B. G. 2011.04.08 09:43 Frissítve: 2014.12.02 01:54

Akadozó honosítás a magyar válogatottba

Bő egy hét múlva egy évtizeden belül már a negyedik divízió 1-es jégkorong-világbajnokság kezdődik hazánkban. Egy-egy alkalommal volt házigazda a Székesfehérvár, Dunaújváros duó (2002) és Debrecen (2005), míg ezúttal nyolc esztendő után ismét a Budapest Sportaréna lesz a helyszín. Akkor Kazahsztán és Lengyelország mögött „csak" harmadikok lettünk, de a mostani egy egészen más mezőny, csupán (a nyitónapon elvert) Hollandia maradt meg hírmondónak abból a hatosból. A 2003-as felkészülés finisében egy honosítási ügy is borzolta a kedélyeket.

Sille Tamás biztosítja Szuper Leventét az olaszok ellen (Fotó: Reuters)

 

 

A Nemzeti Sport az alkalomhoz – és a már akkor is a feljutást megcélzó reményeinkhez – méltó felvezetéssel kényeztette olvasóit 2003-ban a divízió 1-es vb előtt, amely egy év után rögtön visszatért hozzánk, csak éppen a vidéki fellegvárak helyett a nem sokkal korábban átadott új BS-be. A játékosportrék sorában Ancsin János, lapunk szakértője, honi hokilegenda a következőképp jellemezte az egyik bekkünket:

„Természetesen meglátszik rajta, hogy Szlovákiában tanult meg jégkorongozni. Mindent tud erről a sportágról, amit ezen a szinten egyáltalán tudni lehet, az egyetlen hátránya talán, hogy szeret előrekalandozni, sokszor megfordul az ellenfél kapujánál, és ha a többiek ilyenkor nem váltanak át, s nem védekeznek helyette, akkor akár nehéz helyzetbe is kerülhet a csapata. Bár, őszintén szólva, még ezt sem tartom igazán rossz tulajdonságának, hiszen ha a pályán lévők erre figyelnek, akkor egy-egy váratlan húzásával meglepetést is okozhat.

Kiválóan veszi észre a helyzetben lévő társait, sok jó passza van, és emellett ő maga is veszélyes a kapura. Gyors és határozott védő, nem irigylem a vele szemben lévő csatárokat. Biztos vagyok abban, hogy a rutinjával nagy hasznára lesz a magyar csapatnak a világbajnokságon, vele egyértelműen nyert a válogatott."

Akiről szó esett, nem más volt, mint Sille Tamás, az addigra már 13-szoros válogatott és az Alba Volánnal kétszeres magyar bajnok, 33 éves korongozó. Egyik nap azonban arról érkezett hír: vajmi kevés esély maradt arra, hogy állampolgársági kérelmének papírjait még az egy héttel később esedékes nevezési határidő előtt aláírja az államfő, azaz igencsak bizonytalan volt a világbajnoki szereplése. A szlovákiai születésű bekk honosítási papírjai a Belügyminisztériumban pihentek, s már csak arra vártak, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök ellássa őket a kézjegyével. Egyszerűnek tűnő – ám mégis bonyolult helyzet.

Hiába tette le Sille egy hónappal korábban sikerrel az állampolgársági vizsgát, az (idén lecserélésre kerülő...) alkotmány idevonatkozó passzusa értelmében ugyanis – legalábbis a Köztársasági Elnöki Hivatal szerint – nem volt jogosult az állampolgárságra, hiszen annak alapfeltétele, hogy a kérelmező nyolc esztendeje Magyarországon éljen, a felvidéki hátvéd viszont még csak alig három évvel azelőtt települt át.

A törvény az törvény, gondolhatná az egyszeri ember, ám bizonyos esetekben az ország legfőbb közjogi méltósága kivételt tehet(ett), magyarán megfelelő indokokkal soron kívül méltányossági alapon foglalkozhat(ott) ilyen ügyekkel. Ez esetben erről volt szó, hiszen a válogatott egy héttel később már világbajnokságon szerepelt, s a hírek szerint óriási érdeklődés előzte meg a viadalt.

„Bízunk benne, hogy a Belügyminisztérium és a köztársasági elnök úr mérlegeli a lehetőségeket, és végül kedvező döntést hoz számunkra – reménykedett 2003. április 8-án Kovács Zoltán, a szövetség főtitkára. – Minden szükséges dokumentum a rendelkezésükre áll, és a sportminisztérium támogató levelét is csatoltuk, azaz részünkről mindent megtettünk. A válogatott érdeke úgy kívánná, hogy Sille pályára lépjen, ráadásul esetében nem is egy idegenről, hanem egy határon túl született magyar játékosról van szó."

A sportvezető az utolsó szavaival vélhetően arra utalt: más sportágakban nem mulasztottak el élni a hasonló lehetőséggel, hogy csak az akkoriban friss – és nagy jelentőségű! – példákat említsük, a veszprémiek kubai kézilabdázói, Pérez Carlos és Diaz Ivo már a válogatottban is bemutatkozhattak. Mondani se kell, ők sem töltötték el a törvényben megszabott időt kis hazánkban – 1997-ben érkeztek a Fotexhez –, ügyük mégis pozitív fogadtatásra talált.

(Bár a zuhanyhíradó szerint éppen Pérez esete váltotta ki Mádl Ferenc haragját, az államfő ugyanis hallotta a nyilatkozatát a vb után, amelyben a karibi klasszis – finoman fogalmazva – törte a magyar nyelvet...)

A Köztársasági Elnöki Hivatalban természetesen nem erősítették meg az NS információit, az Alkotmányügyi és Jogi Osztályon csak a honosítás törvényi kereteiről adtak felvilágosítást.

„A jelenlegi törvény nem teszi lehetővé, hogy méltányossági alapon határozzunk a kérelmekről. Korábban voltak ugyan esetek, amikor a törvény szövegének tág értelmezését kihasználva kivételt tettünk, ám most a törvény módosításáig nem foglalkozunk ilyen ügyekkel. Ha jól tudom, a parlament még a hónap folyamán megtárgyalja a módosítást. Ha így lesz, a Belügyminisztérium továbbítja nekünk az aktákat, ezek után már csak három-négy napos ügyintézés, és aláírásra kerülnek a papírok" – mondta a hivatal egyik jogi végzettségű munkatársa.

„Jelen állás szerint Sille már csak jövőre szerepelhet a vébén. Az amúgy is mostoha körülmények között tengődő sportág pedig újabb pofont kapna az államtól" – reagált erre a honi bürokrácia útvesztőit ismerve okkal borúlátó újságíró.

Szerencsére mégsem lett igaza. Április 11-én előbb a belügyminiszter, majd Mádl Ferenc is aláírta a magyar állampolgárságért folyamodó Sille Tamás kérelmét, így 14-én délelőtt letehette végre az esküt, azaz már a másnap kezdődő világbajnokság első napján is pályára léphetett. Fertő László és Kovács Zoltán, a Magyar Jégkorong-szövetség elnöke, illetve főtitkára közleményben köszönte meg mindazok segítségét, akik közreműködtek a fontos döntés meghozatalában.

Vagyis nem a hivatalok rugalmatlanságán múlt, hogy végül nem jutottunk fel 2003-ban az „A-csoportba". Ami azonban késett, nem múlott, és öt évvel később – többek között Sillével – az együttes megnyerte a divízió 1-es vb szapporói csoportjának küzdelmeit, így tavalyelőtt kipróbálhatta magát az elitben is. Ott pedig (azaz Svájcban), a felejthetetlen sikersorozat második állomásán többek között Szlovákiával is megmérkőzhettünk, és mások mellett a rutinos hátvéd is betalált a szülőhazájának...

Ez már a múlt, de a jelenleg a Vasasban szereplő veterán hokis idén is tagja a magyar keretnek. A 2003-as tornával további párhuzam a helyszín, valamint hogy megint van egy északi szomszédunkból honosított jégkorongozónk – a magyar felmenőkkel is rendelkező Sikorcin Ladislav azonban már különösebb zökkenők és izgalom nélkül végigcsinálhatta a procedúrát, adminisztratív akadálya nem lesz a bevetésének (manapság, a kettős állampolgárság korában már nem olyan nehézkes a folyamat).

No és remélhetőleg csapatunk végső helyezését illetően sem ismétli majd magát a történelem...