Atlético de Madrid

Spanyolországban úgy tartják, az elmúlt két évtizedben a poklot és mennyet egyaránt megjáró matracosoké az egyik legkitartóbb szurkolótábor... De miért is „matracosok”? A colchoneros becenévnek egy történelmi hálószobatitok az oka, mégpedig a spanyol polgárháború utáni időszakban tömegtermékké váló piros-fehér csíkos ágybetét. Kezdetben talán gúnyosan hasonlították a játékosokat matrachoz (spanyolul colchón), de mostanra ez már szinte a klub nevének szinonimájává vált.

A klub egy másik közkedvelt beceneve, az indios („indiánok”) elnevezéssel kapcsolatban már egyenesen két elméletet kering. Az egyik szerint a klub nagy sikereket hozó időszakában, a '60–70-es években nagy számban leigazolt dél-amerikai játékosok miatt kezdték el ezen a néven emlegetni a csapatot – politikailag kevéssé korrekten. A megnevezés a '80-as években újabb löketet kaphatott, amikor Hugo Sánchez lett az Atlético nagy „indiója”. Hugót a gólkirályi cím megszerzése után leigazolta a Real Madrid, ám a szurkolók addigra már rákaptak a becenévre...

A másik magyarázat jóval költőibb: az Atlético úgy székel a Manzanares partján, mint egy indián törzs a folyó mentén, csíkos öltözetet hordanak, és az ő legnagyobb ellenségeik is a fehérek. Van azonban egy olyan nevük is, amely egyenesen a stadion névadójától, Vicente Calderóntól származik. Az 1974-es BEK-döntőben a Bayern München az utolsó pillanatban egyenlített, a megismételt meccsen pedig négyet rámolt be a testben-lélekben megtört matracosoknak. A siker kapujában rendre elbukó csapatra mondta ekkor csalódottan Calderón klubelnök egy „pillangós” képpel: „Somos el Pupas Fútbol Club” („Mi vagyunk a Báb FC”) – az a csapat, amely sosem tudja kinőni magát.

Atlético vs. Athletic

A matracosok rajongóinak biztosan nem okoz meglepetést, hogy a klub a bilbaói Athletic Club fiókcsapataként (Sucursal de Madrid) indult 1903-ban. Miért írják akkor mégis másként a két csapat nevének előtagját? Megint csak történelmi okokra bukkanunk: az 1936-tól 1939-ig tartó polgárháború után az Atlético a légierő csapatával fuzionált, majd a Franco-diktatúra döntése nyomán 1941-ben az angol kifejezéseket mind spanyolosítani kellett. Így lett a madridi csapat neve Atlético. És az lett a Bilbao is, de északon a diktatúra bukása után visszaváltottak az eredeti formára.

Ha pedig már Bilbao, a baszk csapat első számú beceneve az „oroszlánok”. A Magyarországon is fanatikus szurkolókkal büszkélkedő Athletic Club a közvélekedéssel ellentétben nemcsak játékosainak legendás küzdőszelleme miatt érdemelte ki a becenevet, hanem stadionja után is. Az 1913-ban épült, és 2013-ban lebontott pálya az egykor szomszédos Szent Mamasz-kolostor után kapta nevét, és a mártír halálára utalva a Bilbao futballistáit a mai napig San Mamés oroszlánjainak hívják. Meglepő hát, ha az egykori San Mamést Spanyolország-szerte egyszerűen csak Katedrálisként (La Catedral) emlegették?

FC Barcelona

Gránátvörös- vagy gránitvörös-kékek, az itt a kérdés? Mindkét tábor híveinek csalódást kell okoznunk, ugyanis egyik fordítás sem helyes. Hát akkor milyen az a vörös a Barca színösszeállításában? A szó eredete természetesen nem más, mint a csapathimnusz második sorában szereplő blaugrana magyar fordítása:

Tot el camp és un clam' Az egész pálya egy üdvrivalgás'
Som la gent blaugrana!' Mi vagyunk a kék-vörösek'
Tant se val d'on venim' Nem számít, honnan jövünk
Si del Sud o del Nord...' Délről-e vagy északról'

Az azul és a katalán blau jelentése kék. A kifogásolt elem ezúttal a grana, amely ugyan tényleg nagyon hasonlóan hangzik a magyar gránáthoz és gránithoz is – sőt etimológiájukra nézve rokonok is, hiszen mindkettő végső forrása ugyanaz a latin GRĀNUM 'mag, szem' jelentésű főnév –, ennek ellenére jelentéstanilag nincs semmi köze egyikhez sem.

A grana ugyanis a latin GRĀNUM semlegesnemű többes számából származik, amely eredetileg növényi magvakra utalt. A spanyolban aztán jelentéshasadással – mint a grano nőnemű változata – a 'karmazsintölgyön (Quercus coccifera) élősködő tetűfaj által előállított gubacs' (grana de la coscoja) jelentésben élt tovább, melyből régen élénkvörös színű festékanyagot vontak ki. Innen pedig a jelentése 'bíborvörös (festék/szín)', illetve 'bíbortetű' lett. S ha megnézzük az igazi Barca-mezt, az bizony valóban leginkább bíborvörös-kék színű. Ez lenne tehát az azulgrana legmegfelelőbb fordítása.

Spanyolországban a fent említett blau- vagy azulgrananál is gyakoribb, hogy a Barca-játékosait vagy drukkereit culénak nevezik. Az eleinte csúfondárosan, később büszkén használt név onnan ered, hogy a csapat egykori első pályája nem rendelkezett lelátóval. A nézők ezért bizony úgy foglaltak helyet a pályát körülvevő betonfal peremén, hogy az utcáról nézve kilógott a fenekük (katalánul cul, spanyolul culo) a nadrágjukból. Ki gondolta volna akkor, hogy egy évszázaddal később a fél világ így emlegeti majd a klub híveit?

Real Madrid

A királyi gárda meglepő módon nem is volt mindig olyan királyi. Az alapításától számított két évtizedben sem – ezért nem találjuk például az „R”-t a címer betűi közt. A klub csupán 1920-ban vette fel a „Real” előtagot XIII. Alfonz király tiszteletére. Így lett először „királyi” a fővárosi csapat, sőt számos más spanyol klub nevébe is ekkortájt került az elem, csakúgy, mint a korona a madridi címerre. Tizenegy évvel később, a második spanyol köztársaság kikiáltásakor azonban a királyi cím már nem mutatott olyan jól, így a csapat egészen 1941-ig csak a meglehetősen puritán Madrid Football Club néven futott.

A máig ható fordulatot ez esetben is Franco tábornok diktatúrája hozta el, amely visszaállította a „Real” megnevezést, és az anglicizmust is spanyolosíttatta a „Club de Fútbol” formára. Érdekesség viszont, hogy az itthon legtöbbször csak Realnak hívott madridiakat Spanyolországban sosem szólítják így, hiszen az elnevezés (mindig egy „La”-névelő kíséretében) a San Sebastián-i Real Sociedadot illeti. Talán azért, mert a fent említett XIII. Alfonz a baszkokat már 1911-ben kitüntette az elismerő címmel – a spanyol királyok állandó nyári rezidenciája elvégre az északi üdülővárosban volt.

A klubnak sikerből bőven kijutott a története során, ráadásul büszkeségünkre az egyik legfényesebb időszakát a Puskás, Di Stéfano és Gento nevével fémjelzett együttesnek köszönheti. Amikor 1960-ban, sorozatban ötödször hódították el a BEK-trófeát, az angol The Times újságírója nem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel. Többek között azt írta, a Real úgy gázol át Európán, mint egykoron a vikingek. Innen származik tehát a vikingos becenév, amely minden bizonnyal hosszabb életű lesz, mint a Florentino Pérez első elnöksége idején használt galácticos (galaktikusok). Persze Florentino állhatatosságát ismerve azért erre sem fogadnánk...

Az Atlético indiánjai kapcsán már említettük a fehéreket – az első számú mez után vitathatatlan logikával blancosnak is szokás nevezni a királyi gárdát. Szintén a mezük színére (és nem a dominikai táncra) utal a merengue elnevezés. A spanyol gasztro- és Real Madrid-rajongók bátran utánanézhetnek a habcsókszerű édesség receptjének, hogy ezzel ünnepeljék a sikereket.

A Real Madrid 11 BEK/BL-győzelméhez hasonlóan páratlan teljesítmény a Sevilla 5 El-sikere. Hozzájuk legközelebb háromszoros bajnokok állnak, de senki sem hajtotta végre azt, amit idén Unai Emery csapata: hogy egymás után háromszor elhódítsák a kupát. A ma sikerei mögött hosszú hagyomány áll: 1890-es megalakulásával a Sevilla mindkét madridi nagy csapatnál régebbi.

Egyik becenevüket a Ramón Sánchez-Pizjuán stadionnak otthont adó negyedről kapták, így lettek nervionenses. Ez a Nervión nem összekeverendő a baszkföldi folyóval, viszont a Sevillába látogatóknak érdemes észben tartaniuk, hogy itt található a Cruz del Campo („mezei kereszt”), egy hagyományos keresztúti útvonal végső stációja, továbbá a róla elnevezett Cruzcampo sör gyára is.

Érdekes történethez köthető a sevillaiak másik beceneve, a palanganas. 1907-ben a klub egy munkáscsaládból származó játékost igazolt le, és ezt a klub tőkés, elitista vezetői közül többen nem nézték jó szemmel. Az ellentét súlyos belháborúvá fajult, és néhány vezető úgy döntött, kilép a klubból, De előbb még egy piros csíkos fehér mosdótálat (palangana) ajándékoztak a maradóknak, és egy üzenetben meg is magyarázták, mi célból. Az üzenet így szólt:

„Búcsúzóul itt hagyjuk nektek ezt a mosdótálat. Arra fogjátok használni, hogy könnyeiteket gyűjtsétek benne – nem a saját kudarcaitok, hanem a mi sikereink miatt, mert mostantól jobban fogtok rájuk figyelni, mint a saját életetekre.”

Így alakult meg a városi rivális, a zöld-fehér Real Betis. Bár több trófeát csak a másodosztályban sikerült elhódítaniuk, az első Béticók – ez az ő becenevük – így is az egyik legeredetibb becenévvel ajándékozták meg városi riválisukat és a futballszerető közönséget. Még akkor is, ha a „mosdótál” elnevezésnek másik magyarázata is létezik: egyesek szerint a Sánchez-Pizjuán Stadion alakja indokolta a névadást.

Valencia CF

A mostani Valencia nagy kérdése lesz a spanyol bajnoki küzdelmeknek. Sok az érkező és a távozó a csapatnál, ráadásul az edző személyét is sokan megkérdőjelezik a „denevérek” szurkolói között. Apropó, denevérek! A csapatnak ez a beceneve leginkább a magyar tévénézők számára ismert, hazai körben a Valenciát „los che”-ként ismerik. Ennek eredete meglehetősen prózai: Valencia tartományban a 'che' szóval köszönnek egymásnak, jelentése „figyelj!" („oye!”). Mivel a Valencia CF a tengerparti tartomány leghíresebb csapata, így ők kapták ezt a nevet. A rivális szurkolók – elsősorban Levante és a Villarreal hívei – „choto”-nak (birka, borjú) csúfolják őket, a mai Mestalla Stadion helyén ugyanis régen legelő volt.