A San Paolo átka

1997-et írunk, megkezdődött Bill Clinton második elnöki ciklusa, a csalók ismét cidriznek egy BEK/BL döntőben, meghal Diana hercegnő, Jordan megnyeri a hatodikat az évezred dobásával, Ronaldo először lesz aranylabdás, illetve azóta se tudjuk, hogy hová tűnt Damon Hill. És igen, ekkor nyertünk utoljára Nápolyban.1997-et írunk, megkezdődött Bill Clinton második elnöki ciklusa, a csalók ismét cidriznek egy BEK/BL döntőben, meghal Diana hercegnő, Jordan megnyeri a hatodikat az évezred dobásával, Ronaldo először lesz aranylabdás, illetve azóta se tudjuk, hogy hová tűnt Damon Hill. És igen, ekkor nyertünk utoljára Nápolyban.

A szerzőink hiperszupertitkos csoportjában felvetettem a kérdést, hogy nyertünk-e egyáltalán meccset a Napoli ellen, amióta ismét A-ligások. Rolkó 2000-et tippelt, mint utolsó győzelem, de még így is optimista volt. 18 éve nem sikerült megverni őket a déli pokolban.

Pokol, méghozzá a mocskos fajtából. De hogy ne érezzük magunkat olyan kínosan, utánanéztem, hogy az Inter-Milan-Roma-juve, a négyes milyen eredményeket mutatatott fel a San Paoloban, a Napoli 2007-es feljutása óta (szigorúan bajnoki!).

33 mérkőzés, 19 hazai győzelem, 9 döntetlen és csupán 5 vereség. Igen, jól olvasod 8 év alatt mindösszesen ötször kaptak ki a nagy négyes ellen. Döbbenet. Újoncként, a 2007-2008-as szezonban a juventust, a Milant és az Intert is megverték, egyedül a Rómának sikerült elvinni a három pontot. A 2013-14-es szezonban mind a négyen vereséggel utaztak haza, úgy, hogy egyedül a Róma úszta meg 1 gólos különbséggel. Egyébként relatíve még a farkasok bírják a legjobban a nápolyi kiképzést, háromszor is sikerült nyerniük 2007 óta, de az utolsó három fellépésükön mindig kikaptak.

A veretlen juventusnak, de még a triplázó Internek sem sikerült nyerni Nápolyban, sőt előbbinek csak tavaly jött össze az első siker a már említett A-ligás visszatérés óta. Szégyen, nem szégyen, a kvartettből egyedüliként az Inter maradt nyeretlen, 5 vereség és 3 döntetlen a mérleg.

(katt ide a nagyobb méretért)

Dehogy még inkább meghozzam a kedvet az esti meccsnézéshez, ne feledjük el, hogy a kontinens nagyjait is előszeretettel pofozza a Napoli. Az Arsenal, Manchester City, Chelsea, Dortmund négyes mindegyike vereséggel utazhatott haza Nápolyból, míg a Bayern München is csak egy döntetlent tudott kicsikarni. Azt hiszem, erre mondhatjuk, hogy hazai pálya előnye

Biztató előjelek.

De miből ered a San Paolo mágikus hatalma? Amikor augusztusban nyilvánosságra hozzák a sorsolást, már előre számolok egy vereséggel, méghozzá a Napoli ellen idegenben. A tévé előtt ülve is érezni azt a bénultságot, reménytelenséget, ami a vendég csapat játékosai esélytelenné teszik. Az őrült hangulat ami a hazai meccseiken, különösen a nagy rangadókon jellemző erre a stadionra, nem túlzás azt mondani, hogy egy gólnyi előnyt jelent a kékeknek.

Mibe kapaszkodhatunk? Egyrészt eddig idegenben csak mi vagyunk veretlenek, másrészt remekel a védelem, ami nem jön rosszul akkor, amikor ellenfél csatárduója több gólt rúgott, mint az egész Inter együtt véve (Higany-Insigne: 17; Inter 16). Ha viszont ugyanúgy szétzilálják a hátsó sorunkat, mint a Fiorentina és Roma (mákunk volt, na), akkor nem sok esélyünk van.

A Gazetta szerint Icardi ezúttal padozni fog és a Ljajics-Perisic-Jovetic trió rohamozhatja Reina kapuját, ami nem tűnik rossz ötletnek, hiszen jó eséllyel a meccs nagy részét a saját térfelén tölti majd Mancini csapata, így sokkal inkább egy kontrákra is alkalmas támadósort kell felküldeni, márpedig Mauritóval középen jócskán csökken az esély egy gyors ellentámadásra.

Guarín ismét kezdhet, Brozovic kárára, Kondogbia keretben sincs, míg a védelemből végre kikerülhet Nagatomo, akinek a helyét D’ambrosio veheti át. Jesus és Santon úgy tűnik, végleg kiestek a pixisből, előbbit sajnálom, utóbbit kevésbé.

Ha nyerünk csoda és tényleg Scudetto esélyesek vagyunk, az iksz tökéletes, a vereség pedig elfogadható Nápolyban az előzmények ismeretében. De ne kapjunk ki.

Várható kezdőcsapatok: