Luca Toni kivégezte Huszti Szabolcsékat

A Bundesliga 2008. február 17-i két mérkőzése közül az egyik nem egyszerűen lezárta a fordulót, de magyar szemmel kimondottan érdekesnek ígérkezett.

Legalábbis a Nemzeti Sport nagy terjedelemben vezette fel az éllovas fellépését a tabella közepén megbújó vendéglátójánál, arra kihegyezve az írást, hogy bár a Hannover az előző 20 évben nem tudta otthon legyőzni a Bayernt, az ezredforduló óta több honfitársunk (Lisztes Krisztián, Sebők Vilmos, Dárdai Pál, Szabics Imre) is betalált a münchenieknek, és milyen jó lenne, ha Huszti Szabolcs követné a példájukat.

Aztán úgy alakult, hogy az alsószász együttes sem tudta megállítani a salátástál felé robogó bajorokat, így a meccstudósítást is más rendezőelv köré kellett szervezni, mint a magyar támadó remélt találata(i). Adta is magát, hogy ki legyen a főhős. A német dobogóról 2007-ben tizenkét év után újra leszoruló, s ezért nagy erősítésbe fogó „bőrnadrágosokhoz" az előző nyáron remek trió érkezett a támadójátékot erősítendő: Miroslav Klose, Luca Toni és Franck Ribéry. Közülük a hórihorgas olaszt dicsőítették ezúttal a másnapi lapok.

A Fiorentinától megszerzett csatárnak 2006 volt a nagy éve, amikor a firenzeieknél 31 góllal nem csupán hazai, de európai aranycipőt is nyert (két évvel azelőtt, akkori szicíliai gárdájánál eggyel kevesebbel végzett az élen, igaz, egy osztállyal lejjebb is szerepeltek...), az egyik tekintélyes újság őt látta az idény legjobb játékosának, majd a végső diadal mellé a vb-n a torna csapatába is beválasztották.

Majdnem ilyen jól sikerült 2008 is: a válogatottbeli siker ezúttal elmaradt, de a klubszezonban 24 bajnoki, illetve 10 nemzetközi találattal a Bundesligában és az UEFA-kupában (ott a zenites Pavel Pogrebnjakkal holtversenyben) egyaránt gólkirály lett, és az élvonalbeli elsőség mellé Német Kupa-trófeával is gazdagodott.

Ebből az időszakából emelünk ki alább egy részletet, de előbb gyorsan említsük meg, hogy a már harmincon túl járó robusztus játékos a következő kiírásban „csupán" 14-ig jutott, ám még ezzel is a legeredményesebbnek bizonyult a Bayernnél, majd amikor a 2009–2010-es évadban már gondjai adódtak, és továbbállt, következett számára fél-fél esztendő a patinás Roma, Genoa, Juventus triónál is, mielőtt a múlt nyáron el nem ment levezetni az Emírségekbe.

Na de vissza a négy esztendővel ezelőtti Bundesliga-meccshez. A házigazdák a mérkőzés előtt reménykedtek, a kezdő sípszó után nekiestek a listavezetőnek, de ennél többre nem futotta az erejükből: simán, 3–0-ra kikaptak a bajnoki cím első számú várományosától, és immár négy forduló óta nem győztek a bajnokságban.

Az első félidő nem hozott szemet gyönyörködtető futballt. Mindkét oldalon adódtak ugyan lehetőségek, de igazán nagy helyzetet nem jegyezhettünk fel, jóllehet a látogatók Hamit Altintop, illetve Mark van Bommel lövéséből is megszerezhették volna a vezetést, ha valamelyikük pontosabban céloz.

A legnagyobb hannoveri helyzetet a müncheni Philipp Lahm hozta össze, miután érthetetlen módon átfejelte a labdát a kapujából kifutó Oliver Kahn felett – Mike Hanke azonban nem tudott mit kezdeni a lehetőséggel, mert középen egyedül Daniel Van Buyten várta a labdát, aki történetesen nem Hannover-játékos.

Fordulás után helyzet itt, helyzet ott (az egyik lehetőségnél a kezdőként egy és negyed óra játéklehetőséghez jutó Huszti okozhatott volna nagyobb zűrzavart a Bayern kapuja előtt, ha pontosabban fejeli le a labdát), majd miután Markus Merk játékvezető az 55. percben a lelátóra száműzte Dieter Heckinget, a hazaiak mesterét, beindult a bajor henger.

Másként fogalmazva: az egyszemélyes show-műsor. Az 58. percben Van Bommel lefejelt labdáját Luca Toni vágta közelről, fordulásból a hannoveri hálóba, hat perccel később ugyanő Bastian Schweinsteiger indításával a tizenhatosra belépve volt eredményes, majd a 82. percben saját lövésének kipattanóját bólintotta be, s ezzel pályafutása első Bundesliga-mesterhármasát ünnepelhette.

Az olasz csatár egy csapásra 13 találatnál járt már, így át is vette a vezetést a góllövőlistán, míg együttese a hét körrel korábban elszenvedett stuttgarti vereség óta nem veszített a ligában. Mint tudjuk, a játékos és alakulata egyaránt élen állt majd a végelszámolásnál is.

Ekkor azonban még nem az idényzáró, hanem a nosztalgikus számvetés ideje volt itt. Ugyanis Gerd Müller, Karl-Heinz Rummenigge és Hans Dorfner mellé Luca Toni is csatlakozott. Az első kettő vitathatatlanul a müncheniek legendája, talán Dorfner is az lehetett volna, ha nem annyira sérülékeny (három bajnoki címe és egy elveszített BEK-döntője így is van), utóbbi pedig negyedik Bayern-játékosként – egyben karrierje során először – szerzett klasszikus mesterhármast a Bundesligában.

Mindössze a 18. bajnokiján – miközben például Uli Hoeness 239, Giovane Elber 190, míg Jürgen Klinsmann 65 bajnokin keresztül hiába „üldözte" ezt a fajta bravúrt, a „tökéletes triplát" a nagy múltú klub színeiben (Toni teljesítménye amúgy olyannyira perfekt volt, hogy még arra is „ügyelt": jobbal, ballal és fejjel egyformán feliratkozzon – a változatosság gyönyörködtet, mondták erre egykor az olasz támadó ősei, a latinok...).

A megelőző majdnem 19 év folyamán, az akkor ugyancsak egy félidő alatt háromszor betaláló Dorfner (szintén a Hannover elleni) parádéja óta egyetlen müncheni sem szerzett úgy három gólt, hogy nagy pillanatai közé ne ékelődött volna be még legalább egy másik gólszerző.

„Toni hihetetlen. Hosszú ideig nem is vettük észre, hogy a pályán van, aztán mégis ő döntött. Helyzet sem kell neki a gólhoz" – méltatta a csatárt Hoeness menedzser, míg Ottmar Hitzfeld vezetőedző így kommentált: „Luca igazi versenyzőtípus, aki bármikor képes javulni. Gyilkos ösztön rejtőzik benne."

Ráadásul ez az ösztön nem csupán egy-egy mérkőzésen tört magának utat, hanem szinte valamennyin. A Bayern számára legfontosabb három sorozatban (Bundesliga, Német Kupa, UEFA-kupa) Toni addig 26 mérkőzést játszott, és ezeken 22 gólt szerzett. A bajnokságban azokon a meccseken (10), amelyeken kapuba talált, az éllovas kilencszer nyert, és mindössze a VfB elleni 1–3 csúfította a mérleget.

A langaléta légiós nagy érdeme volt az is, hogy a gólokat egyenletesen szállítva segítette a Bayernt: hannoveri triplája előtt mindössze egyszer, a Nürnberg ellen jutott el két gólig a Bundesligában, előtte és utána rendre egyesével talált be. Góljainak csaknem fele (6) 1–0-s vezetést hozott az együttesének.

Az ugyan látszott, hogy az olaszországi rekordját (31 góllal lett Európa legjobbja) nem fogja megdönteni, az egy bajnokin jegyzett csúcsát viszont beállította (azelőtt egyszer jutott el mesterhármasig, 2005. október 22-én a Parma ellen), az egy tétmérkőzésen elért találatok tekintetében pedig meg is javította. Merthogy Münchenben nem a három, hanem a négy gól jelentette számára a plafont.

December közepén tudniillik az Arisz Szaloniki elleni UEFA-kupa-meccsen a 6–0-s gálából mesternégyessel vette ki a részét. A klasszikus fajtából, persze...