Jermaine Gresham elkapását végül nem adták meg touchdownnak a két csapat előző mérkőzésén (Fotó: Action Images)

A vasárnap éjjel megrendezendő Cowboys–Giants „a győztes mindent visz” meccse mellett, a Ravens–Bengals az egyetlen olyan találkozó a heti menüben, amely mindkét csapat számára igazi téttel bír. A Baltimore ugyan már régen biztosította helyét a rájátszásban, korántsem biztos, hogy milyen helyen teszi ezt. Győzelem esetén az első kiemelés is elérhető (Patriots-vereség kell hozzá), ami a John Harbaugh (és Joe Flacco) nevével fémjelzett időszak első hazai rájátszás meccsét jelentené, ráadásul végig otthon játszanának az AFC küzdelmei alatt.

Tekintve, hogy ebben az időszakban még nem sikerült eljutni a Super Bowlig, és hogy a Ravens idei hazai mérlege tökéletes, 8–0, könnyen elképzelhető, mennyire szeretnék megszerezni ezt az előnyt Baltimore-ban. Ezzel szemben a Bengals élet-halál küzdelmet vív, amennyiben nyer, ott lesz a folytatásban, és a Wild Card hétvégén az utóbbi időben botladozó Houston otthonába látogat. Amennyiben elbukik hazai pályán, akkor csak elméleti esélye van, a Jets és a Denver/Oakland vereség esetén, a hátsó ajtón lehet sansza a rájátszásra. A cél azonban természetesen a győzelem, amelyben telt ház segíti a Bengalst, mondhatjuk, hogy az idén először, hiszen 2011 egyetlen teltházas meccsén, a Steelers fanok töltötték meg a PBS-t.

Az ügyet nagyban segíti, hogy komoly hiányzója nem lesz a csapatnak, Carlos Dunlap játéka kérdéses egyedül a nevesebbek közül, de a pénteki edzésen már ő is részt vett. A másik oldalon már komolyabb nevekkel találkozhatunk a sérült listán. Anquan Boldin kapcsán, a hét elején biztos volt, hogy nem játszik, azóta ez kétségesre változott, miután limitáltan edzett pénteken, de pályára lépésére kevés az esély. A Ravens legjobb támadófalembere, Marshall Yanda bordasérüléssel bajlódik, és a hírek szerint szintén kihagyja a meccset. Ez nem jó hír akkor, ha egy amúgy is szenvedésre hajlamos offense-ről, illetve annak három legjobb játékosából kettőről beszélünk. Boldin a Bengals gyenge hátsó alakzatának kihasználásában, míg Yandától az egyre félelmetesebb Geno Atkins megállatásában lett volna fontos feladata, ami kiemelt kérdés a pontok gyártása szempontjából.

A mérkőzés a jó szokásoknak megfelelően a falak küzdelmében fog eldőlni, melyik támadófal képes jobban megfogni az ellenfél frontját, melyik irányítónak lesz több ideje, hogy elő tudja húzni a nagy (passz)játékokat. A futás nem kevésbé fontos, hiszen az órát és a pozíciós játékot is meg kell nyerni annak, aki győzelmet remél. Papíron a Ravens jobb csapat, mint a Bengals, de ez egyrészt nem jött ki az első meccsen sem, másfelől itt teljesen más tétről van szó. A Cincinnati nem nyert igazán nagy meccset az idén, nem volt komplett teljesítménye egy teljes meccsen belül, de ennél jobb alkalom nem kell, hogy letegyék a névjegyüket a fiatal, sikerre éhes játékosok. A Baltimore botlott már néhányat gyengébb ellenfelekkel szemben, és a megítélésének, saját önbecsülésének sem lenne jó, ha a két Steelers verés ellenére sem tudná megnyerni a csoportot. Ez itt kérem playoff meccs.

A tavalyi csoportelső Kansas City lép pályára, az idei legfőbb csoportgyőzelmi eséllyel bíró Denver ellen. A Broncosnak elég az elsőséghez, ha a Raiders veszít a másik divíziómérkőzésen a San Diego ellenében. Azonban ha nyer, mindenkitől függetlenül rájátszásba kerül.

Ez a szezon nem így indult. A Broncost Kyle Orton irányította, kevés sikerrel. A szurkolók egyre hangosabban követelték (a hideget, meleget egyaránt kapó tavalyi újonc) Tim Tebow-t a támadás élére. Aki jött, futott, győzött. Épp elégszer ahhoz, hogy a Denver minden riválisát leelőzze.

A Chiefs két irányítója, Matt Cassel és főleg a beugró Tyler Palko sosem volt igazán népszerű a szurkolók körében. Év végére azonban érkezett Orton a Denverből. Nem lett fantasztikus a támadójáték, de legalább működni látszik. Ráadásul előző csapata ellen mindenki extra motivációval lép pályára.

Talán képes lesz Orton megszabadulni keresztjétől, miszerint a vörös zónában a hatékonysága kritikán alulira csökken. Előző heti mérkőzésen is dobott ilyen közelségből két interceptiont, valamint egyszer telibe találta az egyetlen előtte álló LB-t, így sok ponttól megfosztva csapatát.

Az utolsó pillanatban Dwayne Bowe igen segítőkész elkapásával egyetlen touchdownt tudott érvényesíteni Kyle (végül vesztettek hosszabbításban egy mezőnygól különbséggel).

Ellene fog még dolgozni a kisebb sérüléssel bajlódó LOLB Von Miller, és társa a RDE Elvis Dumervil pass rusher terror duó. Ráadásul az idén egyedül értelmes futójátékot generáló, jobbára ismeretlen running back, Jackie Battle is kihagyni kénytelen a találkozót sérülés miatt.

A KC ideiglenes (?) vezetőedzője, Romeo Crennel (eddig a védelem fővezére) ég a bizonyítási vágytól. Hiába tét nélküli az összecsapás számukra. Ez a védelem a levegőben nehezebben verhető, a földön már inkább. Azonban a Broncos futni szeret.

Idén már találkozott a két gárda, ez nem meglepő. Akkor még eléggé új volt a Denver option futásra épülő támadószisztémája, Tebow jórészt nem is passzolt. 8 passzából 2 lett érvényes, de az egyik egy félpályánál hosszabb touchdownt eredményezett. Azóta a rendszer kevésbé meglepő Crennel számára, ellenben Tebow egyre magabiztosabban és egyre jobb technikával dobál.

A támadófal nem sokat segít neki mostanság, viszont a Chiefsnél egyetlen irányítóra veszélyes fegyver akad, Tamba Hali őt kell blokkolni, a többi megoldható. A gond inkább üres célpontok felkutatása. A tight end játékot eszi a Chiefs, csak a Broncos nem tud megfelelő embert felvonultatni.

Legvalószínűbb forgatókönyv a Denver óraölő, yardgyűjtögető futásai, megspékelve pár play action bombával és (külső - belső) screen passzokkal.

A Chiefs pedig váltogatni fogja az elkopott veterán Thomas Jonest (powerback) Dexter McClustert (scat back) és LeRon McClaint (FB). Valamint egyre többet és többet fog passzolni a minőségi WR sornak.

Nem túlzás kijelenteni, hogy az NFC Easten belül az év meccsét láthatjuk a héten, New Yorkban ugyanis nem kisebb a tét, mint a csoportelsőség, és az ezzel járó hely a rájátszásban. Nem lesz könnyű dolga a Dallasnak, rengeteg sérülés hátráltatja Garrettéket. Tony Romo a múlt héten az Eagles ellen megsértette dobókezét, de a duzzanat ellenére természetesen tudja vállalni a játékot, a kérdés csak az, hogy ez mennyire fogja befolyásolni a teljesítményét, vagy éppen a játékhívást. Abban biztosak lehetünk, hogy kevesebb kockázatos hosszú passzt látunk majd, főleg a meccs korai szakaszában. A támadófalnak tökéletes munkát kell végeznie, Jason Pierre-Paul hatalmas szezont fut, és Justin Tuck is hozza amit megszoktunk tőle. Ha elég ideje lesz Romónak, megtalálhatja Bryantet, Austint, Robinsont vagy éppen Wittent. A falban is felírhatunk egy hiányzót egyébként, Montrae Holland bicepszsérülése miatt ebben a szezonban már nem léphet pályára. Az ő hiánya főleg a futójátékot érintheti érzékenyen. Azt a futójátékot, ami amúgy is komoly csapást szenvedett az utóbbi hetekben, először DeMarco Murray dőlt ki, majd Felix Jones is kisebb sérüléseket szenvedett el. Jones a hírek szerint a Cowboys szerencséjére százszázalékos lesz a hétvégére, mögötte Sammy Morris vár a lehetőségre. Futásokkal talán még sebezhetőbb a Giants-védelem mostanában, mint passzokkal, így sérülések ide vagy oda, benne van a pakliban egy 100 yardos performansz Jonestól.

A másik oldalon a fő problémát a kiegyensúlyozatlanság jelenti. A három héttel ezelőtti, Dallas felett aratott győzelem után képes volt a NYG kikapni a Washingtontól, majd múlt héten újra egy nagy diadal jött a Jets elleni városi rangadón. Eli Manning összességében remek alapszakaszon van túl, de az utóbbi két héten azért kijutott neki is a rosszból. Legalább sérülések nem vetik vissza a támadósort, Manning továbbra is a Cruz, Nicks, Manningham trióban bízhat, és a tight end Jake Ballardról sem szabad megfeledkezni, aki a két csapat legutóbbi találkozóján is egy touchdownnal vétette észre magát. A Cowboys passzjáték ellen jóval gyengébb, mint a futások ellen, így valószínűleg komoly légi támadásra számíthatunk az Óriásoktól. Már csak azért is, mert a futójáték a mostanában felfedezhető javulás ellenére még mindig nem az igazi. Bradshaw nem igazán találja magát (bár a Jets elleni 2 TD bizakodásra adhat okot), Jacobs hatékonyabb egyelőre. A special teamek csatája megjósolhatatlan, egyik csapat sem erősebb az átlagnál ezen a téren. A tét nem lehetne ennél nagyobb, nem véletlen döntöttek úgy az Amerikai Egyesült Államokban, hogy főműsoridőre rakják az eredetileg más időpontra kiírt összecsapást.

A forduló további mérkőzéseiről beharangozókat ide kattintva olvashatnak!