VILLÁMTÚRA A FELLEGEKBE

Élménybeszámoló az Európa Liga nyolcaddöntő első mérkőzéséről.

Hitvallásom szerint nincsenek véletlenek, ezért hálás vagyok a sorsnak ezért az élményért és azért, hogy ezt megoszthattam a legjobb barátommal!

Az átélt tapasztalatokat most veletek is megosztom. Van mit!

A meccs előtt még egy jó héttel az álmomban sem gondoltam volna, hogy öt év kihagyást követően újra a szentély lelátóira ülhetek. A két jegyet egy kedves ismerősömnek vásároltam, de a fizetést követően derült ki, hogy ők a milánói visszavágó idejében látogatnak Londonba. Egy nap kivárást követően, miután nem jelentkezett senki a jegyekért Milán barátommal úgy döntöttünk, hogy mégsem hagyjuk veszni a belépőket és útra kellünk.

Hajnalban keltünk és a 6:25-ös géppel repültünk Angliába. A gép a személyzetével és a folyamatos direkt marketinggel tényleg fapados volt. Az érkezésünket követően rögtön a White Hart Lane felé vettük az irányt. A Stansted Express-ről a Tottenham Hale-nél szálltunk le, majd egy megálló a Victorián és busszal a stadionig. Az ajándékbolt nem volt még nyitva így körbesétáltuk a stadiont, majd sikerült hozzájutnom az új klubkártyámhoz. Természetesen a shopban elsősorban csorgattuk a nyálunkat, hiszen az isten pénze sem lenne elég, így is elment több mint 100 font.

Ezt követte a Piccadillyn a Lillywhites ahol a családnak és az ismerősöknek vásároltam be, majd még egy-két dolog a lányaimnak az Oxford Streeten. Ki kell emelnem Milán hősies viselkedését amivel több, mint barátian tűrte a bevásárlást.

Mikor sikerült közel mindent megvenni a szállásra siettünk egy öreg magyar nénihez, majd miután ott megszabadultunk a terheinktől elindultunk ebédelni egy jó burgert és igen korán útra keltünk a Lane-re.

A kezdést megelőzően közel 3 órával értünk ki. Egy sör, majd egy kis séta. Észak felé sétálva komoly építkezés kezdődött, ami lehet már az új stadion is???

A WHL környékén több kis lakókocsi méretű kis meccsshop működik. Kávézás közben az egyikben bukkantunk érték csökkent ruhákra. Milán két jó cuccot talált, amit meg is vettem. Az egyik egy szürke póló, aminek a bolti ára kb. 25 font körül volt és egy apró lyuk van rajta amit simán meg lehet varrni, a másik egy retró fehér melegítőfelső amin van három apró zsírfolt, ami egy kis Vanish folttisztítóval szintén megoldható (bolti ár kb. 35 font). Mindkét cuccot 10 fontért sikerült megszereznem.

Még egy burger a szokott helyen és kezdés előtt egy órával elfoglaltuk a helyünket. Meglepődötten vettem észre, hogy mennyi nepper kínált jegyeket az utcán, pedig mi sem papírjeggyel a zsebünkben jutottunk be. A két lányom klubkártyájára voltak "rátöltve" a jegyek, amikkel bementünk. Ha a jegy érvényes, akkor a kutyát sem érdekli, hogy mi van a plasztikkártyára nyomtatva :O

Az 53-as szektor 24. sorában volt a helyünk, de egy komoly problémám volt. Nem lehetett látni a szembe oldali eredményjelzőt :(

Jó tanács: aki jegyet vesz a 16. sornál ne vegye feljebb a két kapu mögött!!! Egyébként a pályát tökéletesen lehetett látni:

A csapatról és a megvilágosodásomról

A csapat szemmel láthatólag morálisan nagyon egyben van és ez nagyon nagy dolog!!! Még az ősz közepén is komoly aggályaim voltak AVB-vel kapcsolatban, de amit láttam az teljes mértékben meggyőzött!

Szurkolóként magával ragadó volt a hangulat, amit csak a 2005-ös Arsenal elleni meccshez tudok hasonlítani. Bevonulás előtt lejátszották a kedvenc videómat, amitől az összes szőrszálam az égnek állt:

Elég sokszor volt éneklés, amit a Milán az őszi QPR meccsen nagyon hiányolt. Az első gólnál rögtön szó szerint az alattam lévő srácra zuhantam aminek ő nem annyira örült, de engem ez csöppet sem érdekelt ;) Sokszor így is furcsán néztek rám, amint felállva teli torokból anyáztam a spanyol bírókat magyarul...

Sajnos még nem tudtam visszanézni a meccset felvételről, de nagyon úgy tűnt, hogy a szezon egyik legjobb játékát sikerült kifognunk a helyszínen. Olyan hihetetlen fölényben játszottunk, hogy azon magam is meglepődtem.

Gyakoroló edzőként szakmailag is nagyon vártam az élő meccset és azt, hogy belássam az egész pályát. Védekezésben egyre jobban működik a félpálya környéki le- és visszatámadásunk, a gondok akkor kezdődnek, ha ettől jobban hátrahúzódunk. Támadásban a két mélységi belső középpályásból egy visszább húzódik és a két szélső védő feljebb lép, amit egy jól kontrázó, gyors szélső ékekkel rendelkező csapat azért nagyon meg tudna büntetni. A pálya középső (szélességben és mélységben is) harmadában törekszik a csapat a létszámfölényes labdatartásra, amiket sok keresztirányú elmozgással igyekeznek "megfűszerezni". Ebből mélységi felpasszokkal váltanak ritmust, illetve szöktetik a szélső védőket. A játékrendszerünk inkább 4-4-2, mint 4-2-3-1, amiből Bale az egyik csatár!!! A két szélső középpályás már a keresztmozgások miatt is gyakran cserél oldalt, de Defoe-t is gyakran láttam a baloldalon. A támadójátékunk stílusa elmozgásra épülő kombinatív játék, ezért látunk a megszokottól eltérően kevesebb szélső beadást Lennon-tól és Bale-től!

Pár szóban a játékosokra is kitérek. Friedel mint, a szobor. Olyan nyugodt, de olyan mozgékony is... A visszapasszolt labdák olyanok, mintha a Temzébe dobnánk a labdát, mert rettentően képzetlen. Walker-ről süt a nagyképűség. Mindent amit elért az atletikusságának köszönheti (gyors, erős), de nem az észéért szeretjük. Gallas hihetetlen rutinos, de már ezen a szinten nagyon lassú. JAN TANÁR ÚR simán lehetne az év játékosa, ha nem lenne Bale! BAE maga a Rigalánc. Néha zseniális, néha őrületbe kergető. Parker és Dembélé is nagyon jól játszottak. Scotty főleg az első játékrészben volt szó szerint a csapa vezére. Lennon nem csak a monitoron keresztül lenyűgöző és kiismerhetetlen, imádom! Siggy nagyon jó első félidőt fogott ki, azután visszaszürkült. Defoe pedig több, mint bosszantó. A kevés hajamat is téptem, hogy több előreívelésnél el sem indult a fejelni készülő játékosok mögé, ahová egy csúsztatást követően kerülhet a labda.

BALE

Csúnyán megfogalmazva jelenleg a klub egész brandje köré van építve, nem érdemtelenül. A shopban csak az ő nevével ellátott mezek vannak előre legyártva és a pályán is mindenkit magával ragad. Amikor hozzá kerül a labda az egész stadion lélegzet visszatartva várja a fejleményeket, csak az erősödő morajlást hallani. Levy minden követ meg fog mozgatni azért, hogy itt tartsa és ennek esélyét is látom! Olyan népszerű, mint nálunk máshol is lehet, de koránt sem biztos, hogy csatárként számítanának rá Hispániában, vagy máshol és ekkora szabadságot élvezhetne a pályán. Jelenleg AVB-szal nagyon egy hullámhosszon vannak, szinte csak rajta múlik, hogy a klub legendája legyen!!! Csak a babona kedvéért: Nem világklasszis, csak egyszerűen ISTEN!!!

Egy mérkőzést eldönteni tudó klasszis játékossal (Siggy-Dempsey posztja) és egy-két (Defoe még elfér harmadiknak) klasszikus GÓLLÖVŐ csatárral még komolyabb tényezői lehetnénk az angol és az európai futballnak is nyártól!

Mindenkinek csak kívánni tudom, hogy hasonló helyszíni élményekben legyen része legalább egyszer az életében és úgy érezze magát mint mi, végig a fellegek felett!