Három férfi és egy kis hölgy, avagy ki állítja meg a Barcelonát?

pll | 2015.05.04. | 09:05

Legutóbbi posztomban még feltettem a költői kérdést: vajon meddig tart a kínosan korai BL kiesést követően a türelem Arsene Wenger felé? Azóta...


Hirdetés

Legutóbbi posztomban még feltettem a költői kérdést: vajon meddig tart a kínosan korai BL kiesést követően a türelem Arsene Wenger felé? Azóta FA kupa döntőbe jutottak az „ágyúsok”, s már ezüstérmesek a Premier League-ben. Legutóbbi posztomban azt írtam, bárkire veszélyesek lehetnek a Bajnokok Ligájában a párizsiak. Nos, azóta a Barcelona meggyőző fölénnyel, kettős győzelemmel verte ki a PSG-t. Legutóbbi posztomban a Leverkusen földöntúli röppályára küldött tizenegyesein kacarásztam. Azóta egy másik német csapat, a Bayern München bebizonyította, ennél is van lejjebb (vagy feljebb, muhaha)… Legutóbbi posztomban a dortmundi újratervezés szükségességét vetítettem előre, azóta már azt is tudjuk, a nyáron véget ér a Klopp-éra. Legutóbbi írásom óta bajnok a Bayern München, a Juventus, a Chelsea és a Videoton is. Vagy én írtam régen (ilyen az alkotói válság és az időhiány…), vagy feje tetejére állt a világ. Hajtás után rendezzük a sorokat, avagy nézzük, mi történt áprilisban!

 

 

Bár kétségtelenül érdekes látványt nyújtott volna a „disznófejű nagyurak”, a FIFA vezetésének elnyűtt ábrázata egy PSG, Monaco, Atletico Madrid, Porto négyes láttán a BL elődöntőben, de hála Istennek a futball győzött – mondom ezt annak ellenére, hogy alapvetően a Barca-Bayern duó ellen szurkoltam.

A négy negyeddöntőből váratlanul a Barca-PSG párharc volt a legsimább, ami a Chelsea horrorisztikus kiejtése után különösen fájó; Ibrával vagy nélküle is sokkal többet kellett volna mutatniuk a franciáknak. A Barcelonával nem kegyes a sors, a két pénzeszsák után megkapták a Bayern Münchent az elődöntőben – pikáns párharcnak nézünk elébe, a Barcának pedig van miért visszavágni a két évvel ezelőtti összesített 0-7-ért. Igaz, félteni nem kell őket, Katalóniában érik ugyanis minden idők legerősebb támadótriója. Az MSN már lassan a képzeletbeli BVL-nél is jobb (Böde, Varga, Lamah…), és a szezon elején még lesajnált Luis Enrique május elején még három fronton is harcban áll a végső győzelemért. Mi az, hogy harcban áll, a jelenlegi forma alapján szerintem triplázni fognak. Messi válláról lekerült valamelyest a teher, mert most már nem egy Alexis Sanchez vagy egy Pedro a szárnysegédje, hanem Neymar és Suarez, akik kisujjában benne van minden, amitől szép játék a futball: én tényleg nem szeretem a Barcelonát, de ezt a játékot még én is szívesen nézem… És akkor a védelemről még nem is beszéltem: a chilei Claudio Bravo első szezonjában lehozott 21 bajnokit kapott gól nélkül, ami klubrekord, bravó!

 

Hogy őszinte legyek, nem sajnálom, hogy nem a Reallal sorsolták őket össze: szenvedjenek csak velük a bajorok! Izgalmas elődöntőre van kilátás, de egy hajszállal esélyesebbnek gondolom a Barcát – a bőrnadrágosoknak Arjen Robben mellett más sérültjeik is vannak, az idegenbeli BL meccseiken a kieséses szakaszban finoman fogalmazva nem sziporkáztak (Donyeck ellen 0-0, Portóban 1-3), s mostanában érdekes eredményeket produkálnak hazai földön is. Guardiola nadrágja elszakadt a Porto elleni mészárlás során, kérdés, a vezetőség meddig bírja cérnával, ha idén sem kerül fináléba a német rekordbajnok.

 

 

A német kupában már biztosan nem fog, de Itt álljunk meg egy pillanatra, mert nem hétköznapi módon bukta el a kupaelődöntőt a München. Az ezer sebből vérző, és sikeredzőjét a nyáron elveszítő Dortmund hősiesen védekezve, a hosszabbítás hajrájában már emberhátrányban küzdve is kihúzta a büntetőkig, ahol aztán a bajorok kibabráltak saját magukkal: Lahm és Xabi Alonso ugyanúgy csúsztak meg, és rúgták a labdát „stadionbúl ki”, Götze lövését védte a szenzációs Langerak (de ő legalább eltalálta a kaput…), majd miután Neuer is kivédett egy tizenegyest, a sajátját a felső lécre bombázta – négyből semmi… A távozó Kloppnak így megadatik, hogy kupadöntővel búcsúzzon Dortmundtól, ami egyébként egyáltalán nem lesz könnyű menet a Wolfsburg ellen. A pótlása sem lesz az, de szerintem nem rossz választás Tuchel erre a posztra. A Dortmund korszakos csapattá vált az elmúlt fél évtizedben, kétszer a bajnoki címet, egyszer a német kupát orozta el a Bayern München ellen, s még Bajnokok Ligája döntőt is vívhatott 2013-ban, s mivel a nemzetközi kupaindulás végül összejön a Borussiának, így az őszi nehézségek után az idei szezon sem sikerül katasztrofálisan. Megszerettem a Dortmundot az elmúlt években, mert stílusos és vagány focit játszottak, Dárdai távozása után szerintem mindenki örömmel látná Kloppot válogatottunk kispadján!

 

 

 

Talán jó, hogy megvártam ezt a posztot a hétvégével, mert leszedtem volna a keresztvizet az újra durcás kislányt játszó Cristiano Ronaldóról – ám sevillai triplája után ezt nem tehetem meg. Javaslok számára egy doboz No-Spát, akkor talán nem görcsölne így rá a gólkirályi címre, illetve arra, hogy három meccsen keresztül nem rúg gólt. Hogy miben különbözik leginkább az örök rivális Messitől, kiütközött a közelmúltban: míg CR látványosan megsértődött és nem örült az őt megelőző Arbeloa góljának az Almeria ellen, az argentin képes volt átengedni a büntetőt az addig csak helyzetekig jutó Neymarnak. A Real egy hét alatt egyébként két nagyon jó meccset játszott, Vigóban 4-2-re, Sevillában 3-2-re nyert két nyílt sisakos támadójátékot felvállaló ellenféllel szemben (a Sevilla 15 hónap után kapott ki újra hazai pályán, én pedig hivatalosan is Celta drukker lettem!!!), a bajnoki cím azonban nem az ő kezükben van, s meglepődnék, ha ezt a Barca innen elbukná. A BL címvédésre azonban van még esély, igaz, a Juventus nagyon kellemetlen ellenfél lesz – de az Atletico Madrid sem volt könnyű! A „matracosok” idén mumusai voltak a Realnak, de a legfontosabb párharcot a Real nyerte, teljesen megérdemelten (nyolcadik nekifutásra sikerült legyűrni a riválist). Már a Vicente Calderonban is sokkal veszélyesebben futballozott, s ha az Atletico kapusa, Oblak nem véd parádésan, már ott eldőlhetett volna a párharc. A visszavágóból csak félórát láttam, de elég is volt arra, hogy sok mindent leszűrjek: Raúl Garcia 3 perccel pályára lépése után besárgult (emlékeim szerint az odavágón is így történt…), a nagy munkabírású, de amúgy időnként brutális Arda Turan rövid idő alatt kiállíttatta magát, s még az egyébként sportszerű Kokénak is volt egy minimum rózsaszínű lapot érő faultja – az Atletico Madrid börtönfocija a futball meggyalázása volt, nem is vezetett eredményre: a sokkal jobb sorsra érdemes és több játékpercért harcoló Chicharito lőtte a legjobb négybe a Realt.

 

 

 

A szezonnak lassan vége, s bár egyre inkább úgy gondolom, idén trófea nélkül marad a Real, néhány pozitív meglepetést, játékost azért ki lehet emelni. Úgy gondolom, Iker Casillas újra összeszedte magát, s biztos pont volt a kapuban. Nem volt könnyű helyzetben az elmúlt két év hányattatásai után, de talán egy kifejezetten rossz meccse volt egész évben, a Schalke elleni BL visszavágó, azon kívül semmi nem múlott rajta (az Atletico elleni 0-4 alkalmával nem csak ő mondott csődöt…) A védelemben a legnagyobb meglepetést számomra Pepe letisztult játéka jelentette. Bármilyen hihetetlen leírni, már ott tartunk, hogy Varane mellett a legtisztábban játszó védőnk, aki szabálytalanságot is elvétve követ csak el, s reklamálni is ritkán szokott. Varane még mindig csak 22 éves, de én mindig nyugodt voltam idén, amikor ő játszott – nem kótyavetyélhetjük el őt, tíz évre meg lenne oldva vele a belső védő posztja. Isco nem biztos, hogy marad jövőre, mert főleg a sérülések miatt játszott sokat – alázatos futballja és remek passzai miatt szerintem az esetleges szürkébb meccseit és hibáit is mindenki elnézi neki. Kroosnak és James Rodrigueznek egyetlen szezon elég volt ahhoz, hogy belopják magukat a szívembe. A német világbajnokról csak annyit, hogy az Atletico elleni BL visszavágón 98%-kal passzolt (az ilyen meccseiből volt jóval több a szezonban…), a kolumbiai pedig legalább négy Puskás-díjra is esélyes bombagólt lőtt a szezonban. Gareth Bale nagyon motiváltan tért vissza sérülése után, de van is miért küzdenie, a szurkolók ugyanis rendesen kikezdték. A Realra mindig is jellemző volt sajnos, hogy a csillogást, a pompát és a sztárokat részesítette előnyben, ezért nem fogja megtartani Chicharitót sem, pedig kéne Benzemának egy konkurencia, mert a francia gyakran olyan benyomást kelt, mint egy jóllakott napközis. A mexikói alázata, helyzetkihasználása, de legfőképpen elődöntőt érő győztes gólja miatt szerintem a legtöbb Real szurkoló szívesen látná jövőre is a csapatban.

 

 

Alvaro Moratával mindenesetre semmiképpen sem lehet összehasonlítani, akit tavaly aránytalanul nagy összegért (20 millió euróért) sikerült elpasszolni a Juvénak – a spanyol most megmutathatja, hogy kár volt őt elengedni… A Juve játékerejét nem igazán tudom megítélni, és azt sem, mekkora szerepe van Allegrinek a „zebrák” sikerében. Az tény, Contéval nem sikerült ez az áttörés, viszont ez legalább annyira az ő sikere is, mint a szezon elején még a közröhej tárgyaként gúnyolt Allegrié – viszont a dortmundi 3-0-s győzelem olyan erődemonstráció volt a részükről, amire csak csettinteni lehet. A Monaco kiejtéséhez viszont óriási mázlira volt szüksége az olaszoknak. Kezdjük ott, hogy a torinói meccset egy tizenhatoson kívüli szabálytalanság után megítélt büntetővel nyerték meg. Aztán a visszavágó első percében Chiellini elcsúszott, majd megfogta a labdát – természetesen sárga lapot kapott, félórával később viszont megérdemelt volna még egyet, s egy óra emberhátrányban aligha lett volna üdvözítő számukra. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy Kondogbia előtt úgy zárt össze két Juve játékos, hogy az a legtöbb futballpályán szerintem büntetőt ért volna. Itt nem. Nem mondom, hogy a Juvénak ki kellett volna esnie a negyeddöntőben, de szerintem elmaradt az egyenlő mérce ebben a párharcban. Erre is mondták azt a DigiSport stúdiójában ülő, magukat szakkomentátoroknak nevező egykori „klasszisaink”, hogy a játékvezető mérlegelt, s nem kellett kiállítani Chiellinit, s nem kellett büntetőt adni a Monacónak. Kérdem én: mit mérlegelt? Szabálytalanság történt! A büntetőterületen kívül lefújták volna. Chiellini második szabálytalansága is lapot ért. Most akkor vagy a szabályok szerint futballozzunk, vagy akkor mi értelme a bírónak? Azt is mondták, hogy Arda Turant se kellett volna kiállítani. Miért is? Előtte már legalább 3 sárgalapot úszott meg! Talán erős volt a második sárga lapja, de ne legyünk már nevetségesek…

 

 

S ha már itt tartunk, három riporteri gyöngyszemet sikerült mostanában élő adásban elkapnom és feljegyeznem! Kronológiai sorrendben haladva…

Hiába állítják sokan, hogy Real szurkoló, minden meccsen bebizonyítja ennek ellenkezőjét Hegyi Iván, aki a Rayo Vallecano – Real Madrid (0-2) találkozó után azt találta mondani, hogy „a Madridot nem lehet megverni rúgott gól nélkül”. Miért, kit lehet???

Mészöly Géza a Fradi-Újpest (2-0) derby félidejében: „Az mindenképp előnybe kerül, aki meg tudja szerezni a vezetést!” Valóban…

Baumstark Tiboré a legkevésbé látványos, de azért elgondolkodtató, ő a Monaco-Juventus (0-0) hajrájában, Pirlo szabadrúgás kapufájánál tette volna jobban, ha inkább meg sem szólal: „Subasicsnak semmi esélye nem lett volna, ha ez bemegy.” Igaza van, akkor tényleg nem lett volna…

Távolról persze könnyű okosnak lenni, de megértem azokat, akik inkább lehalkítva nézik a meccseket…

 

 

 

Már matematikailag is bajnok a Vidi, de én sokkal jobban örülök a Fradi és igen, a Nyíregyháza tavaszi szárnyalásának, persze, elfogult vagyok, de ez van. A Fradi a tavaszi bajnokikon összesen egy (!) gólt kapott vasárnapig (Pécsett aztán kettőt is), s egyedül Nyíregyházán nem tudott győzni (és vasárnap Pécsett sem) – közben Dibusz Újpest elleni mutatványát az évszázad védéséhez hasonlítják, Böde Dani cipő nélkül és cipővel is gólokat rúg, Lamah pedig olyan gólt sarkaz, amit Európa bármely sportcsatornáján hetekig mutathatnának. Hogy a hazai teljesítmény mit is ér, majd kiderül a nemzetközi porondon, nagyon remélem, hogy ezt a csapatot sikerül együtt tartani, mert ez végre egy jó Fradi, olyan, amilyet legutóbb a kétezres évek elején láttam. A Nyíregyháza? Mátyus János középcsapatot kreált az újoncból, Pekár László személyében pedig a tavasz egyik legjobb játékosa is a Szparit erősíti – vagy tényleg túl elfogult lennék? A Videoton megérdemelte a bajnoki címet (több mint ötezer nap és 14 év után győzött a hétvégén Debrecenben…), ez egyértelmű, de azt sajnálom, hogy Nikolics leállt a góltermeléssel, s nem lesz 30 gólos gólkirály – tavasszal felnőtt mellé Oliveira és Feczesin Róbert is, kellemes gondjai vannak Carillonak… A Haladásnak és a Diósgyőrnek már kevésbé, edzőváltás is volt mindkét csapatnál a közelmúltban. Az utolsó öt helyezett között két pont a különbség, megjósolhatatlan egyelőre a kiesők kiléte…

 

 

Csakúgy, mint a Bundesligában, de Dárdai Herthája valószínűleg bent marad, ez pedig leginkább szövetségi kapitányunk érdeme, aki nagyon szervezett és zárt Herthát küld hétről hétre pályára. Öröm volt nézni, hogy szenvedett ellenük a Bayern München – mégsem dőlt le az a bizonyos berlini fal???

Hogy ledőlt-e, két csapat személyesen is meggyőződhet róla június 6-án, ott játsszák ugyanis a BL döntőt. Hogy melyik is lesz az a két csapat? Az aktuális forma dönthet, de nem lennék meglepve egy el clásicó láttán. A Bayernen Guardiola zsenialitása segíthet, a Juvén pedig az olaszoktól megszokott masszív védekezés – az elődöntős mezőnyt látva egy film címe jutott az eszembe. 3 férfi és egy kis hölgy – a Barca, Bayern, Real triumvirátus mellé 12 év után visszatért az elitbe az „Öreg Hölgy” Juventus, s bár talán ők a kicsik a négyben, egy apró ráncfelvarrással és  kis orvosi beavatkozással ők is lehetnek férfiak - Bajnokok Ligája serleggel a kezükben...

 


 

pll

Címkék

Friss kommentek

Blogarchívum