A TOTTENHAM TÖRTÉNETÉNEK LEGJOBB 50 JÁTÉKOSA 9. RÉSZ

9. RÉSZ: 10-6.9. RÉSZ: 10-6.

A történelemkönyv újra kinyílik!

Ismert és talán kevésbé ismert játékosok, akiket KÖTELEZŐ MEGISMERNI, hiszen ez már a TOP 10!!!

10. PAT JENNINGS - 1964-77

Észak London igazi büszkesége Patrick Anthony Jennings 1945. június 12.-én született az észak-írországi Newry-ban.

Pat 16 éves koráig komolyan kacérkodott, hogy a tehetségét a szülőhelyén népszerű kelta fociban kamatoztassa, de ekkor mégis a hagyományos futball mellett döntött és leigazolta a helyi Newry Town.

18 évesen a korosztályos válogatottal egy ifjúsági tornán a döntőben védett az Angol válogatott ellen és a 0:4-es eredmény ellenére olyan jó teljesítményt nyújtott, hogy megkereste a Coventry City és a Watford is. A fiatal hálóőr a Darazsakhoz írt alá, ahol az első évét követően csupán egy ponttal szalasztották el a feljutás lehetőségét, de ő olyan meggyőző teljesítményt mutatott 48 pályára lépése alkalmával, hogy Bill Nicholson azonnal benne látta Bill Brown utódját és 1964. júniusában 27.000 Fontért szerződtette.

Remek adottságokkal rendelkezett a fiatal hálóőr. 189 cm magas kapus egyszerre testesítette meg a kiegyensúlyozottságot és a bravúrkapust. Legendásan hatalmas tenyerével a légtér ura volt, továbbá remekül zárta a szögeket, jó volt a reflexe és kiválóan hárította a rávezetéseket. 1964-77 között összesen 591 mérkőzésen óvta a Spurs hálóját a góltól és az 1967-es Charity Shields-en egy kirúgást követően gólt is lőtt Alex Stepney-nek a Manchester United kapusának az Old Traffordon!

Az a bizonyos gól:

4 trófeát nyert a csapattal: FA Kupa (1967), két Liga Kupa (1971 és 1973), valamint az 1972-es UEFA Kupa győztes csapat tagja! Első kapusként nyerte el az év játékosa díjat, először az újságírók ismerték el 1973-ban, majd a játékostársak 1976-ban!!!

A kiesést követően 1977-ben az egyesület vezetése Keith Burkingshaw-val óriási hibát követett el! Úgy gondolták, hogy a 32 éves kapus közel áll a visszavonuláshoz és eladták az Arsenal-nak...

Pat másként gondolta és nyolc éven át további 327 meccsen segítette az ősi riválist. Talán ő az egyetlen focista akit megbecsülés övez egész észak Londonban (a szomszédok örök listáján is a 10.)!!!

Az Ágyúsokkal bejutott egymást követő 3 FA Kupa döntőbe (1978-80), de csak a középsőn emelhette magasra a kupát, ugyancsak a döntőig sikerült jutnia az 1980-as KEK kiírásban, ahol a Valencia állta az útjukat.

1985-ben 40 évesen igazolt vissza a Spurs-be, hogy edzésben maradjon a világbajnokságra, de csak 5 meccsen lépett pályára és többnyire a tartalékban szerepelt. A szezon végén még az FA Kupa döntője előtt álló Everton kért engedélyt a szerződtetésére, mivel a kezdő kapusuk Neville Southall lesérült és csak Bobby Mimms állt a rendelkezésükre, de végül nem lépett pályára.

Az Északír válogatottban már a Watford színeiben debütált 1964-ben és azt a színvonalat amit elől George Best jelentett, azt ő képviselte a csapat másik végében. 22 éven keresztül 119 mérkőzésen védte hazája kapuját és két világbajnokságon is szerepelt. 1982-ben egészen a középdöntőig (negyeddöntő) meneteltek ahol a Franciák állták az útjukat. Utolsó hivatalos meccsét 41. születésnapján védte a Brazilok ellen. Az első játékos volt a Brit futball történetében aki elérte az 1000. tétmeccsét, amire 1983. február 26.-án került sor!

Megjelenése és viselkedése pályán és azon kívül is makulátlan volt! 1976-ban kapta meg a királynőtől a Brit Birodalom Tagja (MBE) kitüntetést, majd 1987-ben a Brit Birodalom Tiszti Érdemrendjét is átvehette (OBE).

Ardiles hívására 1993-ban kapusedzőként tért vissza a Lane-re, ahol egészen a 2010-es szezon végéig tevékenykedett, a 14 játékosként szolgált évét megfejelte további 17-tel, így összesen 31 éven keresztül állt szerződésben a Tottenham-mel!!!

Énekesnő feleségével - akit 1967-ben vett el - és gyermekeivel évek óta él a Hertfordshire-i Broxbourne településén. Fia is kapus, de csak az ír első osztályig vitte. Jennings visszavonulása óta is tevékeny részese a Spurs népszerűsítő kampányának.

Ezt a videót a legjobb barátomnak ajánlom! Így is lehet védeni! ;)

A felvételen látható az a meccs is amikor Keegan 2 büntetőjét is fogta egy meccsen:

Ez pedig a róla készült dokumentumfilm 2. "darabja",

ami egy kisebb stadiontúrával is felér:

Kétség sem férhet hozzá, hogy vele kezdődik minden idők Spurs-e és még ha nem is igazolt volna el...

9. BOBBY SMITH - 1955-64

Robert Alfred Smith 1933. február 22.-én született az Észak-Yorkshire-i Lingdale-ben. Apja ércbányász volt, sőt Bobby is dolgozott bányászként mielőtt profi játékos lett volna. 1948-ban szerződtette a Chelsea és két évre rá tagja volt a fiataloknak kiírt FA kupa (FA Youth Cup) győztes csapatnak, sőt a döntőben a Tottenham-nek lőtt egy mesterhármast. Jó teljesítményének köszönhetően abban az évben a felnőtt csapatba is bekerült. Kerettagja volt az 1955-ös első osztályú bajnoki címet nyert Chelsea-nek, de Roy Bentley elsőbbséget élvezett az összeállításoknál. A szokások szerint ekkor a Spurs managere Jimmy Anderson útra kerekedett és bekopogott a Chelsea vezetőinek ajtaján. A tárgyalásra egy bizonyos Jimmy Greaves vitte be a teát, a kijövő fiatal játékost rögtön elkapta Smith, hogy róla tárgyalnak-e! Igen, róla volt szó és el is fogadták a 16.000 Fontos ajánlatot. A Chelsea felnőtt csapatában 1950-55 között 74 mérkőzésen 23 gólt ért el.

Bobby Smith személyében igazi erőcsatárral gazdagodott a Spurs, aki a levegőben és a földön is hatékony volt, továbbá remekül teremtett lehetőséget és teret a támadótársaknak a gólszerzésre. Az 1957-58-as bajnokságban 38 bajnoki meccsen 36 gólt lőtt, amivel beállította Ted Harper 1930-31-es klubrekordját. 1958. október 11.-én Bill Nicholson debütáló meccsén 4 gólt vállalt magára az Everton elleni 10:4-es győzelemből. Bobby kifejezetten vagány srác volt mind a pályán, mind azon kívül! Nem tudott vigyázni a pénzre, ahogy a kezébe került elköltötte, bányász gyerekként kifejezetten élvezte a csillogást. Többször kesergett idősebb korában, hogy bárcsak ő kaphatott volna olyan fizetést, mint a mai menő PL játékosok, hiszen 1961.-ig 20 Fontban volt maximalizálva a profi játékosok heti keresete. A pályán sem volt elveszett ember! Szintén ő nyilatkozta, hogy manapság minden meccsen kiállítanák, de képes volt arra is, hogy az 1961-es kupadöntő előtt kiszökjön a csapat edzőtáborából, hogy fájdalomcsillapító injekciókat adasson a lábába titokban, mert játszani akart a fináléban (az első gólt ő lőtte)! A KEK döntő előtt figyelmeztette Bill, hogy a spanyolok védője ütlegelni fogja. Rögtön az első alkalommal nagyot kapott, a második ütközés elől Smith ellépett és felnyúlt a védő hátsójába aki elkezdett fetrengeni a földön. A játékvezető odament hozzá és csak annyit mondott: Jól tette!

Bobby Smith 1955-64 között összesen 317 mérkőzést játszott le a Tottenham színeiben és 208 gólt lőtt!!! Ezzel második a klub örök ranglistáján és szintén kettőből az egyik, akik 200 gól fölé jutottak!

Bajnok (1961), kétszeres FA Kupa győztes (1961,1962), sőt mindkét döntőn gólt lőtt, továbbá tagja az 1963-as KEK győztes csapatnak.

A térde nem bírta a megterhelést és egyre többet volt sérült, sőt összekülönbözött a vezetőséggel is, így 1964-ben eladták a negyedosztályú Brighton & Hove Albion-nak, ahol 31 meccsen 19 góllal segítette bajnoki címhez és feljutáshoz a csapatot.

Ezt követően amatőrként megfordult még Hastings United-ben, a Leyton Orient-ben és a Banbury Unitedben.

1961-64 között 15 mérkőzésen játszott az Angol nemzeti csapatban, amelyeken 13 gólt szerzett.

Visszavonulása után dolgozott mint taxisofőr, teherszállító, festő és dekoratőr. Egyszer munka közben is belelépett egy lyukba és az egyébként is rakoncátlankodó térde annyira megsérült, hogy később térdprotézist kapott.

Első feleségétől Mavis-től két fia született - Stephen és David - akitől 1966-ban vált el. Második feleségével Jean-nal élete végéig élt Palmers Green-ben.

Rövid betegség után 2010. szeptember 18.-án hunyt el Észak-Londonban egy Enfield-i kórházban.

A részhez tartózó videó részlet:

8. CLIFF JONES - 1958-68

Ékszer a Tottenham koronáján, így emlegették az 1935. február 7.-én a dél-walesi Swansea-ban született Clifford William Jones-t.

Úgy látszik ezután is érdemes lesz figyelemmel kísérni a walesi baloldali támadókat, hiszen Cliff Jones-t a világ egyik legjobb balszélsőjeként tartották számon és azóta ugyebár jött Giggs és Bale!!!

A fiatal támadó szülővárosában kezdett játszani a Swansea Town-ban (a Swansea City elődje). 20 évesen félprofi státuszban volt és reggelente 7:30-kor kellett munkára jelentkezni a Wales Hercege szárazdokkban, mint fémlemez munkás. 17-23 éves kora között 168 meccsen 47 gólt szerzett és már 19 évesen bemutatkozott a walesi válogatottban ahol 34 éves koráig 59-szer szerepelt és 16-szor talált be. Részt vett az 1958-as VB-n, ahol kiválóan játszott és így vállt a frissen kinevezett Bill Nicholson első igazolásainak egyikévé!

A legendás balszélső 1961-ben bajnok lett a Tottenham-mel, 3 alkalommal emelhette fel az FA Kupát (1961, 1962, 1967) és 1963-ban a KEK győztes csapat oszlopos tagja, 1958-68 között 370 meccsen 159 gólt szerzett.

32 évesen a Fulham-be igazolt ahol két évet játszott, majd az elkövetkezendő 11 évben 46 éves koráig 9 különböző amatőr kis csapatban szerepelt (King's Lynn, Bedford Town, Wealdstone, Cambridge City, Leyton-Wingate, Boreham Wood, Merthyr Tydfil, Bangor City, Hayes).

Szokatlanul kevés információ található róla a neten, de azt tudni, hogy még a mai napig is rendszeres vendége a Spurs hazai meccseinek.

1962-ben a címvédő és későbbi győztes Benfica ellen játszottunk a BEK elődöntőben! Liszabonban 3:1-re kaptunk ki, de hazai pályán 2:1-re nyertünk, melyen Jones is pályára lépett, íme az összefoglaló:

7. OSSIE ARDILES - 1978-88

A listán legmagasabban jegyzett idegenlégiós Osvaldo César Ardiles 1952. augusztus 3.-án született Argentínában a Córdoba megyei Bell Ville-ben.

Gyerekként az utcán játszva kapta bátyától a Piton becenevet, mert úgy mozgott az ellenfelek között a labdával, mint egy kígyó.

A helyi Instituto de Córdoba-ban kezdte profi karrierjét 1973-ban (14 meccs/3 gól), majd egy évet a Belgrano-ban játszott (16/2). 23 évesen igazolt számottevő klubhoz a Huracán-hoz, ahol 1975-78 között 113 mérkőzésen 11 gólt ért el.

1978-ban a hazai rendezésű Világbajnokságon aranyérmet szerzett! 1973-1982 között 63 alkalommal képviselte hazáját és ezeken a találkozókon összesen 8 gólt ért el. 1978-ig minden klubcsapatában együtt játszott a VB gólkirályával Mario Kempes-szel.

Érdekesség, hogy az 1978-as és az 1982-es VB-n is az Argentin csapat számozása az alfabetikus sorrend alapján történ, így Ossie mindkét tornán 1-es mezben játszott :D

A tornát követően merész húzásra szánta el magát a Tottenham és 1978 nyarán a középpályást Ricky Villa-val együtt szerződtették.

Ossie elegáns stílusával azonnal közönség kedvencé vált és telt házas meccseket vonzott, bárhol játszott a csapat. Népszerűségét mutatja az is, hogy az ő neve szerepel az 1981-es FA Kupa győzelem emlékére írt számban:

1982 tavaszán kitört Nagy-Britannia és Argentína között a háború a Falkland szigetek felügyeleti jogáért. A harcok során Ossie unkatestvére is meghalt egy légitámadást követően. Az 1982-es VB után a politikai helyzet nem tette lehetővé, hogy visszatérjen Londonba és ő maga is csalódott volt a háború miatt, ezért a PSG-hez került Párizsba kölcsönbe. Januárig bírta a Francia fővárosban, ahol csak 14 meccsen játszott és egyszer talált a hálóba. Nagyon várta, hogy visszatérhessen a Lane-re, ahol meleg fogadtatásban részesült. Sajnálatos módon a visszatérését követő negyedik mérkőzésen a lábát törte, ami kihatott a további pályafutására is.

1978-1988 között 311 alkalommal vette magára a kakasos mezt és 25 góllal segítette a csapatot. 1981-ben és 1982-ben FA Kupa győztes, valamint tagja az UEFA Kupa győztes csapatnak 1984-ben.

36 évesen távozott a klubtól és még egy évet játszott ami alatt pályára lépett a Blackburn-ben, a QPR-ben és Ft. Lauderdale Strikers-ben Amerikában.

1989-ben lett a Swindon Town játékosmanagere, de csak kétszer helyezte magát a pályára. A Swindont rájátszásban feljuttatta az első osztályba, de pénzügyi visszaélések miatt nem engedték indulni őket. 1-1 éven keresztül volt a Newcastle United és a WBA szakvezetője mielőtt 1993-ban kinevezték a Tottenham managerének. Remek támadósort alakított ki Sheringhammel, Klinsmannal, Andertonnal, Barmbyval és Dumitrescuval, de a védelem megszervezéséhez már nem értett ennyire és 1994 őszén elbocsájtották.

Ekkor igazi világjáróvá vált! Sorrendben edzősködött Mexikóban a Guadalajara-nál (1995), Japánban a Shimizu S-Pulse-nál (1996-98), Horvátországban a Croatia Zagreb-nél (1999), majd újra Japán és a Yokohama Marinos (2000-2001), következett Szíria az Al-Ittihad (2001), hazatért Argentínába a Racing Club-hoz (2002-03), újra Japán két év a Tokyo Verdy (2003-05), Izraelben 2006-ban a Beitar Jerusalem, 2007-ben egykori klubjához tért haza a Huracán-hoz, de 2008-ban már az uruguayi Cerro Porteno, majd egy kis szünetet követően ez évben a Japán másodosztályú Machida Zelvia edzője lett. Sajnos közel sem lett olyan jó edző, mint amilyen játékos volt...

2007-ben választották be a Tottenham, majd 2009-ben az Angol labdarúgás Hírességeinek Csarnokába!!!

1986. május elsején tiszteletére gálamérkőzést rendezett a Tottenham, amely mérkőzésen Ossie meghívására Diego Maradona a Spursben játszott az olasz Inter ellen!!! Két különböző videó erről a jeles eseményről, a másodikon nem csak Diego varázsol:

És egy kis múltidézés a kis varázslóval:

6. RON BURGESS - 1939-54

A klub történetének legjobb középpályása (Bill Nicholson véleménye) William Arthur Ronald Burgess 1917. április 9.-én született a kimondhatatlan nevű Cwm-ben, Dél-Walesben.

Bányászként dolgozott, mielőtt 1939.-ben szerződtette a klub (1936-ban egy évig amatőrként is volt a Spurs tagja). Sajnos legjobb 6 évét elvette tőle a II. világháború, ami alatt a királyi légierőnél szolgált és katonák fizikális felkészülésért felelt.

Játéka messze megelőzte a korát! Ötvözte Hoddle technikáját, Mackay keménységét és szerelőkészségét, Blanchflower vezetői erényeit és Gascoigne dinamikusságát. 1939-1954 között 324 mérkőzésen 16 gólt lőtt (a nem hivatalos mérkőzéseket is beleszámítva 507 mérkőzés/63 gól a statisztikája). Tagja az 1950-es másodosztályú és az 1951-es elsőosztályú bajnokcsapatnak.

A háborút követően 32 alkalommal viselte a sárkányos nemzeti mezt, sőt első walesiként játszott 1947-ben a Nagy-Britannia - Európa többi része mérkőzésen.

37 évesen igazolt vissza Walesbe a Swansea-hoz, mint játékosedző. Két év játékot további két év követett, de már csak mint szakvezető. 1959-ben a Watford edzője lett egy évig, ami alatt ő fedezte fel Pat Jennings-et és ajánlotta Nicholson figyelmébe.

A civil életben Wealdstone-ben egy irodaszereket forgalmazó cég raktárvezetője volt.

2005. február 14.-én 87 éves korában Swansea-ban hunyt el.

A videó egy részlete róla szól: