Éjjel-nappal Katinka

Szabados-blog | 2016.11.21. | 22:50 | SZABADOS GÁBOR

Attila szerint Tamás nem jó családfő, de András az lenne, bár András szerint Attila már nem jár haza a családi vacsorákra, ezért téved. Közben Laci szomorú, hogy Katinkáék nélküle jöttek össze beszélgetni és levelet írni Daniékkal és a többiekkel. Feri bácsi szerint nem kéne ennyit veszekedni.


Hirdetés

Mintha csak egy idétlen szappanoperát néznénk, ilyen a magyar úszósport ezekben a napokban.

Nyilatkozott és nyilatkozatot írt már itt boldog-boldogtalan, de a legnagyobb baj az, hogy mindez egyelőre csak üzengetés a médián keresztül, annak is a legrosszabb fajtája. Az ugyanis minden, csak nem konstruktív vita, amikor tartalmilag nagyjából ilyen üzenetek váltják egymást: „Hülye vagy!” – „Te vagy a hülye!” – „Nem, te vagy a hülye!” – „De igenis te vagy a hülye!”

Merthogy amikor a másik fél állításait csupán mechanikusan cáfoljuk, ahelyett, hogy a konstruktív megoldás irányába terelnénk a beszélgetést, akkor lényegében a fenti „párbeszédet” folytatjuk. A Monty Python-féle vitajelenetben ez vicces volt, de úszókkal mégsem az: ilyet nagyjából az óvodások szoktak csinálni (meg persze a politikusok).

Éppen ezért javasoltam a business process reengineeringet, vagyis az újratervezést az előző írásomban, hogy a szereplő közösen alkossák újra a kritizált folyamatokat.

A szövetség is jelezte, hogy a homályos kritikák helyett konkrét felvetéseket szeretne hallani, ezt meg is kapta, amire lényegében visszatért a „Hülye vagy!” típusú válaszhoz. Legalábbis ha egy közlemény azzal kezdődik, hogy a „versenyzők tévúton járnak, követeléseik megalapozatlanok”, akkor az nem nyitottságról árulkodik. Tegyük hozzá, hogy mivel az úszók ezzel a vezetéssel nem tárgyalni akarnak, hanem őket eltávolítani, az elnökségnek – ha nem akar távozni, márpedig szemlátomást nem akar – gyakorlatilag csak a merev ellenkezés maradt. 

Akárkinek is van igaza, ez az ellenkezés nem visz közelebb a megoldáshoz, így az egész csak süketek párbeszéde marad.

A különböző nyilatkozatokból egyértelmű az is, hogy a vita nem a pénzről szól, bár nagyon sokan megpróbálják így beállítani: visszatérő motívum például többek szájából, hogy az úszóknak mindenük megvan, mindent megkapnak, stb. A sportolók azonban erről szinte szót sem ejtenek (a 7 pontba sem írták bele), hanem döntési folyamatokról, mechanizmusokról, irányítási elvekről beszélnek. Lehet, hogy nincs igazuk, de erre a pénzzel válaszolni megint csak a süketek párbeszédéhez vezet. (Arról nem is beszélve, hogy a jelenlegi pénzmennyiség nem a szövetség érdeme, hiszen a soha nem látott mértékű állami támogatásokból származik.)

Ami tény: Cseh László kivételével a magyar úszósport teljes elitje a jelenlegi szövetségi vezetés távozását követeli. Gyárfás Tamás nagy túlélőművész (Rambo hozzá képest újonc cserkészfiú volt), de ezt túlélni még neki sem lesz egyszerű; de ha van valaki, akinek ez sikerülhet, akkor az ő. 

Hangsúlyozom újra, fogalmam sincs, hogy a konkrét felvetésekben kinek van igaza és kinek nincs. Nem vagyok sem úszó, sem edző, és ha egyszer a szövetségi kapitány szerint még a korábbi olimpiai bajnok és volt sportállamtitkár Czene Attila is túl kívülálló ahhoz, hogy véleményt formáljon, akkor mit szólhatnánk mi, akik kívülről szemléljük az eseményeket? Vélhetően a legtöbb kommentelő is az alapján mond véleményt, hogy Hosszú Katinka (illetve főleg Shane Tusup) és Gyárfás Tamás közül ki a kevésbé unszimpatikus számára, és nem a megfelelő információk ismeretében.

Ahogy korábban is írtam már: olyan ez, mint amikor egy házaspár az utcán veszekszik. Nehezen tudnánk véleményt formálni a vitában, hiszen csak azt látjuk, ami az utcán folyik, de azt nem, hogy mi történt és történik köztük a hálószobában vagy a konyhában, így legfeljebb csak azt állapíthatjuk meg, hogy az utcai vita hangneme illendő-e vagy sem…

És ezzel vissza is tértünk a szappanoperához, hiszen ez a házastársi veszekedés pont oda illik.

A fentiek miatt egyre inkább az az érzésem, hogy a házastársaknak párterápiára lenne szükségük: külső közvetítő, mediátor nélkül nem oldódhat meg ez a konfliktus, de roppant nehéz lesz olyan közvetítőt találni, akit mindkét fél elfogad. (Például sem a MOB, sem a sportállamtitkárság szakemberei nem jöhetnek szóba, mert túlságosan kötődnek a jelenlegi szövetségi vezetéshez.)

Így állunk most. Várjuk a követező epizódot – jelenleg nem tehetünk mást.

Szabados-blog

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum

Elérhetőség

E-mail: szabadosblog@gmail.com