3x3-as kosár: Böröndy Vivient választották az U23-as NL legértékesebb játékosának

UP-info A 22 éves Böröndy Vivient választották a közelmúltban Srí Lankán befejeződött U23-as 3x3-as kosárlabda Nemzetek Ligája-sorozat legértékesebb játékosának. A kosarsport.hu vele készített interjút a csapat sikeréről, az új szakágról, karrierjéről, és a közelgő – finoman fogalmazva is – pikáns bajnoki mérkőzésről.UP-info A 22 éves Böröndy Vivient választották a közelmúltban Srí Lankán befejeződött U23-as 3x3-as kosárlabda Nemzetek Ligája-sorozat legértékesebb játékosának. A kosarsport.hu vele készített interjút a csapat sikeréről, az új szakágról, karrierjéről, és a közelgő – finoman fogalmazva is – pikáns bajnoki mérkőzésről.

– Gratulálunk a csapat sikeréhez és az egyéni elismerésedhez. Az U23-as 3x3-as válogatott mellett az Universiade-válogatott keretének is tagja voltál, tehát elvben lett volna lehetőséged Srí Lanka mellett vagy helyett Tajvanra is utazni. Mi döntött az új szakágban való szereplés mellett?

– Az, hogy a nyáron ezzel a társasággal kezdtem el a felkészülést. Ha pedig velük kezdtem, szerettem volna végig is csinálni. Az Universiade-válogatott szakvezetőivel megbeszéltük a kialakult helyzetet, nem volt ezzel semmi gond.

Böröndy Vivien akcióban  •  Forrás: FIBA

– Végig is csináltad, és a végeredmény talán minden várakozást felülmúlt. Mit gondolsz, minek volt köszönhető a sikeres szereplés?

– Nagyon sokat jelentett, hogy együtt készülhettünk a felnőtt háromszor hármas válogatottal, amely a nyáron vb-ezüstérmes lett. A felkészülés során nagyon jó közösség alakult ki a csapaton belül, valamint a felnőtt csapat játékosaival, szakvezetőivel is. Az pedig, hogy egységesek voltunk, tudtunk egymásért harcolni, nagyon sokat jelentett a végső siker elérésében.

– Ez volt bemutatkozásod az új szakágban?

– Igen. Tudtam, hogy létezik, és azt is, hogy mi, magyarok jók vagyunk benne, így érthető a jó adag kíváncsiságom.

– Mennyire volt nehéz átállni a háromszor hármas játékra a hagyományos, öt-öt elleni kosárlabdából?

– Eleinte bizony látszott, hogy a hagyományos kosárlabdából jöttem, bosszankodtam, ha valami nem sikerült. Többek között ezért is volt jó, hogy a felnőttekkel edzettünk, nekik már volt többéves tapasztalatuk, s az azonnal látszott, hogy nincs idő bosszankodni egy-egy hibán, mert azonnal büntet az ellenfél. Ennek a mentalitásnak az átvételében a felnőttjátékosok mellett az edzői stáb is sokat segített, és azzal együtt gyorsult a gondolkodásunk is, amire nagyon nagy szükség van ebben a játékban.

– A jelek szerint jól sikerült az átállás. Milyen volt a sorozat, amelyet végül megnyertetek?

– Öt viadalból álló sorozat volt, Csehországban egy, Szolnokon és Srí Lankán pedig két állomással. A sorozat végén a különböző versenyeken elért eredményeket összesítették, és annak alapján hirdettek végső eredményt. A hollandok és a csehek nagy riválisok voltak. A két utolsó versenyre, Srí Lankára úgy utaztunk el: ahhoz, hogy a sorozatban élen végezzünk, mindkét versenyt meg kell nyernünk. És sikerült.

Böröndy Vivien az egyéni elismeréssel  •  Forrás: FIBA

– Téged pedig a sorozat legértékesebb játékosának választottak. Számítottál rá?

– Amikor játszom, egyértelműen a csapat az első, nem gondolok arra, hogy egyéni díjat nyerhetek. Az viszont tény, hogy jól ment a játék, és ennek köszönhetően végre, folyamatosan, egyre több lett abból, amivel bizony korábban gondjaim voltak: az önbizalomból. Nem tagadom, felemelő érzés volt a nevemet hallani, de persze ez a társak segítsége, jó labdái nélkül nem sikerülhetett volna, tehát bár a díjat én kaptam, az ő sikerük is.

– Srí Lanka azért Magyarországról elég egzotikus helynek tűnik. Milyen volt a szervezés, hogy éreztétek magukat?

– Nagyon felkészültek voltak, kiváló, profikörülményeket teremtettek. Kánikulában és a nyolcvan-kilencven százalékos páratartalom mellett persze nem volt könnyű játszani, különösen, amikor a pályára tűzött a nap. Aztán volt szerencsénk igazi trópusi vihart is látni. Nem tartott sokáig, pár perc volt az egész, de a sűrű vízfüggönyön át szinte az orrunkig sem láttunk. De életre szóló élmény volt.

– Hogyan alakult a karriered a hagyományos kosárlabdában?

Böröndy Vivien kékről piros-kékre váltja meze színét  •  Forrás: ztenkk.hu

– Soproni vagyok, ott jártam végig a különböző korosztályos csapatokat. Nagyon sokat köszönhetek a nevelőegyesületemnek, a soproni klubnak, rengeteg egyéni képzésen vettem részt. A felnőttkeretbe már igen fiatalon kerültem, éveken át voltam a csapat tagja. Remek játékosokkal edzhettem, viszont túl sokat nem játszottam. Szerettem volna több időt tölteni a pályán, így jött képbe az MTK. Ott az első csapat mellett volt második számú, az amatőr bajnokságban szereplő társaság is. Az ottani edzőnek, Sztevan Csupicsnak is sokat köszönhetek, mindkét csapatban sokat játszhattam. Ezt az időszakot két, Zalaegerszegen töltött év követte, Gáll Tamásnál sokat, Gáspár Dávidnál valamivel kevesebbet játszottam, majd a nyáron újra Budapestre kerültem, a Vasasba. Viszont: szeretnék olyan szintre jutni, hogy valamikor visszakerüljek Sopronba.

– Közeleg az új évad, mit gondolsz, a háromszor hármas csapatban való sikeres szereplés hogyan hat a játékodra?

– Majd kiderül, úgy gondolom, jótékonyan hathat, az önbizalmamnak biztos nem ártott.

– A remek nyári szereplés tükrében a bajnokság elején rögtön pikáns meccs következik…

– Így van, a második fordulóban játszunk a BEAC-cal. A Srí Lankán aranyérmet nyert csapatból Suppán Anna, valamint az edzőnk, Süle Krisztina is BEAC-os volt, a másik két játékosunk, Kovács Vanessza és Szabó Dóri pedig a nyáron igazolt oda. Zrikáltak is rendesen. Biztos jó lesz újra találkozni velük, már nagyon várom, de meccs közben nem lesz barátság.