Élet az olimpia után

Szabados-blog | 2017.02.23. | 17:18 | SZABADOS GÁBOR

Mint amikor az ember szakít élete szerelmével, sokakban így vetődik fel a kérdés az olimpia pályázat visszavonásáról szóló döntés után: és mi lesz most?


Hirdetés

A Budapesti Olimpiáért Mozgalom már a Budapest 2028 logóval indít a közösségi oldalán, de azért nem árt tényleg elgondolkodni egy kicsit: és mi legyen most?

Először is, az olimpia pályázatban szereplő temérdek fejlesztés nagy részét mindenképpen meg kell valósítani 2024-ig – hiszen a pályázat fő érvei között éppen az szerepelt, hogy elsősorban olyan beruházásokra van szükség az olimpiához, amelyeket amúgy is megtennénk.

Ilyen például a Kemény Ferenc Program, amely magába foglal számos, az olimpiai tervekben is szereplő sportlétesítményt, mint például a csepeli atlétikastadiont, BMX-pályát vagy teniszközpontot, vagy éppen a dunai evezős központot. De ugyanígy idetartoznak, sőt a beruházások nagyobbik részét teszik ki azok az infrastrukturális, főleg közlekedési fejlesztések, amelyek szerepeltek az olimpia megvalósíthatósági tanulmányában, de a költségekbe nem lettek beleszámolva, mert a tanulmány úgy kalkulált, hogy ezek amúgy is megvalósulnak 2024-re: egy új híd a Dunán, a Csepel-sziget felett, az autópályák meghosszabbítása az országhatárokig, vagy éppen a budapesti repülőtér felújítása és kötött pályás összekötése a belvárossal.

Azt is mondhatjuk akár, hogy a budapesti olimpia nem tűnik el, csak átalakul: az egyetlen nagy, összehangolt megaprojekt helyett különálló kisebb projektre válik szét, és persze a végén nem lesz olimpia sem Budapesten 2024-ben.

Mindez persze csak akkor igaz, ha ezek a fejlesztések valóban megvalósulnak. Mondhatni, a kormány és a főváros a döntésével egy, az olimpiánál is nehezebb feladatot vállalt magára: azt bebizonyítani, hogy ezek a fejlesztések valóban nem csak az olimpia miatt készültek volna el. Ez sokkal nagyobb kihívás: olyan, mint amikor egy sportoló úgy edz nap mint nap, hogy tudja, a nagy versenyen adminisztratív okok miatt úgysem állhat rajthoz. (E gondolat mentén a 2024-es Los Angelesről máris az 1984-es Los Angeles jutna eszembe, de az akkori magyar sportolók persze sokkal fájdalmasabb helyzetben voltak.)

A most következő időszak tehát a hitelesség próbája is lesz: megvalósítani mindazt, amit 2024-re ígértünk. Ez nyilván ahhoz is létszükséglet, ha valaki tényleg komolyan gondolkodik még egy esetleges 2028-as olimpiai kandidáláson. Ha így teszünk, nem járhatunk úgy, mint anno a labdarúgó Európa-bajnoki pályázatokkal: három egymást követő Eb-re jelentkeztünk (2004, 2008, 2012), de a harmadik alkalommal is csak ugyanazokat a maketteket tudtuk mutogatni a stadionokról az UEFA szemlebizottságainak, mint elsőre. És mégis 0 szavazatot kapott a harmadik pályázat...

De ha már szóba került, gondolkodjunk el kicsit komolyan is 2028-on.

Szinte minden azon múlik, milyen döntés születik szeptemberben Limában. Ha Párizs mellett dönt a NOB (ami jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyv), akkor nem érdemes tervezgetni: a 2024 után következő két olimpiát jó eséllyel nem Európa rendezi, hanem Észak-Amerika és Ázsia/Ausztrália, vagyis leghamarabb 2036 jöhet szóba, amely még rettenetesen messze van.

Amennyiben viszont Los Angeles kapja 2024-et, akkor száz százalékig biztos, hogy 2028-ban Európa rendez: három egymást követő olimpia sem volt még Európán kívül (ez ugye akkor megtörténne), négy pedig biztosan nem lesz. És mivel az Agenda 2020 alapelveit 2024-ben sem látjuk majd az olimpián, a 2028-ra akár Budapest is eséllyel pályázhat. (Már amennyiben 2028-at nem kapja meg azon melegében Párizs, ahogy az több helyen felvetődött.)

Persze egy újabb budapesti pályázatnak csak akkor van értelme, ha sikerül levonni a mostani pályázat két legfontosabb belföldi tanulságát. Egyrészt muszáj népszavazással indítani a kandidálást – hogy az ne olyankor kerüljön elő, amikor már éppen a célegyenesre fordulnánk rá. Másrészt az olimpia pártolóinak nem szabad csak az érzelmekre alapozni, hanem a lehető legracionálisabb érveléssel kell azt felépíteni, hogy milyen gazdasági, társadalmi, kulturális előnyökkel járhat a rendezés. Ez most szinte teljesen elmaradt, mert az óriásplakátok és a tv-reklámok csak azt hangsúlyozták, micsoda nagyszerű sportélmény az olimpia, holott olimpiát rendezni nem a sportélmény, hanem elsősorban az infrastrukturális beruházások és az ahhoz kapcsolódó társadalmi haszon miatt érdemes. Lehet, sőt kell is azon vitatkozni, hogy ez megéri-e, éppen ezért olyan fontos, hogy ennek az érvrendszerét megismertessék a közvéleménnyel.

Itt tartunk most – és mindenkinek arra kell koncentrálnia, hogy olimpiával vagy nélküle, de 2024-ben minél előrébb tartsunk.

Szabados-blog

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum

Elérhetőség

E-mail: szabadosblog@gmail.com