Új év, új játék, régi célok

Újév napja helyett december 16-a hozta meg számunkra az új időszámítást. Még mindig nem tudni, hogy idén miért nem akart egymásra találni a csapat és AVB, miután tavaly olybá tűnt, hogy akár hosszú időkre elfelejthetjük az edzőkérdést. Persze akkor sem volt minden fenékig tejfel, és Bale zsenialitásának is köszönhető, hogy az utolsó forduló utolsó másodpercéig versenyben voltunk a BL-selejtezőért, de arra még a hatalmas nyári jövés-menés után sem igazán voltam felkészülve, hogy a City és a Pool elleniekhez hasonló pofonokba rohanunk majd bele hátratett kézzel. Meg az is váratlanul ért, hogy a támadójátékunk nézhetetlenebb volt, mint egy mocsaras talajon megrendezett Stoke-Villa. De számomra a leghihetetlenebb dolog AVB egyes játékosainkhoz való hozzáállása volt. Assou-Ekotto és Adebayor is megosztja a szurkolókat, de mindkettejükre égető szükségünk lett volna idén jó pár alkalommal. AVB rossz emberismerete vagy káros prekoncepciói mindenképp ártottak a Klubnak. Benny-t legalább el tudtuk passzolni kölcsönbe, de Adebayor holt súly volt hónapokon át - egy olyan holt súly, ami kurva sok pénzébe került a Klubnak.Újév napja helyett december 16-a hozta meg számunkra az új időszámítást. Még mindig nem tudni, hogy idén miért nem akart egymásra találni a csapat és AVB, miután tavaly olybá tűnt, hogy akár hosszú időkre elfelejthetjük az edzőkérdést. Persze akkor sem volt minden fenékig tejfel, és Bale zsenialitásának is köszönhető, hogy az utolsó forduló utolsó másodpercéig versenyben voltunk a BL-selejtezőért, de arra még a hatalmas nyári jövés-menés után sem igazán voltam felkészülve, hogy a City és a Pool elleniekhez hasonló pofonokba rohanunk majd bele hátratett kézzel. Meg az is váratlanul ért, hogy a támadójátékunk nézhetetlenebb volt, mint egy mocsaras talajon megrendezett Stoke-Villa. De számomra a leghihetetlenebb dolog AVB egyes játékosainkhoz való hozzáállása volt. Assou-Ekotto és Adebayor is megosztja a szurkolókat, de mindkettejükre égető szükségünk lett volna idén jó pár alkalommal. AVB rossz emberismerete vagy káros prekoncepciói mindenképp ártottak a Klubnak. Benny-t legalább el tudtuk passzolni kölcsönbe, de Adebayor holt súly volt hónapokon át - egy olyan holt súly, ami kurva sok pénzébe került a Klubnak.

Várható volt, hogy ezt Levy nem nézi jó szemmel - ráadásul az öltözőben sem teremtett idilli hangulatot, hogy a keret két népszerű játékosát száműzték. Nem tudom, Ade lehet, hogy negatívan viselkedett nyár végén, de hát könyörgöm, épp az öccsét gyászolta. Erre gyakorlatilag a temetésről visszatérve azzal szembesül, hogy a Klub nem tartotta fontosnak, hogy rajta legyen a csapatképen. Ebben mindenképp AVB kezét érzem. Levy elég mélyen a zsebébe nyúlt, hogy a togóit a Klubhoz hozza, és igaz, hogy Manu elég szar múlt szezont tudhatott maga mögött, de ez semmiképp sem indokolta a totális fagyasztást, kiváltképp hogy már-már közhellyé vált az ősszel, hogy mennyire kevés gólt szerzünk.

I was expecting you, Mr. Bond...

Így végül nem ért sokként AVB menesztése, annak ellenére, hogy én egészen biztosan vártam volna szezon végéig. Az még a jövő zenéje, hogy az eredmények igazolják-e a szezon egészét tekintve Levy döntését. Azt viszont már az eddigiek alapján is elmondhatjuk, hogy szemre tetszetősebb focit játszunk, mint a szezonban bármikor. (Kivéve talán a Chelsea-meccs első félidejét, és a Newcastle elleni hazai vereséget, amikor kábé az 5-1 lett volna a reális végeredmény.) És ez gólokban is megnyilvánul, ami általában pontokkal is jár. A bajnokságban veretlenek vagyunk Sherwooddal, a megszerezhető 12 pontból 10 zsebben, és sikerült leutánozni AVB legprímább pillanatát is a ManU idegenbeli legyőzésével. (Azaz ez nem teljesen igaz, hiszen tavaly még SAF kadarka-piros orra alá sikerült borsot törni. Nem mondom, hogy Moyes-t hisztizni látni nem szórakoztató, de mégis más kaliber a két ember.)

Ha nem látszódna a bal alsó sarokban: a képet a DearMrLevy.com blogról csórtam.

A két hazai kupából mondjuk a lehető leggyorsabb módon kizúgtunk. Oké, az FA-kupa sorsolása azért eléggé kicseszett velünk, de a West Ham elleni hazai kiesésre nem igazán találok mentséget. Elvégre még a másodosztályú Nottingham-nek is sikerült valahogy vasárnap vért izzadva egy szoros 5-0-ával térdre kényszeríteni Allardyce-ékat. Juande Ramos bosszúszomjasan dörzsölheti a kezét Dnyipropetrovszkban Sherwood eddigi kupaeredményeit látván.

Persze a West Ham elleni kiesés is tartalmazott nyomokban futballt, de az eredményen ez nem változtat. Ürömben az öröm, hogy így legalább nem kell egy hónapon belül háromszor is meccselnünk a ManCity-vel... Meg jut egy kis idő a sérülések miatt túljátszatott focisták számára a pihenésre. Az Arse ellen kifejezetten fáradtnak tűntünk - és ez nem is lehet annyira meglepő, hiszen Wenger ötöt változtatott a bajnokihoz képest a kezdőjén, mi viszont csak az egy szem Capoue-t cseréltük le Bentalebre. Sok értelmét nem láttam egyébként ennek - bár örvendetes, hogy a fiatal algériai srác ilyen sok lehetőséget kap. Nem is volt rossz az Emirates-ben sem - de szerintem sanszos, hogy tapasztaltabb toulouse-i társa még jobb lett volna.

Sebaj, egy kupánk még mindig maradt.

A North London Derby nem volt az az inspiráló csata, amire a nép éhezett. Jól kezdtünk, nyoma sem volt a lámpaláznak, vagy a félelemnek, ügyesen passzolgattunk, és látszott, hogy lehet keresnivalónk a talán Szczesny-nél is fakezűbb, de jóval kevésbé nyáladzó polák portája előtt. Aztán amikor az egy nagyon fincsi kiugratással kilépő Eriksen senkitől sem zavartatva Fabianski lengőbordájáról mellémandínerezte a ziccerét, elkönyveltem magamban, hogy szopacs lesz. Töketlenkedett Soldado is, de Adebayoron látszott talán leginkább a fáradtság (azért, mert az utóbbi meccseken olyan kirobbanóan energikus volt).

Frusztráló vereség volt, mert semmi különöset nem tett az Arse. Ajándékoztunk nekik két gólt, a másodikat ráadásul be is csomagoltunk Danny Rose jóvoltából. Cazorla góljánál többen is hibáztak, talán a teljes védelem és a középpálya - oké, hogy Walker hiánya volt talán a leginkább feltűnő, de bántó volt, hogy senki sem számított arra, hogy esetleg pótolni kell majd - elvégre eléggé gyakran zakatol át a pályán az ellenfél alapvonaláig, ahhoz hogy hozzászokjanak a srácok. Még Lloris-t is elővenném a gólnál, pedig nálam nagyobb rajongója nincs a franciának. Úgy tűnt, hogy valami oknál fogva meg volt győződve arról, hogy a rövidre jön majd a lövés, és el is kezdett a jobbjára dőlni. Cazorla azonban inkább csukott szemmel egyenesen középre küldte meg a labdát - úgy tűnt, hogy ha Lloris maradt volna a kiinduló pozíciójában, akkor egy tőle elvárható bravúr-közeli védéssel megakadályozhatta volna a gólt.

A meccs nyerhető volt, az Arse pedig verhető - bár ez nem derülne ki az angol nyelvű meccsértékelő cikkekből. Azok alapján bizony le voltunk focizva, abszolút nulla volt a középpályánk és csak egy csapat volt meccsben. Ehhez képest a gólokon kívül szinte minden mutató közel-egált sejtet: kapura lövések 14-13, kaput eltaláló lövések 5-3, szögletek 6-8, labdabirtoklás 46-54. Fáradtabbak voltunk és ez sajnos megmutatkozott a koncentrációban - akár Eriksen ziccerére, akár Rózsi bambulására gondolunk. Nem mondom, hogy nem teljesen megérdemelt Wengerék továbbjutása, de kicsit túl lett spilázva a sajtóban a két csapat teljesítménye közötti különbség.

Ja, és még mielőtt végleg fátylat borítanánk az FA-kupától való búcsúnkra: Clattenburg kifejezetten jól vezette a meccset. Credit, where credit's due.

RÉGI-ÚJ CÉLOK

Sherwoodtól is ugyanaz a Klub elvárása, mint AVB-től volt: top4-hely, plusz jó kupaszereplés. Ez utóbbi eléggé gyorsan erodálódik, így a a Dnyipró ellen nem lesz mese - kötelező továbbjutni. Már csak azért is, mert kellenek a pozitív élmények a csapat önbizalma szempontjából. A bajnokságban még mindig baromi közel van az utolsó BL-selejtezős hely. Összvissz két pont választ el bennünket a Pool-tól - Levy egészen biztosan úgy érzi, hogy totál megcsinálható a dolog a jelenlegi kerettel. És szerintem sem veszett ügy. Gondoljunk bele, hogy a Pool eddig nagyon jól tolta, évek óta most játszanak a legjobban - de meglepne, ha hullámvölgy nélkül letudnák a tavaszt. Mi ellenben általános vélekedés szerint az oltári szar és az extrakaki között mozogtunk a skálán a mutatott játékot tekintve. Mi tényleg csak javulhatunk, és Sherwood eddigi meccsei alapján nem is tűnik jelenleg hiú ábrándnak a remény. Persze lehet idén is koppanós pofára esés a vége. Akkor majd megint lesz edzőkérdés nyáron. Addig már minden bizonnyal marad Tim bármi történjék is. (Kiesni már nehéz lenne.) Nem mi vagyunk a fő esélyesek az utolsó kiadó BL-helyre, de nem vagyunk esélytelenek, és szerintem Sherwood nem éli túl, ha lemaradunk róla. Bármennyire is szeretném Laudrupot a Spurs kispadján látni a nem túl távoli jövőben, be kell valljam, hogy Tim meccs utáni, józan, egyszerű és őszinte nyilatkozatai egyre inkább afelé terelik a gondolataimat, hogy talán jó kezekbe került a gyeplő. Mindannyiunk érdeke, hogy így legyen.

EUSÉBIO

Nem mehetünk el szó nélkül mi sem a sportág egyik legnagyobb alakjának halála mellett. Mozambik gyöngyszeme 71 éves korában halt meg, és legalább két ponton kapcsolódik a személye a Tottenham-hez. Oké, elismerem, az egyik ezek közül eléggé triviális: a 2010-es előszezonban Lisszabonban imádott Benficája ellen "nyertük meg" a róla elnevezett Eusébio-kupát. Személyesen adta át a trófeát Dawsonnak - ha a torna komolysága nem is volt kimutatható, azért egy legendával kezet fogni mindig megtiszteltetés. Az akkori látogatásunk alkalmával Eusébio megkérdezte, hogy lesz-e esetleg a Spurs küldöttségében bárki is az 1961-62-es BEK-kiírásban résztvevő csapatunkból. És lőn Cliff Jones bizony a csapattal tartott. Nem meglepő, hogy Eusébio észben tartotta csapata akkori ellenfelét. A sorozat legnehezebb erőpróbája ugyanis nem a Real Madrid elleni döntőben várt a Benficára - őket többek között Eusébio góljaival 5-3-mal elintézték, hiába vágott Puskás mesterhármast. Az elődöntőben azonban igencsak meggyűlt a bajuk a friss duplázó Spurs-szel. 4-3-as összesítéssel búcsúztatták Mackay-ékat, de úgy, hogy mind a lisszaboni, mind a londoni meccsen elvettek a sporik egy-egy szabályosnak tűnő gólt a mieinktől. Eusébiót egyébként egészen hihetetlen módon totál semlegesítette a védelmünk, a négyből egy gól sem fűződik a nevéhez. Ez elég szép tekintve, hogy olyan játékosról beszélünk, aki pályafutása során 745 meccsen 733 gólt szerzett.

Eusébio és társai az 1962-es BEK-elődöntő visszavágója előtt melegítenek a White Hart Lane-en.

COME ON YOU SPUUUUUURRRRRRRRSSSSSSSS!!!!!!!!!!!!

(U.i.: A poszt legfelső képére reflektálva - kíváncsi vagyok, hogy Moyes szerint járt volna-e Valenciának a piros lap amiért nyújtott lábbal derékmagasságban repülve fejen talpalta Eriksent, úgy hogy a labdához közel sem járt? Vagy csak azért mert Eriksen sikeresen elfejelte a labdát már lehet büntetlenül fejen talpalni játékosokat? A biztonság kedvéért: szándékosan használtam ugyanazt a logikát és stílust, amit Moyes, ill. a United-szurkolók egy része. Én 100%-ig úgy érzem, hogy nem volt piros, de sárga lap sem. Persze én azt is gondolom, hogy a Lloris-Young esetnél született bírói döntés is baromi messze volt a Moyes által használt "botrányos ítélettől." Szóval nem tudom... lehet, hogy a skót Valenciának is pirosat adatott volna legszívesebben.)