Van Gaal kinézte a Feyenoord magyar válogatottját

Tizennyolc esztendeje Kiprich József nagyszerű őszt zárt a Feyenoordban, döntő fontosságú gólokat szerzett, és 1992 decemberében a neve még a Bayern München kívánságlistáján is szerepelt. Minden jel arra utalt, hogy harminchoz közeledve a csúcson jár, ám hirtelen fordulat történt az életében.

Rejtélyes okokból az összes tréning után bedagadt a térde, amitől persze még pályára léphetett volna, ám a klub 1993 januárjában leigazolta a helyére az Ajaxból a nála mindössze két évvel fiatalabb John van Loent, aki 1985 és 1990 között maga is válogatott futballista volt, és megjárta az 1990-es vb-t is (az 1986-ost viszont többek között miattunk nem...). Most tehát a holland kapott lehetőséget.

Január 27-én aztán kiderült, hogy bár honfitársunk épp nem jutott szóhoz, mégis kapós maradt. Az előző tavasszal (a még egy évig náluk maradó Dennis Bergkamppal a soraikban) UEFA-kupa-győztes amszterdamiak bajnokit játszottak a Vitesse ellen, ami után edzőjük, a sikerkovács Louis van Gaal hosszan nyilatkozott a tekintélyes Algemeen Dagbladnak. Többek között ez jelent meg tőle az újság másnapi számában:

„Meg kell szereznünk a Feyenoordtól Kiprichet, és inkább ma, mint holnap... Akár fél évre kölcsönben, akár végleg, de jobban örülnék, ha hosszabb távon, tehát a következő bajnokságban is számíthatnék rá. A magyar válogatott játékos, akinek jelenleg nincs helye a Feyenoordban, kiváló erősítésnek számítana. A közelmúltban elment tőlünk Roy, Willems és Van Loen, ezért szükségünk van egy jó csatárra, s most úgy tűnik, az utóbbi érkezése miatt Kiprich esélyei a nullával egyenlőek Rotterdamban."

Valódi nagycsapat vetett tehát szemet „Kipura", noha a tabellán a rotterdamiak ekkor pont jobban álltak az Ajaxnál. Igaz, az amszterdamiak két meccsét korábban elhalasztották, és mindkettő megnyerése esetén máris megvolt a sanszuk az előzésre. Maga a támadó egyébként az újságból értesült van Gaal szándékairól.

„Meglepett, mert velem senki sem beszélt az Ajaxtól – kommentálta a hírt. – Délelőtt elmentem az edzésre, a vezetők nem szóltak semmit, csak a játékostársaim kezdtek el ugratni. Ezzel együtt elképzelhető, hogy lesz folytatása az ügynek, mert nem hiszem, hogy Louis van Gaal hirtelen ötlettől vezérelve nyilatkozott volna.

Már csak azért is érdeklődéssel várok, mert úgy néz ki, valóban nincs esélyem bekerülni a csapatba, Willem van Hanegem edző Van Loent favorizálja. Nem tudom, mi baja van velem, hiszen az ősszel tizenegy gólt rúgtam, ám az utóbbi időben egy-egy furcsa megjegyzéssel éreztette, hogy nem elégedett velem.

Ha jön értem az Ajax, ha nem, várok még két hetet, és aztán leülök vele beszélgetni, hogy megtudjam, egyáltalán számít-e rám. Ha nemet mond, akkor kérni fogom, hogy engedjenek el valahova. Bár az nyilván nem lesz egyszerű, ugyanis a KEK-ben Van Loen nem szerepelhet, az pedig furcsa lenne, ha játék nélkül dobnának be arra a két fontos mérkőzésre... Egyébként a Bayern München már biztosan nem vesz meg, mert mint megtudtam, Németországban megjelent, hogy sérült vagyok, és ezzel ott lekerültem a napirendről."

Végül az idény végén amúgy „normál", illetve Szuperkupát nyerő Ajaxnál is lekerült, és bár saját gárdájának a Szpartak Moszkva elleni párharca balul sült el – kettős vereséggel búcsú a negyeddöntőben –, máskülönben azzal együtt is szép napok vártak a magyar szélsőre, hogy mégsem váltott klubot: újabb hét gólt szerzett az élvonalban, vagyis hárommal túlszárnyalta a rendszeresen (összesen 16-szor) játszatott Van Loent. Ennél (az egész szezonban: 18 találat) többet egyszer sem ért el a kikötővárosban eltöltött hat idénye alatt, és jutalmul még a bajnoki aranynak is örülhetett!

A pályafutása során 70 válogatottságig jutó Kiprichet egyébként annak idején, 1989-ben a tavalyi vb-n Ausztráliát irányító Pim Verbeek vitte – 596 ezer dollárért, eredetileg öt évre – az együtteshez (ahol Róth Antal már 1986 óta légiósodott). Az 1985-ös bécsi osztrák–magyar (0–3) hősét nem befejező csatárnak szánták, hanem eleinte a mélyen előretolt Wlodzimierz Smolarek (az ebben a klubban felcseperedő majd sokat játszó, Lengyelországban még ma is aktív Ebi Smolarek apja) mögött kellett érkeznie a második hullámban.

Mint kiderült, ez egy nagy találkozás volt az alakulat és közte! A hazája három nagycsapata közé tartozó Feyenoord éppen az egyik legrosszabb időszakát élte, és bizony már a kieséstől kellett tartania. A magyar szélsővel viszont elindult felfelé az emelkedőn, és a szezon végén a 11. helyig kapaszkodott. Kiprichet pedig már a legelején nagyon megkedvelték a szurkolók játéka, góljai, küzdőszelleme és a személyisége miatt.

Hamarosan az egyik kulcsember lett, egyetlen idényt leszámítva mindig húsznál több bajnokin lépett pályára, összesen 53-szor volt eredményes az élvonalban, és a négy kupadiadal, illetve az egyszeri KEK-elődöntőbe jutás (1992) mellett 1993-ban, ahogy említettük, társaival visszajuttatta a Feyenoordot hazája futballjának csúcsára. Az elsőt leszámítva minden évben nyert egy trófeát!

Később, mielőtt visszajött volna a Tatabányához, 1995-től még eltöltött három évadot Cipruson (meg majd egyet a holland Den Boschnál) is, és az első esztendőben minden létező díjat besöpört az APOEL Nicosia színeiben! Huszonnégy bajnoki góllal ez nem véletlen...

A szigetországban, de főleg Rotterdamban máig szívesen emlegetik az elmúlt évtizedek egyik legsikeresebb magyar légiósának nevét – aki könnyen lehet, hogy jól járt a Van Gaal-féle üzlet meghiúsulásával.

Hiszen így a rendszeres szereplési lehetőségen túl végre összejött az aranyérem is a Feyenoorddal, míg arra semmi garancia, hogy a korban már benne lévő játékosként „megérte volna" az Ajaxnál azt az időt, amikor a fokozatos kicserélődése révén roppantul megfiatalodó gárda 1994-ben felért előbb a holland csúcsra (sorozatban aztán háromszor végzett az élen), majd 1995-ben Európáéra (BL, Szuperkupa) és a világéra (Interkontinentális-kupa). Különben pedig a döntés ugye nem is Kiprichen múlt...