Tenisz: Csak ne fájjon semmi! – Balázs Attila újra versenyezne

Amíg nem léptünk ki a Budapest Tenisz Centrum kemény pályás sátrából, minden olyannak tűnt, mint a békeidőbeli decemberi alapozáskor. Az egyik térfélen Balázs Attila, a másikon Fucsovics Márton, két-két edző, kemény ütésváltások, kiváló iram, néhány jó poén, felszabadult hangulat, a szomszéd pályáról leselkedő fiatalok. A résztvevők nem változtak, csak a dátum: a koronavírus-járvány miatt júliusban is „off season” van a teniszsportban, a játékosok várják az augusztusra remélt folytatást, ezekben a hetekben pedig az erőnléti felkészülésre és a ritmus megtalálására koncentrálnak.

A teljes mezőnyt nézve is különös Balázs Attila története, aki februárban az elődöntőig jutott az 500-as kategóriájú riói ATP-tornán, amivel első számú magyar teniszezővé lépett elő a világranglistán elfoglalt, karriercsúcsot érő 76. pozíciójával – Fucsovics a 84. helyezett –, majd fontos győzelmet aratott a belgák elleni Davis-kupa-párharcban. Körülbelül 20 évig dolgozott azért, hogy idáig eljusson, ám nem folytathatta menetelését, mert a világjárvány miatt az idény félbeszakadt, és csak mostanra körvonalazódik, hogy majd' fél évre nyúlik a kényszerszünet.

A 31 éves teniszező 2014 és 2016 között felhagyott az aktív játékkal folyamatos sérülései miatt, ám visszatérése óta minden várakozást felülmúl teljesítményével – a következő hónapokban pedig akár előnyt is jelenthet, hogy ő tudja, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük az újrakezdőknek.

„Igen, összehasonlítható a két történet, hiszen ez is hosszú kihagyásnak tekinthető. Biztosan kell hét-nyolc meccs, amíg olyan formába kerülök, amivel elégedett leszek  – jelentette ki Balázs, aki a mostani férfimezőnyben nem számít kifejezetten idősnek, de azért tisztában van azzal, hogy valamiben a fiataloknak könnyebb dolguk van. – Harmincegy évesen nehéz már úgy visszatérni, hogy ne fájjon semmid... Amikor anno újra elkezdtem játszani, a kihagyás után megráztam magam és semmi bajom nem volt. Most viszont figyelnem kell, hogy ne sérüljek meg.”     

Balázs elismeri, voltak nehezebb napjai az elmúlt hónapokban, amikor teljesen kilátástalannak tűnt az idény folytatása, de most, hogy látja a célt, az augusztus 14-én kezdődő washingtoni versenyt, már sokkal pozitívabb. A kényszerszünetben több időt tölthetett kislányával, a sznúkerre is maradt energiája, sőt Fradi-szurkolóként arra is volt lehetősége, hogy kilátogasson az Újpest elleni rangadóra, amelyen a fantasztikus hangulat kárpótolta a nem éppen kiemelkedő színvonalért.

Az idény folytatásával kapcsolatban sokan azt mondják, nem szívesen versenyeznek a világjárvány alatt, szigorú korlátozó intézkedések mellett, de Balázs azok közé tartozik, akik már alig várják az újabb tornákat.

„Azt nem mondom, hogy számolom a napokat, de azt azért tudom, hány hét múlva kell elérnem a topformát – jelentette ki.  – Én az elejétől úgy álltam az egészhez, hogy amint lehet, újra játszom. Nem érdekelnek a szabályok, a feltételek, alkalmazkodom hozzájuk. Szerintem még mindig jobb néző nélkül versenyezni, mint otthon ülni és nem csinálni semmit. Persze, ez a helyzet senkinek sem jó, mindenkinek megnehezíti az életét, ami a teljesítményünkre is kihathat, de el kell fogadni és kihozni belőle a maximumot. Az amerikai túra kicsit necces lehet, de a szálloda és a pálya között mozgunk majd, nem megyünk sehova. Európában talán felszabadultabb lesz a hangulat.”     

Balázs abban bízik, hogy a gyakori tesztelésnek hála nem kell majd karanténban töltenie a napjait az utazásokat követően. Ha minden a tervek szerint alakul, a tengerentúli összecsapások után sorban veszi az európai salakos viadalok akadályait: Kitzbühel, Róma, Madrid és a Roland Garros szerepel a naptárjában.

„Nagyjából nyolcvanszázalékosnak mondanám – felelte kérdésünkre, hogy jelenleg milyen intenzitású edzéseket végez stábjával, a korábbi klasszis Noszály Sándorral és az egykori öttusázó Szendrei Dániellel. – Fokozatosan keményednek a tréningek, amióta látótávolságban vannak az ATP-versenyek, addig pedig Olaszországban és Ausztriában játszom csapatbajnokságokat, amik jó felvezetőt jelentenek.”