt, ami megyei szervezeti alapokon nyugszik. Ezeknek a központoknak az a feladatuk, hogy rendszeresen kiválasszák, és központi edzéstervek alapján képezzék három korosztálynak (U15, U14, U13) a tehetségeit. Az intézményi Bozsik-program maradt központi irányítású, tehát a rendszert az MLSZ sportigazgatósága felügyeli. Ennek erősen tömegsportjellege van, ami igen hasznos az egészségmegőrzésben, a prevencióban, a szocializációban, valamint a labdarúgásban érintettek számának növelésében, s az egész végül is a jövő szurkolótáborainak nagyságával függhet össze. Az egyesületi Bozsik-program felügyeletét a RUK-ok látják el. Akik rendszeresen látogatják ezeket a tornákat vagy az ezekből kinőtt U14-es bajnokságokat, megnyugvással tapasztalhatják, hogy van eredménye a rendszeres munkának.

Hogyan tovább? Forrás: Vasas SC
Hogyan tovább? Forrás: Vasas SC

Hogyan tovább?  •  Forrás: Vasas SC

S hogy miért tartom átgondolatlannak az átszervezést? Azért, mert nem a mai magyar valóságból indul ki. Egy szegedi szülő nem akarja Békéscsabán taníttatni a gyerekét, egy szolnoki család számára nem alternatív kérdés a kecskeméti megyei I. osztály vagy a szolnoki NB II, egy nagykanizsai gyereket ne áramoltassanak Szombathelyre, hiszen ott van kéznél Zalaegerszeg.

Az MLSZ elnöksége a rendszer kialakítására vonatkozó, tavaly júniusi döntését követően ezt a gondolatmenetet tette közzé: „A döntés figyelembe veszi a belga audit eredményeit és ajánlásait. Ez alapján azoknak az akadémiáknak, utánpótlásképző-centrumoknak van esélyük, amelyekben egyértelműen bebizonyosodott, hogy adottak a hatékony szakmai munka feltételei, és ehhez szakértelem és elkötelezettség párosul.” Nos, tudok olyan sportszervezetről, amely a régiójában egyedüliként adott korosztályos válogatottakat, a megyéjében messze a legtöbb gyereket küldhette a tehetség központnak és egyedüliként delegált három szakembert az MLSZ különböző munkacsoportjaiba, ráadásul NB I-ben szerepeltetett két korosztályt – ennek ellenére nem hogy RUK, de még alközpont sem lehetett. Júliusban 42 minőségi gyereket vittek el onnan, hogy végre a helyén legyen...

Ennél általánosabb gond, hogy az osztrák és holland mintára tavaly nyáron bevezetett átigazolási rendszert háromnegyed év elteltével durván átszabták, amivel újra megkönnyítették a kis klubok lerablását. Az érvénybe lépett rendszer három kategóriába sorolta a klubokat (I. osztályú, II. osztályú és egyéb). Az ezek közötti játékosmozgást úgy szabályozta, hogy egyszerre értékelte az elért versenyzési szintet és azt, ha fölfelé lépett a sportoló. Egy II. osztályú klubból I. osztályba kerülve 500ezer forint/év volt a működési költségtérítésnek elnevezett átigazolási díj. Ez az összeg már megközelíti a befektetett munka értékét. Különösen akkor igaz ez, amikor egy I. osztályú klub játékosa I. osztályba megy, és az átvevő klub 3 milliót fizet az átadó klubnál eltöltött évekért, a 12. életév előtt pedig ennek a felét.

Most a három kategória megmaradt, csak éppen a 3 millióból 200 ezer lett. Könnyű kitalálni, mely klubok pillanatnyi érdekét szolgálta ez. Ha az MLSZ-ben a valódi szakmai munka tisztelete és támogatása vezetné a döntéshozókat, akkor a következő fontos határozatokat hoznák meg: 1. vissza kell állítani a 2016 nyarán megállapított átigazolási tarifákat; 2. kötelezni kell minden NB I-es klubot és kiemelt akadémiát, hogy az U7–U13-as korosztályok mindegyikében minimum 20 gyerekkel foglalkozzanak központi edzésterv alapján (jelenleg ugyanis a nagyok többsége e téren semmilyen értékelhető munkát nem végez, mert várják a szabad rablás eljövetelét); 3. kötelezni kell minden NB I-es és NB II-es klubot arra, hogy idényenként és korosztályonként maximum 22 játékost nevezhetnek (gyakorlat ugyanis, hogy begyűjtenek akár 28 tehetséget is egy-egy csapatukhoz, így előfordul, hogy a 15 éves játékosok a bajnoki évben 34 perc mérkőzésenkénti terhelést kapnak: FTC, Budapest Honvéd U15, 2016/17.)

„Komoly motivációt jelent a legalacsonyabb szinttől kezdve a legmagasabbig, hogy a lehető legprofibb, szakmailag megalapozott saját utánpótlás-nevelést alakítsanak ki, amitől bevételeket remélhetnek az esetleges kiadások helyett” – nyilatkozta Az akadémiák nem tudják lerabolni a kis klubokat cím alatt az mlsz.hu portálnak Dankó Béla, a szövetség elnökségi tagja a tavaly nyáron bevezetett átigazolási szabályzatról. Ezt a jó, értelmes kezdeményezést, amit a föntebbi két kiegészítéssel lehetne teljesnek minősíteni, zúzta szét a nagyok önzése. Azokról a nagyokról szólok, amelyek U14-ig korosztályonként nem ritkán hét-nyolc gyerekkel foglalkoznak tömegsport szinten, több százezer forintos nettó fizetésű edzőkkel. Azokat említem, ahol a felelőtlenség egyenesen az égbe kiált, amikor a szülők hülyítésében egymással versenyre kelve gyűjtenek be korosztályonként harminc-negyven gyereket, akiknek jelentős része (csaknem a fele) még azon a szinten sem tud versenyezni, mint ahonnan eligazolták.

Tudjuk-e, hogy mi lesz a sorsuk az így „felfelé áramoltatott”, de felelőtlenül menedzselt, képzett, nevelt gyerekeknek? Akiket nem az ígéretek szerint pátyolgatnak? Eltűnnek, elvesznek a magyar futball számára. Azt mondják neki és az édesapjának, hogy NB I-es játékos lesz. Aztán a klub második számú csapatában szerepel, elmegy a kedve az egésztől, de visszamenni a kis klubhoz, az anyaegyesülethez már szégyell. Arról nem is beszélve, hogy a mézes-mázas szavakkal csábított gyerek apukáját egyszer csak félrehívja egy melegítős sporttárs, és megsúgja neki, mennyit kell lerakni ahhoz, hogy a srác rendszeresen játsszon. Ha ott lenne a 3 milliós vagy az 500 ezres korlát, minden klub meggondolná, kit igazol el. Vagy talán végre el kezdene nevelni…

A sportág szövetségében rendre fővárosi és NB I-es klubok képviselői, lobbistái írják át az ésszerűség utánpótlást érintő szabályait. Huszonöt éve vagyok sportvezető, négy utánpótlás-nevelő klubot alapítottam és vezettem, munkatársaimmal a nulláról eljutottam az NB I-ig, Paksi Péter kollégámmal létrehoztam a hálózatos elvű akadémiai modellt, ami azt preferálja, hogy a gyereknek ne kelljen pubertás korban feltétlenül elhagyni a szülői ház biztonságát. Tehát van mire alapozva kijelentenem: elmarad a fejlődés, amíg az MLSZ nem rak rendet ebben a kérdésben.

További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik