Tiszta elismerés – Klein Ron jegyzete

Vágólapra másolva!
2018.03.13. 23:09

Richter Attila 11 hónappal ezelőtt nem a levegőbe beszélt lapunkban megjelent interjújában. Az első budapesti 250-es ATP-torna versenyigazgatója, a Magyar Teniszszövetség főtitkára azt mondta, a sokat látott ATP-supervisor és a játékosok maximálisan elégedettek voltak mindennel, de azt is örömmel újságolta, hogy a rossz idő ellenére az elődöntőkre és a döntőre elővételben eladták a jegyek 90 százalékát – egy sztár és magyar favorit nélküli mezőnnyel, egy korábban nem létező, igazolt eredmények nélküli sporteseményen. Richter elárulta, a díjátadó után beszélt a győztes Lucas Pouille-jal, aki csak dicsérni tudta a szervezést – mindez egészen addig tűnhetett szimpla udvariasságnak, amíg nem vált hivatalossá: a címvédőt hiába hívták az 500-as kategóriájú barcelonai versenyre, ő a budapestit választotta.

Ebből a szempontból a tenisztornák lélektana viszonylag egyszerű, könnyű következtetéseket levonni belőlük. Mert lehet bármekkora a költségvetés, lehet bármennyi rózsaszín sajtóközleményt körbeküldeni, ha egy torna hangulata, körülményei nem megfelelők, a jobb teniszezők egyszerűen egy másikat választanak. Ehhez képest már az első évben sem volt kellemetlen a mezőny, az idén pedig kifejezetten jó nevű játékosok érkeznek a BudaPart Kopaszi-gátra, érezhetően jobbak a tavalyinál – ennél nincs tisztább elismerés. Pedig ebben a sportágban sorban állnak a tornarendezésért és a játékosokért is, a versenynaptárban csak kiemelt ATP-eseményből van 61, szóval a vérkeringésbe nem könnyű és nem olcsó bekerülni – az itt-ott kritizált állami támogatás például elengedhetetlen.

Tavaly az első rendezés ellenére Andy Murray menedzsmentje tárgyalt a szövetséggel a budapesti szabadkártyáról. A brit akkor a kedvezőbb időjárás miatt végül Barcelonát választotta, az idén pedig sérülése miatt biztosan nem jön, de főtáblás szabadkártya még van, amelyet a szervezők az utolsó pillanatig fenntarthatnak egy klasszisnak. De ha marad a mostani gárda, az sem tragédia, top 10-es nélkül is színvonalas mezőnyt, ráadásul Fucsovics Márton személyében a végső győzelemre is esélyes magyar indulót láthatunk a Kopaszin.

Szóval miközben megy a pingpongozás a margitszigeti teniszstadion ügyében, nem árt elismerni: van miért, van kikért felépíteni egy méltó pályát, hogy 2019-ben már ott fogadhassuk a világ legjobbjait.

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik