NEW ENGLAND PATRIOTS (1.)–BALTIMORE RAVENS (2.)

Gyászhírrel kezdődött az amerikai futball rajongóinak a nap: tüdőrákban, 85 éves korában elhunyt Joe Paterno, a sportág egyik edzőlegendája, aki a Penn State csapatát 46 éven keresztül – 1966–2011 – irányította, ezzel alighanem a leghűségesebb trénerek közé is bekerülve.

Az AFC-győzelemről döntő főcsoportfinálé előtt Steven Tyler, az Aerosmith frontembere énekelte el az amerikai himnuszt, majd három, csírájában elfojtott játékkal indult a meccs.

A negyedik drive közben Tom Brady előbb majdnem interceptiont dobott (illetve az interception megvolt, csak repült a zászló), majd hosszút a touchdownra éhesen a célzónába dübörgő Rob Gronkowskinak, aki csalódottan fordulhatott vissza. A Ravens védelme óriási munkával végül megakadályozta a touchdownt, igaz, a mezőnygólt nem úszta meg – Stephen Gostkowski 29 yardról küldte rendeltetési helyére a tojáslabdát (3–0).

A Ravens támadóegysége válaszul mínusz tíz yardig jutott, ezzel a hazai nézők alighanem elégedettek is voltak. Azzal már nem, hogy Bradynek összejött az, ami korábban nem – interceptiont dobott, Lardarius Webb gyönyörűen kapcsolta le a Patriots irányítójának passzát.

A Baltimore következő drive-ja már jobban indult, Joe Flacco egy hosszú passzal navigálta célzóna-közelbe társait. Touchdown ebből sem lett, pontok viszont igen, Billy Cundiff húszyardos mezőnygóllal egyenlített – már a második negyed elején (3–3).

A „touchdowntalanság" sem tartott már sokáig, a New England saját térfélről indított drive-jának végén – 10 játék után – BenJarvus Green-Ellis jutott el a célzónáig, Gostkowski beküldte a jutalomrúgást (10–3).

A Ravens nem sokáig hagyta ezt annyiban, egy négy és félperces akciósorozat után került a veszélyzónába a vendégcsapat. A sokat kritizált Joe Flacco jobbra kimenekült a rátámadó Pats-játékosok elől, majd hatyardos passzt dobott Dennis Pittának – touchdown és 10–10, miután Cundiff értékesítette a jutalomrúgást.

A New England egy Gostkowski-mezőnygóllal vette vissza a vezetést, majd kivonulhatott ismét a Ravens támadóegysége, Flacco egy rendkívül hosszú passzal próbálta a szívbajt ráhozni a hazai közönségre, de a Pats mázlijára az átadás nem talált elkapót, pedig Torrey Smith előtt már feltűnt a vágyott célzóna...A kifejezetten jó formát mutató Flacco harmadik és tizennégy után még továbbvitte a drive-ot egy jó passzal, de a vége punt lett – félidőben 13–10-re vezetett a Patriots.

Szünet után néhány perccel már 16–10-re, mert ugyan a Ravens védelme elhárított közvetlen közelről (hat yardról) indított próbálkozást, de Gostkowski mezőnygóllal növelte a hazai előnyt. A vendégek azért bebizonyították, hogy miért ők az NFL legjobb csapata a „vörös zónás" védekezés tekintetében.

A Baltimore a fordításért támadhatott, és fordíthatott is, bár csak némi videózás után. Flacco passzai, Ray Rice és Ricky Williams futása után jött a pontokat érő játék, Torrey Smith futott be a célzónába – igaz, a bírók a videotechnika segítségével is megvizsgálták, rendben volt-e minden. Nem találtak bizonyítékot arra, hogy nem, Smith-t túl későn „rakták" vonalon kívülre – Cundiff beküldte a jutalomrúgást, már 16–17!

Már ez is elég bosszantó lett volna a házigazdáknak, de rövidesen nagyobb bajba is kerültek: egy jól induló visszahordásnak Pats-szempontból nagyon rossz lett a vége, LaQuan Williams gyilkos erejű szerelése után kiesett a tojáslabda, a veszett keresgélés pedig baltimore-i sikerrel zárult. Jöhetett megint a Ravens!

A támadás Flaccónak köszönhetően jól indult, de az irányító később „benyelt" egy sacket is, így maradt a mezőnygól: Cundiff továbbra is hibátlanul rúgott, 16–20.

A negyed végén a Patriots még támadhatott, de egy Brady–Gronkowski akció után a tight end földre került, a korábban egyszer Bradyt is „hidegre tevő" Bernard Pollard szerelése után. Brady egy kicsit előrébb csalta csapatát, 16–20-ról indult a záró játékrész. A Patriots elsősorban a Brady, Welker, Woodhead trió tevékenységének köszönhetően jutott el a célzóna közvetlen közelébe, ahol Brady váratlanul kitört, és kis híján futott egy touchdownt – a bírók videózás után elvették viszont (jogosan) a TD-t. Ettől függetlenül a New England centikre volt a célzónától, de a Ravens elhárító egysége elsőre fantasztikus munkával lehúzta a rolót. Másodikra nem, Brady bevitte a tojáslabdát, ezzel visszaszerezve a vezetést a Patriotsnak! (23–20 Gostkowski jó jutalomrúgásával).

Támadásra indult a Ravens, de az addig döntő helyzetben a meccsen nem hibázó Flacco középre irányított passzát Brandon Spikes lekapta, interception, ismét a Pats jöhetett. Nem sokáig: Brady hosszú passzt kísérelt meg, Pollard gyönyörű mozdulattal levadászta a labdát, melyet Jimmy Smith még annak földet érése előtt felkapott – bravúros védőmunka és ez is interception.

Védekezésből azért a New Englandnek is voltak tartalékai, a Patriots Vince Wilfork vezérletével, irgalmatlan zúzással megállította a vendégeket – a Baltimore-nál viszont úgy döntöttek, hogy három perccel a vége előtt nekimennek a negyedik kísérletnek is. Hiába, a sikertelen próbálkozás után megkapta a labdát a New England, és már csak 2:46 volt hátra.

A Baltimore kikényszerített egy third downt, majd megállította a Pats támadását, és két perce volt, hogy nyolcvan yardot haladva megfordítsa a főcsoportdöntőt. Jól haladt a Ravens, majd egy kulcsfontosságú játéknál Flacco passzával Anquan Boldin dübörgött el. Húsz másodperccel a vége előtt Sterling Moore egész bravúros szereléssel akadályozott meg touchdownt, majd még egyet mentett.

A Ravensnek be kellett érnie egy – potenciálisan hosszabbítást érő – mezőnygól-kísérlettel, Cundiff azonban a legrosszabbkor megremegett. Egészen pocsék (32 yardos) kísérlete messze elszállt, óriási őrjöngést kiváltva ezzel a hazai drukkereknél – hiába nem játszott igazán jól Brady (és meglehetősen jól Flacco), hiába tett meg mindent a két védelem, hiába volt teljesen kiegyenlített a meccs, győztesnek lennie kellett, és ez a hiba bejuttatta a Super Bowlba a New Englandet.

SAN FRANCISCO 49ERS (2.)–NEW YORK GIANTS (4.)

Mind a két együttes az előzetes papírforma alapján kisebb-nagyobb bravúrt hajtott végre a Nemzeti főcsoport elődöntőjében, a San Francisco 49ers az egy szezon alatt legtöbb passzolt yard rekordját a múltnak átadó Drew Brees vezette New Orleans Saintset, a New York Giants az alapszakasz legjobb mérlegével záró, a liga történetének legjobb szezonbeli irányítómutatóját elérő Aaron Rodgers irányította Green Bay Packerst búcsúztatta – utóbbi párharcban ráadásul az Óriások a rájátszásban egyedülálló módon, idegenben diadalmaskodtak.

A 49ers és a Giants a szezon során egyszer már összecsapott, a 10. fordulóban az akkor is hazai pályán játszó Alex Smithék 27–20-ra nyertek, igaz Manningéknek az utolsó két percben három lehetőségük is volt 10 yardot megtéve kiegyenlíteni. Érdekesség, hogy mind a két irányító a saját évében elsőként kelt el a drafton, Eli Manninget 2004-ben (még a San Diego Chargers húzta, de az irányító nem volt hajlandó az együtteshez aláírni, így végül elcserélték a Giantshez), Alex Smitht 2005-ben választották elsőként.

Legutóbb az 1998-as idényben fordult elő, hogy két 1/1-es irányító csapata csapott össze a főcsoportdöntőben, akkor az 1983-as drafton elkelő John Elway első helyen kiemelt Denver Broncosa hazai pályán 23–10-re legyőzte a négy évvel később kiválasztásra kerülő Vinny Testaverde vezette New York Jetset.

Nagy esőzés várta a csapatokat, amely inkább a futójátéknak, és így a 49ersnek kedvezett előzetesen, de a Giants elmúlt hetekben mutatott formája, és a tény, hogy a New York-i együttes korábbi mind a négy főcsoportdöntőbeli szereplését megnyerte, óvatosságra intette a hazai fanatikusokat.

A találkozót a hazaiak kezdték el, azonban kevesebb mint három perc után máris levonultak a támadók, igaz az ígéretesen (közte két sikeres harmadik kísérlettel) induló Giants offenzíva sem tartott túl sokáig, köszönhetően Ray McDonaldnak, aki kiverte Eli Manning kezéből a tojást (fumble) és bár az a New York-i támadófalember Kareem McKenzie szerezte meg, 4. és 21-re természetesen puntoltak a vendégek.

A saját 27-eséről induló 49ers ezután azonban nem sokat vacakolt, előbb ugyan Alex Smith passza nem volt pontos Michael Crabtree-nek, a következő játékban azonban Vernon Davis nagyon megverte Antrell Rolle-t, és a New Orleans Saints ellen is remeklő tight end végül 73 yardos touchdownt szerzett (7–0).

A túl oldalon Manning passzaival és Ahmad Bradshaw futásaival a 49ers 34-eséig jutottak az Óriások, ott azonban előbb Mario Manninghamnek lett pontatlan a dobás, majd Brandon Jacobsot állították meg centikre a first downtól.

Jöhetett tehát a 49ers, de nem sokáig. Mindjárt egy trükkös játékkal kezdtek a hazaiak, amiből egy szerény 10 yardot buktak, de legalább a labda náluk maradt, majd egy 6 yardos Frank Gore futás után Smith passzát kis híján megszerezte a New York-i Aaron Ross, de a punt után így is a Giants indíthatott támadást. A második negyedre fordulva Manning 3. és 6-ra 36 yardos passzt adott a szezon egyik legnagyobb felfedezettjének, Victor Cruznak, majd ugyanő még egy 3. próbálkozást abszolvált, mielőtt Bear Pascoe karrierje első touchdownjával kiegyenlítettek a vendégek (7–7).

A San Francisco egyből egy hosszú játékkal kísérletezett, de Smith kicsit túldobta Kyle Williamset és bár ezt leszámítva szépen jöttek előre a hazaiak, a Giants 43-asán 4. kísérletre kényszerültek, ott azonban egy késleltetés miatt végül a punt mellett döntöttek.

Az ellentámadás során a védők megállították a Giantset, Ray McDonald 7 yardos sackjével, de az Óriások védői is hamar véget vetettek Frank Gore-ék próbálkozásainak, így másfél perccel a szünet előtt még egy esélyt kaptak a New York-iak.

Ez pedig bőven elég volt a pontszerzéshez, gyakorlatilag Victor Cruz egyedül vezette a célzóna közelébe együttesét, csak a fiatal elkapó szerzett 56 yardot az akció során, de egy büntetés után így is csak mezőnygólt szereztek a vendégek: Lawrence Tynes öt másodperccel a vége előtt 31-ről talált be (7–10).

Pár figyelemre méltó adat, a 49ers Davis elkapásából 73 yardot haladt, a félidőben ezen kívül 21 játékból összesen 71-et, míg a vendégek oldaláról Cruz már 125 egységet szorgoskodott össze, előtte utoljára 2001. január 14-én Ike Hilliard volt, aki egy főcsoportdöntőben legalább ennyit szerzett egy félidő alatt (ő akkor 146-ot szerzett 30 perc alatt).

A második félidő újabb puntokkal indult, a Giants egy játékból 9 yardot haladt, de innen sem sikerült első kísérletet összehoznia, míg a 49ers egy sack után 3. és 19-re kényszerült, és bár egy szabálytalanságnak köszönhetően maradt Smithéknél a labda, a félpályához érve ismét elfogyott a tudomány.

A rövidre zárt vendégtámadás után a saját 46-osáról induló 49ers Gore rövid futásával, majd egy 24 yardos elkapásával a Giants 28-asáig jutott a San Francisco, ott pedig Smith ismét Vernon Davis vette célba, aki 2. elkapásából 2. touchdownját szerezte meg – és járt ekkor már 101 yardnál (14–10).

Két punt után közel volt Eli Manning interceptionje, de a hazaiak két játékosa, Dashon Goldson és Tarell Brown egymásnak ütközött, utóbbit percekig ápolták, de utána saját lábán hagyta el a pályát.

Egy Giants-szabálytalansággal tarkított hazai attak után a saját 49-eséről újból csak puntolt a hazai csapat, de Aldon Smith sackja után a Giantsnek is el kellett rúgnia a labdát. Igen ám, de Steve Weatherford 56 yardos rúgásánál Kyle Williams hozzáért a labdához, amelyet Devin Thomas szerzett meg, így a hazai 29 yardosról jöhetett egy sikeres challenge után a vendégcsapat.

Nicks 3. és 7-re 14 yardos elkapással jelentkezett, majd egy holding szabálytalanság ellenére Manning Manninghamnek adott 17 yardos touchdownpasszával ismét a Giantsnél volt az előny (14–17).

Williams egy 40 yardos kezdőrúgással próbálta kompenzálni előző hibáját, így a félpálya közeléből támadhatott a 49ers, egy védőszabálytalanság után pedig pontosan a felezővonalnál jártak a hazaiak.

Alex Smith 17 és Kendall Hunter 18 yardos futásával már a Giants 15-ösénél voltak a hazaiak, 4. és 2-nál azonban a vendég 7-esről biztonsági mezőnygólt rúgott David Akers (17–17).

Ezután mindkét védelem lehúzta a rolót, az egyik oldalról Mathias Kiwanuka és Osi Umenyiora, a másikról Patrick Willis gyalulta földbe az irányítót, sőt még egy fumble-gyanús esetet is láthattak a szurkolók, de Bradshaw futásánál már megállt az előremozgás, így végül döntetlennel ért véget a rendes játékidő.

A pénzfeldobást a Giants nyerte, így a vendégek vezethették az első támadást. Egy Henry Hynoski-elkapás után újabb interception-veszély hárult el, miután Goldson ezúttal Carlos Rogersszel futott össze, de a hazai védelem így is megállította a Manningéket.

Smithék azonban csak 9 yardot haladtak előre így ismét puntot láthattak a nézők, akárcsak a jól induló ellenakció után is, de Kyle Williams kezéből kiverték a labdát, így a 49ers 24-eséről indulhatott a Giants. Bradshaw futásaival a nyolcyardosig jutott a Giants, majd egy Manning térdelés és egy késleltetés után Tynes végül 31 yardról lőtt a kapufák közé (17–20).

A Giants tehát ötödik konferenciadöntőjét is megnyerte, és csak úgy, mint a 2007–2008-as szezonban, ezúttal is idegenben, hosszabbítás után (akkor a Green Bay Packers otthonában nyertek az Óriások), így bejutottak a Super Bowlba, ahol az akkori ellenfél, a New England Patriots várt rá.

Akkor Manningék legyőzték a szezon során korábban mind a 18 mérkőzését megnyerő Patriotsot, vajon Indianapolisban is a Giants örülhet, vagy a Bradyék visszavágnak a négy évvel ezelőtti vereségért? Február hatodikára virradóra mindenre fény derül!