A meghatott C. Ronaldo megmutatta a Bernabéunak: ki a király

 

Szokatlanul lassan telt meg szombat délután a Bernabéu-stadion, nem jellemzően kezdődnek a mérkőzések arrafelé délután négykor. Ez nemcsak a futballisták, hanem a drukkerek szervezetét is igénybe vette: kényelmes délutáni sziesztájukat vágta ketté a kora délutáni bajnoki. A stadion környéki utcákon persze hömpölygött a szakaszokban érkező nyolcvanezres tömeg, a járdákról egyre többen szorultak le az úttestre. Egy idő után a helyzet tarthatatlanná vált, és ahogyan az lenni szokott: a köz éber őrei a balesetet megelőzendő lezártak a közlekedés elől két utcaszakaszt is. Az út szélén lévő bárokból kifolyt a nép, a kikért frissítőkre és tapasokra hosszú perceket kellett várni. De előtte már azért is, amíg a pulthoz ért az ember. Utána meg azért, amíg fizetni tudott. Az árakkal egyébként sem szívbajos vendéglősök akár hat eurót is elkértek két pohár sörért... Közértben ezért tizenkét üveget is lehet kapni. Nem is tetszett ez annak a spanyol bácsinak, aki talán még Puskásékat is látta élőben játszani, de ettől még tudomásul kellett venni: más idők járnak, ez kérem már egy kicsit más Real Madrid! Mindenek előtt Cristiano Ronaldóé!

A portugál légiós nevével ellátott klubmezben sétált szinte mindenki – olykor Xabi Alonso alteregóit látni, elvétve Sergio Ramosét –, aki így vállalt közösséget a csapattal. Hasonló létszámban jellemző a vállra dobott madridi zászló és/vagy a nyakba tekert sál is. A csapatok bemelegítését kevesen tekintették meg a nézőtérről, így Cristiano Ronaldo is észrevétlen maradhatott. Akkor még...

Közvetlen a kezdés előtti percek ugyanis már róla szóltak! Négy előtt háromperces film emlékezett meg Cristiano Ronaldo tavalyi esztendejéről, emlékezetes góljairól, összevágva a FIFA-gála pillanataival. A felek bevonulása alatt a lelátó szín aranyba öltözött élőképet varázsolt, benne feketével az óriási kiírás: CR7. Igen, ez az ő napja! Majd előkerült az Aranylabda, amely a közös csapatképről sem maradhatott le, a büszke tulajdonos pedig kézbe vette, és elindult vele a kezdőkör felé. Odáig viszont nem ért el: körbefordult, több mint nyolcvanezren skandálták a nevét! A máskor ezer fokon izzó Cristiano Ronaldo, aki oly' fölényes, büszke ember, ezúttal rendkívül visszafogottnak tűnt. Mintha zavarban lenne. A FIFA-gálán nem is tudott úrrá lenni az érzelmein, ezúttal viszont, ha nehezen is, de megküzdött velük. Pedig ő aztán igazán hozzászokhatott volna már az ünnepléshez. Ez viszont most még számára is újdonságként hatott. Éveken át dolgozott ezért az Aranylabdáért, és hosszú út végén jutott el a célhoz, immár madridi játékosként.

De nézzük: milyen teljesítménnyel rukkolt elő közvetlen munkahelyén? Álmos volt a kezdés, az aranylabdás a 6. percben jutott először labdához, igaz, abból az akcióból lövés lett. A bal szélről indult, egy védőt kicselezett, majd amikor hárman álltak előtte sorfalszerűen blokkra készen, a lövést választotta. A labda azonban kifelé csavarodott, nem befelé. Az első félidőben a Real dominált, Cristiano Ronaldón végig érződött a rendkívüli koncentráció a hazai támadásoknál. Ha éppen nem volt területe a bal szélen érvényre juttatni lendületét, azonnal Karim Benzema mellé zárt, és mintegy második center várta a befejezés lehetőségét. Amikor viszont elhalt a madridi akció, azonnal sétába váltott. Teljesen kívülállónak, egy pályára tévedt nézőnek tűnt. Nyoma sem volt benne annak a robbanásveszélynek, mint a madridi támadások közben.

A nagyság átka. Ő már régen azon a szinten van, hogy bőven belefér neki, ha egy Granada elleni bajnokin nem támadja vissza az ellent. Csináljanak valamit a többiek is. Mindenek előtt az az Ángel di María, aki a négy három hármas felállásban éppen a balszélsőként játszó portugál mögött, a bal oldali középpályás szerepkörét kellett volna, hogy betöltse. Ez azonban még csak részben sem sikerült neki. Az amúgy fifikás argentin látványosan szenvedett és vergődött, momentuma sem akadt. Nehéz volt eldönteni: a király közvetlen árnyékával nem bírt vagy a poszttal járó elfoglaltság ennyire idegen számára.

A mérkőzés azonban „nélküle” is zajlott. Megtörtént eset az első félidő közepén, hogy a balközép helyén üresben beinduló Cristiano Ronaldo nem kapta ütemben a labdát, és közben erősen lesre futott. Amíg kezét feltartva kegyeskedett visszasétálni a védővonalig, addig a többiek feladata volt megtartani a labdát. Megtették, szó nélkül. Nem túl magas színvonalon pörgött le a gólt nem hozó első felvonás, és ha nem lett volna Cristiano Ronaldo fantasztikus ollózása a 45. percben – a madridi sportnapilapok vasárnap a címoldalon hozták a képet –, akkor szegény Gareth Bale izén rúgása – a kolumbiai Jeison Murillo megmozdulása sárgát ért, de a piros lap sem lett volna túlzás, vagy nyolc ütemet késett – maradhatott volna meg a nézőkben. Akik szinte már szórványos füttyel fejezték ki nemtetszésüket a produktum láttán. A portugál pályafutása egyik legszebb gólját lőhette volna – nagyon készül már hasonlóra –, de a granadai kapus, a 35 éves Roberto ellopta tőle a show-t! Remek reflexszel hárított, majd füttyszó után az öltözőbe szép lassan bandukolva, a folyosón utolsóként eltűnve be is zsebelte a tapsot a kakasülőn elhelyezkedő lelkes vendégtábortól éppen úgy, mint a sportszerű hazai drukkerektől.

 

A második felvonásban ellenben minden rutinja kevésnek bizonyult. A jeget az 56. percben ki más, mint az aranylabdás törte meg. A granadai Mohammed Fatau a félpályánál a földön maradt – erős színészi alakítás után –, és amíg fektében néha kikandikált a kibontakozó madridi akcióra, az addig jól záró és szerencsés vendégvédelem nem tudta hatástalanítani Cristiano Ronaldót. Egy lövő csel, majd a lövés, lényegében ennyi. Vezettek a hazaiak, jöhetett a portugál szokásos gólünneplése. Igen, ehhez már hozzászokott. Elengedte magát, abszolút ráismerhettünk: a könyörtelen ítélet végrehajtóra! Aki 74. percben ismét villant: remek passzal ugratta ki Marcelót, a brazil centerezését Karim Benzema váltotta gólra. Eldőlt a meccs. A Real mezőnyjátékosai egy futballista kivételével indultak a jobb oldali szögletzászló felé, köszönteni a gólszerzőt és az asszisztost. Cristiano Ronaldo nem vett részt a tömegjelenetben. Amíg társai lepacsiztak egymással, ő kimérten lépkedve megvárta, amíg a többiek járultak elé. Passza mestermunka volt – jégkorongban be is húznák a statisztikájába –, viselkedése azonban öntelt pojácára vallana alapesetben, ezúttal viszont teljes mértékben elfogadható. Ő már bizonyított annyit, és elérte azt a szintet, hogy ezt megjegyzés nélkül engedje meg magának. Ha ő szerzi a gólt, rohanjanak a társak hozzá. De amikor „csak” a találat előtti második assziszt az övé, akkor is járuljanak a király elé. Hogy is nézne ki a világ, ha minden uralkodó eszement futkározásba kezdene szimpla kis gólok után... Majd, ha az övé, na akkor lesz fieszta.

A meccs hátralévő részét a Real simán lehozza kapott gól nélkül. (Amint arról korábban beszámoltunk, idei hetedik tétmeccsét nyerte meg nullra!) Közben megállapíthattuk még, hogy már Pepe sem a régi – akadt olyan elővágott labda, amikor felugrás közben nemhogy könyökös helyezett volna el ellenfele arcába, éppen ellene szabálytalankodtak –, míg a csereként pályára lépő Jesé, Isco, Illaramendi ifjú trió valóban lendületet és színt vitt a Madrid játékába, kár, hogy a legnagyobb helyzetek is képesek voltak túlkomplikálni.

A lefújás után a közönség nem ünnepelte túl magát, a helyén kezelték a dolgot a szurkolók. Egy középcsapatot győztek le, maximum közepes teljesítménnyel. Igaz, simán, néhány villanással. A mixed zone-ban folytatódott a sajtómunkások élete, de a lefújás utáni első másfél óra(!) lényegében eseménytelenül telt. Illetve feltűnt néhány granadai játékos, de rájuk csupán elvétve páran voltak kíváncsiak a több tucat tévés, rádiós és írott sajtót képviselő médiamunkás közül. Aztán a húzónevek közül előbb Sergio Ramos, majd Cristiano Ronaldo tette tiszteletét. Előbbi közvetlenül, szinte már bratyizósan, utóbbi lazán, mégis kimérten viselkedett. A megjelenésük viszont tökéletes. Némi smink, haj belőve, mintha nem is futballmeccsen vettek volna részt nem is olyan régen, hanem legalábbis egy gálára mennének be a vörös szőnyegen. A spanyol és a portugál ruházata viszont nem a párizsi divatszalonokat idézte, előbbi lezser utcai viseletre szavazott, utóbbi maximálisan sportosra vette a figurát. Legalábbis a fehér ing és a fekete hátizsák erről árulkodott. A legtöbb időt a tucatnyi kamera kereszttűzében töltötték el, de jutott némi idő néhány rádiós kérdésre is. Az írott sajtó... Nos, ez a felejtős, szinte az átszálló kategória. Itt inkább sportkedvelők foglaltak pozíciót, egy autogram a szerencsésnek, Sergio Ramos pedig fiatal lányok koszorújában is pózolt. Cristiano Ronaldótól viszont be kellett érniük ezúttal egy félmosollyal. Talán majd legközelebb...