Videoton és Neymar

Szabados-blog | 2017.08.04. | 12:57 | SZABADOS GÁBOR

A két címszereplőnek természetesen semmi köze egymáshoz azon kívül, hogy mindkettő a csütörtöki hírek sztárja lett, de a két ügyben mégis van egy közös pont.


Hirdetés

Mindenekelőtt tiszta szívből gratulálok természetesen a Videotonnak a Bordeaux kiveréséhez, ez igazi bravúros teljesítmény volt! (Éppen olyan, amilyet legutóbbi írásomban vártam és kértem, de persze még véletlenül sem miattam volt erre szüksége a fehérváriaknak, hanem maguk és az egész magyar futball miatt.)

Kapcsolódási pont lehetne még persze a Paris Saint-Germain csapata, az a francia klub, amelyet a Videoton 33 éve vert ki az UEFA-kupából kettős (sőt, a köd miatt hármas!) győzelemmel – egy olyan sorozatban, amely gyermekkorom egyik legnagyobb élménye volt, és amely nélkül ma talán nem is éreznék úgy a futball iránt, mint ahogy érzek.

A közös pont a Vidi és a Neymar-transzfer között egyértelmű: a pénz.

Hogyan lehet felépíteni egy klubot, egy csapatot (helyi szinten) (szinte) korlátlan anyagi erőforrásokkal, hogyan lehet sportszakmai sikerekre váltani az anyagi befektetést?

A lecke egyértelmű, időre és türelemre van szükség ahhoz, hogy a beruházás gyümölcsözzön. Mindig elmondjuk, én magam is sokszor leírtam azt az axiómát, hogy a labdarúgásban a pénz alapvetően határozza meg az eredményességet, de ez nem jelenti azt, hogy magától megy minden. A futball nem csokiautomata, ahol csak bedobom a pénzt felül, és kiesik a bajnoki cím alul. A sikerekhez kell szervezeti tudás, szervezeti tapasztalat, amelyhez a szervezetet fel is kell építeni, ehhez pedig idő kell.

A Videoton relatíve hamar eljutott bajnoki címekig és sikeres nemzetközi kupaszereplésig is (a sokat emelgetett csoportkör Paulo Sousával), de kétségkívül meglévő anyagi lehetőségei dacára a teljesítményét eddig nem tudta stabilizálni. Ennek a klubnak 2010 után olyan dominanciát kellett volna bemutatnia, amelyet az azt megelőző években a Debrecentől láttunk, ez azonban különböző okok miatt nem sikerült. Nyilván nem segített, hogy csak a legritkább esetben kezdte el a nemzetközi kupameccsekkel induló új szezont ugyanaz az az edző, mint aki az előzőt befejezte, holott a játékosállománya minden évben kiemelkedő volt.

Egyetlen bravúros párharcból persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni (főleg, hogy láttuk előtte a máltaiak és az észtek elleni szenvedéseket is), de a Bordeaux elleni két meccs tényleg csillagos ötös érdemlő teljesítmény volt, a 2012-es Európa-liga-csoportkör óta az első igazán dicséretes szereplés. Azt majd csak a következő meccsek döntik el, hogy ehhez Marko Nikolics kellett-e vagy a szervezet jutott-e el egy komolyabb érettségi fokra, esetleg hogy az egyik kellett-e a másikhoz, most egyelőre csak annyit lehet mondani a 33 éve szintén legyőzött Partizan elleni play-offra: csak így tovább!

És akkor Neymar, illetve elsősorban a PSG.

A párizsi piros-kékek hasonló problémával küzdöttek az utóbbi években, mint a Videoton: a pénz sikerre váltásával. Hazai szinten ez kétségkívül sikerült, sorozatos bajnoki címekkel, de a nemzetközi áttörés eddig elmaradt. Nyilvánvaló, hogy ezt a csapatot nem a francia bajnokságra építik, hiszen azt gyengébb kerettel is meg lehetne nyerni (ahogy ezt a Monaco tavaly meg is mutatta), hanem a Bajnokok Ligáját vették célba vele, mindeddig sikertelenül.

Neymar szerződtetése a pókerből jól ismert all-in a franciák (illetve, persze, a katariak) részéről: mindent egy lapra tesznek fel. Egészen elképesztő a 222 millió eurós transzfer – és ebből a szempontból most mindegy, hogy a Barcelona kitől kapta meg az összeget –, amely nem egyszerűen megdöntötte, hanem megduplázta az eddig rekordot. A növekedés megállíthatatlan, de ilyen szintű ugrás látszólag minden racionális érvnek ellentmond. Ez egy jól időzített egymásra találás: egy klub, amely kétségbeesetten hajszolja a BL-győzelmet, és ehhez a legjobb játékosra teszi fel mindenét, és egy futballista, aki komoly sportszakmai kockázatot vállal a rengeteg pénz mellett azért, hogy a klubjában is másodhegedűsből első számú vezérré válhasson.

A tranzakciónak megvan a kockázata mind szakmai, mind üzleti szempontból. Szakmai oldalról nem hagyható ki a már említett időfaktor: érzésem szerint eddig pontosan az a szervezeti tapasztalat hiányzott a PSG-ből, amely a BL megnyeréséhez elengedhetetlen (és amellyel 4–0-s előnyről bármilyen ellenféllel szemben továbbjutna egy ilyen szintű együttes...), és e nélkül Neymar sem tudja megváltani a világot – de lehet, hogy éppen ő hozza ezt el, ő lesz a pont az i-n. Üzleti oldalról nem elhanyagolható szempont, hogy a párizsi csapatnak még nem messze nincs olyan üzleti ereje, szurkolói hálózata, amellyel annyi marketingbevételt ki tudna hozni Neymarból, mint amennyit mondjuk a Manchester United Paul Pogbából. Itt is elmondható azonban, hogy talán éppen a brazil teszi majd egy polccal feljebb a csapatot, amely már ott toporog a „nagy négyes", vagyis a Real Madrid, a Barcelona, a Bayern München és az MU sarkában az árbevételi listákon is.

Korábban többször írtam már, hogy a Bajnokok Ligájának jót tenne egy új győztes, de ennél is fontosabb, hogy a magyar futballnak milyen jót tenne egy újabb Európa-liga-csoportkörös szereplés...

Hajrá, Vidi!

Szabados-blog

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum

Elérhetőség

E-mail: szabadosblog@gmail.com