Fővárosok rangadója: Cardiff-Tottenham

Ritkán fordul elő, hogy Cardiff és London gyöngyszemei egymás ellen csillogtassák tudásukat. Legutóbb 1962-ben találkozott a két csapat első osztályú bajnokin - akkor éppen címvédők voltunk a bajnokságban és az FA-kupában is, és utóbbit sikerült is megtartanunk. Mindemellett a bajnokságban bejöttünk harmadiknak, a BEK-ben pedig elődöntőztünk Eusébio Benficájával (és a Salazar-diktatúra Portugáliájában lejátszott első meccsen két gólunkat kellett érvénytelenítenie a svájci bírónak, hogy esélye legyen a hazaiaknak - pedig de szép lett volna Puskásékkal döntőzni). Nem mellesleg az 1962-es kupagyőzelmünknek hála szereztük meg egy évvel később a brit futball történetének első európai kupáját, ami holtversenyben a legendás Milan-Barcával mindmáig a legnagyobb különbségű európai kupadöntőnek számít. Szóval amikor a Cardiff legutóbb tiszteletét tette a legfelsőbb osztályban dobogós helyen végeztünk, megnyertük az FA-Kupát, és nemzetközileg is egy hajszál hiányzott a végső állomásig - nem lenne épp rossz ómen, ha hinnénk az ilyen hülyeségekben.Ritkán fordul elő, hogy Cardiff és London gyöngyszemei egymás ellen csillogtassák tudásukat. Legutóbb 1962-ben találkozott a két csapat első osztályú bajnokin - akkor éppen címvédők voltunk a bajnokságban és az FA-kupában is, és utóbbit sikerült is megtartanunk. Mindemellett a bajnokságban bejöttünk harmadiknak, a BEK-ben pedig elődöntőztünk Eusébio Benficájával (és a Salazar-diktatúra Portugáliájában lejátszott első meccsen két gólunkat kellett érvénytelenítenie a svájci bírónak, hogy esélye legyen a hazaiaknak - pedig de szép lett volna Puskásékkal döntőzni). Nem mellesleg az 1962-es kupagyőzelmünknek hála szereztük meg egy évvel később a brit futball történetének első európai kupáját, ami holtversenyben a legendás Milan-Barcával mindmáig a legnagyobb különbségű európai kupadöntőnek számít. Szóval amikor a Cardiff legutóbb tiszteletét tette a legfelsőbb osztályban dobogós helyen végeztünk, megnyertük az FA-Kupát, és nemzetközileg is egy hajszál hiányzott a végső állomásig - nem lenne épp rossz ómen, ha hinnénk az ilyen hülyeségekben.

CSAPATHÍREK

Három csütörtöki sérültünk közül Dembélé és Kaboul rendbe jöttek, Rózsaszál azonban még mindig kókadozik, úgyhogy valami kényszermegoldásra lesz szükség balbunkóban. Dannyboy-on kívül Azzával, Chadlival, Capoue-val és Manuval sem számolhat AVB - bár utóbbival kapcsolatban lehet olyan pletykákat hallani, hogy nem csupán az erőnléte miatt edz a tarcsival. Remélem hamis a szóbeszéd, mert mindenkire szükség lesz, ha komolyan gondoljuk az idényt. Ellenben Vlad munkavállalásija végre megérkezett, tehát elvileg már ő is az utazó keret része lehet.

Lloris

Walker - Kaboul/Dawson - Jan/Vlad - Naughton/Jan

Sandro - Paulinho

Lamela - Eriksen - Siggy/Andros

Soldado.

A védelemben sok a nyitott kérdés. Chiriches akár debütálhat is - minden adott ahhoz, hogy örvendjünk/szidjuk az eget, amiért őrá cseréltük Caulkert, hiszen szemtől szemben találhatják magukat. Ha a román kezdene, akkor Jan mehet balszélre - de szerintem csak emiatt nem fogja a kezdőbe jelölni az új fiút AVB. Hiszen azért ott van Naughton is, ha szükséges. (Fryers-t még nem dobnám a mély vízbe, mert sem Siggy, sem Andros nem a védőmunkájáról híres.) Kaboult akkor favorizálnám, ha Jan marad középen, Dawsont pedig akkor, ha Vlad lesz ott - mégis hangosabb szokott lenni, és az angolja is jobb, mint Younes-é. Még ezeken felül is van variációs lehetőség (mondjuk Kaboul és Dawson középen, Jan a szélen), szóval ember legyen a talpán aki tudja hogy fog kinézni a hátsó alakzat.

Előttük megtartanám Sandrót csütörtökről - itt az ideje, hogy a bajnokságban is meglegyen az igazi visszatérése. Paulinho viszonylag biztos pont a kezdőben - Dembélét amúgy sem kockáztatnám a sérülése után, ha nem muszáj. A támadószekcióban a Lamela-Eriksen-Soldado hármas nekem adja magát, mellettük pedig Siggy-t és Townsendet egyaránt szívesen látnám. Defoe nem szeret padozni, és a norvégok elleni góljai élményszámba mentek, de Soldado kifejezetten jól mozgott a Kanárik ellen, és fontos eleme volt a támadóharmadban bemutatott összjátéknak. Siggy jobbat tenne az összjátékunknak, mint Andros, de AVB majd kisakkozza, hogy melyikük lesz a nyerőember.

A csütörtöki kupameccsen látottakból nem lehet semmiféle következtetést levonni - de Defoe mindkét góljánál űberkúl befejezést mutatott be, Lamela kiosztotta első gólpasszát, Holtby mutatott némi kreatív impulzust, Eriksen pedig vágott egy Bale-re hajazó lefelé csapódó hosszú sarkos bombát. Tehát pozitívumok bőven vannak, csak a helyükön kell kezelni őket.

ŐK

A wales-i főváros első számú csapatáról egy dolgot mindenki tud: ők az egyetlen olyan csapat, amely Anglián kívüli együttesként el tudta hódítani az FA-Kupát. (Az gondolom senki számára nem lehet kérdés, hogy melyik csapat hagyta elveszni Albion büszkeségét.) A húszas évek jelentették a Cardiff aranykorát: a kupagyőzelem mellé egy bajnoki ezüst, és egy bukott kupadöntő is összejött. A század közepéről is van egy eléggé odabaszós eredményük: az 1968-as KEK-sorozatban elődöntőig meneteltek! A közelmúltban újra megközelítették a dicsőség asztalát: 2008-ban az FA-Kupa, 2012-ben pedig a Ligakupa döntőjébe jutottak be. Mindkétszer kikaptak - előbb az 'arry vezette Portsmouth verte őket, majd Dalglish Liverpoolja ütötte el őket a trófeától, igaz a Vörösök csak egy paraszthajszállal (tizik döntöttek). Vincent Tan, a kínai-maláj tulajdonok komoly változásokat hozott a klub életébe. 51 év után visszajuttatta a fővárosiakat az első osztályba - de az már kevésbé nyerte el a szurkolók tetszését, hogy a csapat hazai szerelését kékről pirosra változtatta, mondván ez a szín szerencsét hoz a maláj álmoskönyvek szerint... Így a Kékmadarak becenévre hallgató csapat hazai meccsein sárkánypirosban virít, ami azért eléggé gázos. A rebranding nem idegen húzás az ázsiai tulajok körében - emlékezhetünk a Hull City átnevezésének ügyére az idény elejéről. Mindenesetre Mr. Tan a szórakoztatóbb tulajok közé tartozik - nem próbálja meccsről meccsre megdönteni az unott pofát vágás világcsúcsát, mint Abramovics vagy a La Liga tótumfaktumai teszik minden héten, hanem Piszkos Fred módjára, hónaljban kissé bő nadrágjába betűrt mezben örömködik felszabadultan egy-egy győzelem után a játékosokkal és a nézőkkel együtt.

Nincs elég luk azon a fránya szíjon.

A keretüket böngészve Caulkertől eltekintve is találunk ismerős neveket. Ott van például a sérüléséből éppen felépült Bellamy, aki több mint féltucat különböző csapatban bizonyította már rátermettségét és összeférhetetlenségét. Wittingham személyében is egy minden hájjal megkent tapasztalt gólvágót tisztelhetünk (2004-ben is betalált már a PL-ben). A támadószekciót erősíti még a City mészárosa, Pavljucsenkó egykori ásztársa, Frazier Campbell, ill. az átigazolási időszak utolsó napjainak utolérhetetlen virtuóza, Peter Odemwingie. Sőt, rajtuk kívül is van még egy dán válogatott csatáruk, aki azonban lesérült a Ligakupa második fordulójában, így most az ágyat nyomja. Az eddigi meccseikről elsősorban Gunnarson és Cowie ragadt meg az emlékezetemben - harcos, hiperaktív középpályások, akik szeretnek az ellenfél kapujának körzetében lófrálni. Néhány játékosunkat esetleg kizökkentheti Malky Mackay azzal, ha tulajdonosunk névrokonát, a 25 éves Joe Lewis-t állítja a kapuba. De erre kevés az esély, mivel már felépült sérüléséből az első számú portásuk is, a Celtic-et és a Norwich-ot is megjárt skót David Marshall.

SZEMTŐL SZEMBEN

Mint már említettem az első osztályban 50 éve találkozott a két csapat legutoljára - akkor egy győzelmet és egy döntetlent hoztak aranylábú fiaink. Aztán a hetvenes években a másodosztályban is akadt egy randevúnk (győzelem és iksz), majd az ezredforduló után kiütöttük őket egyszer a Ligakupából, majd egy újrajátszott meccsen az FA-Kupából is (nem emlékszem rá, de jó meccs lehetett, 4-0-ra gázoltunk, sajna videót nem találtam róla - ha valaki tud segíteni, azt megköszönném). Érdekes, hogy legutoljára az 1961-es duplázós szezonban tudott nyerni ellenünk a Cardiff (bár akkorra már rég megnyertük a bajnokságot), továbbá a hosszú veretlenségünk mellett azért óvatosságra int, hogy idegenben 1957 óta nem tudtuk megcsapni a Kékeket Vörösöket.

MILESZ?

Általános vélemény, hogy nyerni fogunk - a BBC tippversenyében Mark Lawrenson, és eheti vendégkihívója Usain Bolt is Tottenham-győzelmet tippelt (utóbbi 3-0-ás simázást jósolt), sőt az NST kommentfogójában heinrich mester is három liliomfehér ponttal számol. Szerintem is nyerünk, de kétlem, hogy sima ügy lesz. Egy izgalmas, dinamikus 2-1-et várok - Soldado és Eriksen góllal, ill. egy Caulker fejessel. Kellemes stream-elést. Extra motivációt jelenthet a srácoknak, hogy győzelem esetén a második helynél hátrébb nem kerülhetünk a forduló végére. Igaz, az elsőnél előbb sem.

Kedvcsinálónak gyönyörködjünk egy kicsit a csütörtöki termésben.

Defoe jobbal.

Defoe ballal.

Eriksen Bale szelleme előtt tiszteleg.

COME ON YOU SPUUUUUUUURRRRRRRRSSSSSSSS!!!!!!!!!!